Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

42 Az országgyűlés képviselőházam a szempontból, mert Wolff Károly is és az egész kormányzópárt .arra törekedett, bogy a fővárost talapjaiban megerősítse, a fővárosban az ipart és ,a kereskedelmet fejlessze, a tisztviselőtársadalmat megvédje és megvédje ennek az egész fővárosnak érdekeit. Aki nem elfogult, annak meg kell állapítania, hogy ia koron ányzóp ártóknak ez sikerült is, a fővárost olyian magaslatra tudták emelni, hogy a külföldi fővárosok is irigyen néznek erre a fővárosra. Hogy nem tudtunk mindenkit elhelyezni, annak nem a főváros volt az oka és nem a kormányzópártok voltak az okai. Látjuk azt a tendenciát, amely tíz év óta állandóan megnyilvánult, hogy mindenki állami és városi szolgálatba akart jönni, mert magánalkalmazás alig kínálkozott. Ennek nem a főváros az oka; a főváros nem vehette fel azt ta sok tisztviselőt. Azt méltóztatott itt szemünkre hányni, hogy ahány tisztviselő a fővárosnál nyugdíjba ment, az mind nagyszerű állásban helyezkedett el, az mind igazgatóságba ült bele. (Petrovácz Gyula: Kettő-három!) Azt hiszem, öt ujjamon meg tudnám számlálni azokat ia főbb tisztviselőket, iakiket a főváros elhelyezett később akár igazgatósági tagként, akár pedig vezérigazgatóként. Hogy öt állásból hogyan tudtunk volnia. olyan 'helyzetet teremteni, hogy oda az ifjúságnak tízezreit el tudtuk volna helyezni, ezt nem tudom megérteni „

s azt hiszem, r ezt senki sem fogja tudni nekem megmagyarázni. En magam is mondom, hogy hiba volt az, hogy egyesek úgynevezett mammutfizetéseket kaptak, ezt azonban akkor, amikor Wolff Károly és Kozma Jenő erre rájöttek és amikor rájöttek erre a kormányzópártok, egyetértésben az ellenzékkel megszüntették, azonnal ^kettévágták ezt a gordiusi csomót és leszállították az illetők fizetését megfelelő mértékre. Nem lehet tehát bennünket azzal vádolni, hogy mi szemet hunytunk volna az ilyen mammutjövedelmek előtt és ezzel lehetővé tettük volna azt, hogy ezek [jól keressenek, az ifjúság pedig éhezzék. Mindnyájan szívünkön viseljük az ifjúság sorsát. Tudjuk, milyen kötelezettség terhel bennünket az ifjúsággal szemben. Kötelességünk is gondoskodni arról, hogy ahol mód és alkalom van rá, ezt az ifjúságot elhelyezzük. A fővárosnál eléggé törik fejüket az illetékesek, hogyan tudják ezt az ifjúságot elhelyezni és már vannak is gondolatok, amelyek, azt hiszem, rövid időn belül meg fognak érlelődni és aktive megnyilvánulnak majd egyes cselekedetekben. Méltóztassék igen t. képviselőtársamnak ránk bízni azt, hogy mit fogunk a fővárosnál csinálni. Mi vállaljuk a felelősséget azért, ami a fővárosnál történt, mi ismerjük azt a felelősséget, amely bennünket terhel, és annak a kötelezettségnek, amelyet a főváros polgárságával szemben vállaltunk, igyekezni is fogunk a mostani nehéz időkben is eleget tenni. Ha már a fővárosnál vagyok, mélyen t. Képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy rátérjek arra, amit a fővárossal kapcsolatosan beszédemben el akartam mondani. Itt egy-két képviselőtársam beszédében hivatkozott arra, hogy a főváros, különösen az élelmezés terén borzasztó drágítóan lép fel, hogy a fővárosnak illetéktelen hasznai vannak az egyes élelmiszereknek a fővárosba való szállításával kapcsolatban, aminek véget kell vetni. Nem akarok nevekre hivatkozni, mert sokkal jobban becsülöm képviselőtársaimat, semhogy itt ővelük személyileg akarjak fog> 79. ülése május 6-án

} pénteken, lalkozni, tartozom azonban a főváros érdekében rámutatni arra, hogy téves alapokon indulnak el, hogy azok az adatok, amelyeket itt felhoztak, teljesen tévesek, hamisak és nem felelnek meg annak, aminek meg kellene felelniük, akkor, amikor valaki feláll a parlamentben és ilyen vádat hangoztat a fővárossal szemben. Méltóztassanak megengedni, hogy adatokkal álljak elő, amelyek talán egy kissé hoszszadalmasak lesznek, én azonban a főváros érdekében állónak tartom, hogy egyszer végre valahára leszámoljunk ezekkel a vádakkal és bebizonyítsuk azt, hogy a főváros nemcsak, hogy hasznot nem húz ebből, hanem tetemes mértékben ráfizet. Amikor a főváros bizonyos díjakat szed, még egy részét sem kapja meg annak, amennyi kiadása van és különösen nem hozzák meg ezek a díjak annak a tőkének nem az amortizációját, de még a kamatait sem, amit a főváros a közélelmezési intézményekbe belefektet. Hogy mindjárt azzal kezdjem, amivel egyik t. (képviselőtársam kezdette, ha felhoznak egy marhát vagy isertést, mint mondotta, olyan díjakat kell utána leróni,. hogy az horribilis és olyan nagy (haszonra tesznek szert úgy a főváros, mint az egyes kereskedők és iparosok, hogy azt már tűrni nem lehet. Mint ahogy ő mondotta, az az élő állat, .amelyet 0 fillérért vesznek, 1 pengő 90 fillérért kerül eladásra s a különbözetnek kisebb részét a főváros vágja zsebre s a nagyobb részt a hentesek és a mészárosok. Méltóztassanak meghallgatni, hogy néz ki az, ha pl. egy gazda Budapestre felküld mondjuk a legtávolabbi helyek egyikéről, SomogyvásárhelyrŐl egy élő marhát, amelynek 722 kg súlya van. Amint a gazdáknak méltóztatnak nagyon jól tudni, annak a marhának élősúlybani kilogrammonkénti ára 60 fillér. Ha tehát egy marha 722 kilogrammot nyom és azt 60 fillérért adja el, összesen 433 pengő 20 fillért kap azért az élő állatért. Most init kell fizetni az állam, a főváros javára, amikor ő ezt az állatot Budapestre felhozzál Az állam javára kell fizetnie először a vasúti fuvardíjat, amely 23 pengő 67 fillért tesz ki, az állami állatorvosi vizsgálati díjat, 73 fillért, a számlabélyeget, 8 fillért; amit tehát az állam szed be egy marha után, kitesz összesen 24 pengő 48 fillért, százalékban kifejezve az árnak 5'6 százalékát. Most mit kell a főváros részére fizetni? Vásárdíjat fizet egy 722 kilogrammos marha után 3 pengő 61 fillért. Nem hinném, hogy ennél a szubsztrátumnál, amikor a főváros egy óriási intézményt tart fenn, közegészségileg és gazdaságilag megalapozva, sok lenne, ha valaki 3 pengő 61 fillér vásárdíjat fizet 433 pengős vételár mellett. Fizet istállódíjat három napra 84 fillért, tűzkárbiztosítási díjat 0'7 fillért, takarmányért három napra 1 pengő 41 fillért, alomszalmáért három napra 34 fillért; fizet tehát összesen a fővárosnak 6 pengő 27 fillért, az egész összeg után számítva tehát annak 1*5 százalékát. Kell fizetnie ezenkívül a vásárpénztár javára is, amely vásárpénztárról mindenki azt mondja, hogy mivel ez is városi, tehát ez is a város javára számít. En ugyan bátor vagyok megjegyezni, hogy nem mindig a város tartotta fenn, mert valamikor a Leszámítoló Bank kezében volt és könnyen el lehet képzelni, hogy a város megint azt mondja, hogy