Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-80
50 Az országgyűlés képviselőházának BO lyeket pedig- nálunk is fedezhetnének. Másodszor ittmaradt egy teljesen kilúgozott adózó társadalom, amelynek ma még sokkal nagyobb terheket kell magára vállalnia, mint amilyeneket viselt az előző rezsim alatt, azért, mert az előző rezsim adósságait is viselnie kell. Ittmaradt ránk egy 650 millió pengős fedezetlen hitel, amelyet az ország népének kell kielégítenie, annak ellenére, hogy az ország törvényhozása ezeket a költségeket meg nem szavazta. Ittmaradt egy bürokrácia, amely magát öncélnak tekinti, amely minden erejével akadályozza az országban a helyzet megváltozását. Ittmaradt egy bürokrácia, amely nemcsak a maga hatalmi berendezkedését iélti az országban mindennemű változástól, hanem félti egyszersmind a maga gazdasági pozicióját is. Ittmaradt végül egy olyan gazdasági rendszer, amelyet valahogy le kell építeni, mellnek leépítését azonban éppen az a Bürokrácia akadályozza, amelyről az előbb voltam bátor szólani Kézzük meg most, miként maradt vissza az ország gazdaságilag. Erre vonatkozólag csak egy pár példát akarok elmondani. A legelső példa az, hogy az a köztisztviselőtársadalom, amely ennek a rezsimnek szavazatokkal, kiszolgálással olyan hatalmas támasza és ereje volt, nemcsak azt kellett, hogy végigszenvedje, hogy fizetését leszállították, hanem immár az egyik vármegye alispánja értesíti a nyugdíjasokat, hogy sajnálattal kell közölnie, hogy a június havi nyugellátást előreláthatóan nem fogja tudni idejében kiutalványozni. A vár megyékben tehát arról értesítik a nyugdíjasokat, hogy nem fogják tudni őket kellő időben kifizetni. (Sándor István: Két-három hónapos hátralékok is vannak! ) Ha meg méltóztatnak nézni, valamelyik reggeli lapban megjelent egy hír arról, hogy egy vidéki gazda 39 birkát hozott fel Budapestre és a 39 birka eladása után, amelyeket levágott állapotban hozott fel Budapestre, maradt neki végül 37 fillérje, tehát 39 birkáért kapott 37 fillért. Olyasféle ez, mint ahogy a régi időből fennmaradt dal mondja: vett az apám két krajcárért két birkát; és ez most valósággá, vált Magyarországon, mert hiszen nem két krajcárért, hanem két fillérért lehetett venni két birkát és annak a szerencsétlen embernek, aki felhozta Budapestre a 39 birkáját, maradt végeredményben 37 fillérje; ami azt jelenti, hogy közszolgáltatásokban, valamint költségben — vágatási díjak és egyéb különféle díjak, (Petrovácz Gyula: Ügynöki díjak!) az ügynöki díj 4 pengő, az jelentéktelen, ezt megnéztem — végeredményben tehát állami és városi hozzájárulásban, vasúti költségben a birkának egész értékét ki kellett fizetnie annak a szerencsétlen embernek. (Buchinger Manó: Ez a birkanyírás !) Igen, csakhogy itt nem a gyapjúját veszik el a birkának, hanem elveszik magát az egó«z birkát. Pe ha tovább nézzük az általános szituációi, h'i olyan szomorú helyzetről haliunk híreket, amely végeredményben Magyarország depekoraciójához fog vezetni, ha egy agrácországban odáig jutottunk el, — egy borjú felnevelése egy hónapon keresztül többe kerül, mint amer.ynyiért a borjút egy hónap után el lehet adni s ha az emberek az újszülött, frissen eltett bor jut agyonütik a vidéken, tisztán csak azért, hogy ne kelljen a borjút az anyatehén tejév°l etetni, akkor ne csodálkozzunk azosi, hogy az elmúlt rtvsim, amelynek védelmeié a t. veit mi uiszterelnök úr felkelt, a polgári társadalmat, . ülése 1932 május 7-én, szombaton. tehát nemcsak a mezőgazdasági lakosságot, hanem a városi lakosságot is olyan katasztrofális helyzetben hagyta itt, mint amilyen katasztrofális helyzetben tényleg van. Az orvos csak abban az esetben juthat egy darab kenyérhez, ha valamelyik intézmény orvosa lehet és ezért méltóztassanak megnézni, hogy milyen irtózatos verekedés folyik minden egyes darab kenyérért, amely darab kenyeret valamelyik társadalombiztosítási intézménynél meg lehet kapni. Az ügyvédek, a mérnökök, a magántisztviselők helyzetéről beszélni is felesleges, de tessék végigmenni Budapest útvonalain, mellékes, hogy a külváros vagy pedig Budapest főútvonalain mennek végig és akkor meg méltóztatnak látni minden utcában, a Váci-utcától, a Petőfi Sán dor-utcától kezdve egészen a külső Váci-útig annak a szörnyű hadjáratnak az eredmény bt. .amelyet ebben az országban az adófizető pol gárok ellen folytattak. (Ügy van! Ügy van! a haloldalon.) Mert ennek a szörnyű hadjáratnak az eredményeit a lehúzott műhely és boltredő nyökben látjuk. Ha azonban akarunk ebben az országban egy kispolgári társadalmat, akkor valamit mégis csak kell ennek a kispolgári társadalomnak érdekében tenni és ha a voit miniszterelnök úr itt a Képviselőházban felállott 'azért, hogy a maga tízesztendős rezsimjét megvédelmezze, nem tudom megérteni, hogy a volt miniszterelnök úr miért nem beszélt egyetlen szóval sem az adófizető polgárok tömegeiről, azokról az adófizető polgárokról, akik az ö rezsimje után ittmaradtak a földön fekve, tönkretéve, úgy, hogy már a napi betevő falatjukat sem tudják maguknak megszerezni. Minden rezsimnek megvan a maga karakterisztikonja. Eppúg - mint ahogyan II. Ulászló király, Dobzse László idejében a kétkerekű talyiga volt az egész korszak jelképe, lamelybe a paraszt magát fogta bele... (Petrovácz Gyula: Ez Kun László idejében volt!) — Dobzse László idejében is így volt, nemcsak Kun László idejében. Kun László alatt az igába fogták magiukat az emberek — éppúgy ennek iá rezsimnek történelmi karakterisztikonjaképpen itt maradnak az egy fillérért eladott gödölvék, a lehúzott bolt és műhelyredőnyök (Buchinger Manó: Es az egységespárti — Derültség. — Propper Sándor: Kernelem, nem sokáig maradnak itt!) és itt maradnak ennek a rezsimnek laz eredményeképpen azok az intézmények, amelyekiben a rezsim elhelyezte a mágia politikai pretoriánusait. Mert ha itt a Képviselőházban hatalmas beszédeket mondanak arról, hogy a kisiparost és a kiskereskedőt tönkreteszi a közüzem és a szövetkezet, és ha aziránt érdeklődnek, hogy miért nem lehetséges leépíteni ezeket az üzemeket és szövetkezeteket, erre mindenütt egy a válasz. A válasz az: meg kell nézni, hogy a leépítendő üzem és szövetkezet igazgatóságában ki az elnök, ki az alelnök és kik az igazgatósági tagok (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőoldalon.) és ha ezt meg [méltóztatnak nézni, akkor mindenütt azt méltóztatnak tapasztalni, hogy az üzemek és szövetkezetek igazgatóságában ott ülnek azok a magasrangrú állami tisztviselők, akiknek feladatuk volna ezeknek laz üzemeknek az ellenőrzése. (Bródy Ernő: Miért nem szűnnek meg? Ezért nem szűnnek meg') Ügy van, ezért nem szűnnek meg. Ott méltóztatnak találni azokat az embereket, lakiknek a javaslatokat kellene megtenni az üzemek r megszüntetésére. (Bródy Ernő: Üzemi kiskirályok! Nem akarják a királyságokat feloszlatni!) Most a kereskedelemügyi miniszter úr a
