Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

Az országgyűlés képviselőházának 80. politikailag nem is éppen a szovjethez közelálló oldalon, hanem sokszor a szovjet ellentétes oldalán gondolják, hogy majd a szovjet az ő oldalukon fog beavatkozni a háborúba Nem A szovjet nem fog beavatkozni semmiféle háborúba, csak örököse akar lenni mindenféle háborúnak. (Gr. Hunyady Ferenc: Ügy van!) És ha valaki ezt a tételt kétségbevonja, amelyet én már többször voltam bátor itt elmondani, hogy a szovjet csak mint háborús uszító szerepelhet az európai háborúban, (Egy hang jobbfelől: Igaz!) nem pedig, mint háborús partner, ha ebben a kérdésben valakinek kétségei lehettek volna, akkor most abban a politikai komplikációban, mondhatnám annak a háborús komplikációnak az idején, amikor Szovjet-Oroszország és Japán állottak és állanak szemben egymással» erről meggyőződhetett. Amikor a legnagyobb japán provokációk történtek, amikor letartóztatták a kelet,kínaij- vasút orosz vezérigazgatóját Karbinban, amikor letartóztatták a szovjet alkalmazottait Karbinban, amikor a kelet-kínai vasutak vezetését, amelyet államszerződések, nemzetközi szerződések Oroszország részére tartanak fenn, a japánok ragadták a maguk kezébe, ha mindez nem volt képes Oroszországot arra birni, hogy Japánnal szemben háborúba keveredjék, akkor meg, lehetnek nyugodva mindazok, akik azt hiszik, hogy Oroszország majd az európai háborúban valakinek partnere lesz. Nem lesz partnere, csak örököse akar lenni. (Ügy van! jobbfelől.) Méltóztassék elhinni, én tudom, hogy ezek a beszédek, amelyeket én itt Oroszországról,' először — amikor Oroszországból hazajöttem — a Képviselőházon kívül, mióta pedig^ a Képviselőház tagja vagyok, idebenn a Képviselőházban hangoztatok, nem hallatszanak meszszire. Tudom nagyon jól, hogy ez a szó, az én szavam a magyar képviselőházból sem hallatszik cl messzire. Én magam, amint egyszer a képviselőház folyosóján azt kérdezték tőlem: ha tudod, hogy innen a te ajkadról ez a hang nem hallatszik el messzire, miért mondod el mégis állandóan ezeket a beszédeket, — erre csak annyit mondtam, s most is csak ennyit mondhatok: azért, hogy megnyugtassam a magam lelkiismeretét. (Helyeslés.) Mert mentől többen lesznek Európában olyanok, akik az európai kultúra nevében a maguk lelkiismeretét megnyugtatják és mások lelkiismeretét felkelteni akarják az orosz kérdéssel kapcsolatosan, annál közelebb fogunk jutni ahhoz a megoldáshoz, amely Európában az emberek kenyerét biztosítja. (Élénk helyeslés és taps.) Európában tehát" olyan lehetőségeket kell megteremteni, amely lehetőségek mellett az emberek kenyere biztosíttatik. Nekünk egyet szomorúan kell megállapítanunk, azt, hogy sajnos, mi olyan nemzetközi szerződésekkel és olyan kereskedelmi szerződésekkel állunk itt, amely kereskedelmi és nemzetközi szerződések mellett Magyarország kenyere, polgárainak kenyere, sajnos, biztosítva nincs. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy Magyarország, amelynek főkiviteli cikkei a búza, a marha és a bor, e kiviteli cikkei számára Európa államaiban elhelyezési lehetőségeket r nem talál. Legelsősorban itt kell szemrehányást tennünk. Tudom nagyon jól, hogy a külső politika han és a kereskedelmi szerződéseknek a gyakorlatba való átvitelénél a legelső álláspont a do ut des elve, mégis sajnálattal kell megül lapítanom, hogy Olaszország, amely a mi ülése 1932 május 7-én, szombaton. 49 szövetségesünk (Buehínger Manó: Mi vagyunk a cselédek!) és amelynek szövetségesi mivolta ilyen helyzetben, mint amilyenben mi vagyunk, nem nyilatkozhatik meg másban, mint tisztán csak abban, hogy tőlünk vásárol, sajnos, nem mitőlünk vásárol. Ez a válasz Buehinger t. képviselőtársam közbeszólására, hogy a fasiszta Olaszország és Szovjet-Oroszország megtalálják eg-ymást az áruk kicserélésében azért, mert Szovjet-Oroszország búzáját vásárolja a fasiszta Olaszország és a fasiszta Olaszország gépeit vásárolja SzovjetOroszország. Ezeknek a nagy államoknak egymásközötti csereakciójában pedig közben a velük szövetséges kis államok éhen vesznek. Ugyanez a helyzet Németországban is, amely; Németország szintén gépekkel támogatja Szovjet-Oroszországot, Szovjet-Oroszszág búzáját vásárolja és hiába beszélünk mi a Schulter am Schulter-ről, hogy a háborúba együtt mentünk, együtt feküdtünk a lövészárkokban, (Jánossy Gábor: Az üzlet, üzlet! Ez a jelszó!) Sajnos, t. képviselőtársam, a külpolitika magáévá tette a magánkereskedelemnek azt a felfogását, hogy az üzlet, üzlet, hogy a business mindenekelőtt, hogy legelsősorban nem arról van szó. hogy ki a szövetséges, hanem, hogy ki vásárol tőle többet, kinek tud több árut eladni. (Gr. Hunyady Ferenc: A francia nagytőke még nem! Az hazafias!) A francia nagytőke az egyetlen, amely ebben a kérdésben Szovjet-Oroszországgal a gazdasági kapcsolatokat nem vette fel, (Propper Sándor: Egészen jó üzleteket kötnek Oroszországgal!) de közben Franciaország is egészen jó üzleteket kötött Oroszországgal. (Buehinger Manó: Régi pénzét akarja vissza!) Ha az európai általános helyzetet tekintjük, akkor igenis van itt is jelentősége és botor ember volna az, aki le akarná tagadni, hogy a magyar gazdasági viszonyok nem vonatkoztathatók el más országokétól és hogy Magyarország kínai fallal nem vehető körül akkor, amikor Európának gazdasági árvízzel való elöntöttségéről beszélünk. Nekünk csak az a felfogásunk, hogy igaz ugyan, hogy egész Európában szomorú gazdasági viszonyok között élünk és igaz ugyan, hogy az európai általános helyzet hatása alól Magyarország sem tudta volna magát kivonni, de egy bizonyos: az, hogy mi idáig gazdaságilag nem jutottunk volna el, ha a magyar belső politika nem lett volna olyan szerencsétlen és katasztrofális, mint amilyen volt. Azt hiszem, az ellenzék a jelen helyzetben a leggavallérosabban viselkedett, amikor az egész vitában, amely itt lefolyt, nem foglalkozott túlságosan sokat az előző tíz esztendő politikájával. Hogy ez most mégis megtörténik, annak előidézője maga gróf Bethlen István volt miniszterelnök úr, aki itt a Képviselőházban felállott saját rezsimjének a védelmére, tehát csak természetes, hogy az ellenzék, amely tíz esztendőn keresztül szembenállott ezzel a rendszerrel, maga is meg akarja adni ennek a rezsimnek olyan karakterisztikonját, amely az ő objektív felfogása szerint, a valóságnak megfelel. Ha megvizsgálom, mi maradt erre a rezsimre, Károlyi Gyula gróf miniszterelnök rezsimjére az elmúlt tíz esztendő Bethlen^ féle rezsimjének eredményeként, akkor meg kell állapítanom, hogy legelsősorban ittmaraüt ránk a külföldi piacok teljes hiánya. Amint előbb mondottam, saját szövetségeseink sem fedezik tőlünk azokat a szükségleteket, ame8*