Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-85

344 Az országgyűlés képviselőházának Ion.) Jön a kormány egy újabb javaslattal, amely a foldhöz-juttatottak fizetési kérdését akarja rendezni és a 33-as bizottság elé ter­jeszt egy olyan rendelettervezetet, amely nem kvadrál azokkal a kijelentésekkel, amiket a többségi párt vezére mondott. Mert, ha a több­ségi párt vezére az említett állásponton van a külföldi adósságok kérdésében és kamatreduk­ciót követel, esetleg mint végső intézkedést, az egyoldalú állásfoglalást követeli, akkor nem lehet a 33-as bizottság elé jönni egy olyan ren­delettervezettel, amely hivatkozik arra, hogy július hóban a svéd gyufakölcsön egyik annui­tása esedékes s mivel ez esedékes és a kor­mánynak pénze erre nincsen, fedezet erre nin­csen, (Kun Béla: Hol van a gyufapénznek az a része, amelynek még meg kellene lennie?.) ebből kifolyólag hoz egy rendeletet, amely megfenyeget 230.000 földhöz juttatott embert abban a tekintetben, hogyha nem fizet ie egy részletet május 30-áig, egy másik részletet ok­tóber 15-éig, abban az esetben pedig földjéből kimozdítják. (Erődi-Harrach Tihamér: És ki­nek adják?- — Kun Béla: Szégyenletes volna! — Berki Gyula: Lehetetlenség! — Gr. Somssich Antal: Akkor miért, csinálnak ilyen javasla­tot?) A 33-as bizottság megtette a maga köte­lességét; nyolcan szólaltak fel, különböző észrevételeket hangoztatva, ezen rendelet ellen, amiből kifolyólag szavazásra sem került a sor, hanem a kormány bejelentette, hogy mérlegeli az elhangzott észrevételeket és ezt a kérdést bizonytalan időre levette a napirendről. (Erődi­Harrach Tihamér: A sokat szidott 33-as bizott­ság! — Meskó Zoltán: Ki kell cserélni! — Kun Béla: Miért vitték a 33-as bizottság elé ezt a rongy javaslatot?- -^ Zaj.) Elnök: Kun Béla képviselő urat kérem, ' ne szóljon állandóan közbe! Szilágyi Lajos: Kérdem: amikor itt annui­tások esedékesek, s amikor aktuális az a kér­dés, hogy mi lesz, mi fog történni, akkor az az álláspont ' érvényesül-e tehát, amelyet a többségi párt vezére leszegezett a nemzet színe előtt, avagy keresztülmegy ez a rendeletterve­zet és megráz, dilemma elé állít 230.000 új törpebirtokost abban a tekintetben, hogy most májusban nyilatkozzék? Amikor a kormány azzal jön, hogy májusban keres pénzt a pa­rasztnál, (Meskó Zoltán: Sohasem volt pénze májusban!) májusban vár pénzt a paraszttól. törlesztésre és indokolja ezt a svéd gyufaköl­csönnel: ilyen körülmények között az egész parlamentnek egynek kellene lennie abban a felfogásban, amelyet Bethlen képviselő úr le­szegezett. Mindegy az, hogy ő szegezte le. Ne­kem mindegy, hogy ki hozza a javaslatot. Ha a javaslat jó, megszavazom, ha rossz, leszava­zom. (Jánossy Gábor: Igaza van.) Nem fogom kutatni azt, hogy ki vau aláírva a javaslat­nak, ha egyszer a javaslat jó, azt feltétlenül meg fogom szavazni. ­Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni! (Friedrich István: Meghosszabbítjuk! — Kun Béla: Nem! Elég volt! — Jánossy Gábor: Igazságokat mondott! - Zaj.) Szilágyi Lajos: Befejezem beszédemet. Az ellenzék mindig azt állította, hogy Károlyi Gyula Bethlen István foglya, Károlyi Gyula minden jóra kapható volna, csak Bethlen Ist­ván foglya és Bethlen miatt nem teljesít ellen­zéki követeléseket, mert Bethlennek rabságá­ban él. (Zaj.) Amikor az ember azt látja Beth­len István felszólalásaiból, hogy ő a legfonto­sabb kérdésekben mindig olyan álláspontot foglal- el, amely tökéletesen kongruens, a '5. ülése 1932 május 13-án, pénteken. legkisebb részletekig kongruens az ellen­zéki pártok követelésével, akkor miért volt az a felháborodás, miért volt az a lárma, miért volt az a kiabálás, ahelyett, hogy örül­tünk volna mindnyájan, hogy a többségi párt "vezére erre az álláspontra helyezkedett? Ne­kem közömbös, hogy milyen okból helyezkedett most erre az álláspontra. En nem kutatom ezt, lényeg az, hogy erre az • álláspontra he­lyezkedett, és ha erre az álláspontra helyez­kedett, ennek kell érvényesülni. T. Képviselőház! Beszédemet befejezem & koncentrációra vonatkozó néhány megjegyzés­sel. En már leszegeztem állásfoglalásomat ebben a tekintetben. En szemtanuja voltam tizenhat év óta több ilyen fajtájú kormány­zati próbálkozásnak és élénken élnek még ben­nem ezek az emlékek. Esterházy Móric gróf t. képviselőtársamra hivatkozom, aki egy ilyen koncentrációs kormány élén volt: vallja meg őszintén, hogy ez az ő egészségét tönkretette. (Kun "Béla: Sajnos, nem csinálta meg a titkos választójogot, mert elgáncsolták!) Ha a kép­viselő úr még egy hónapig maradt volna mi­niszterelnök, (Bródy Ernő: Ne fenyegessen! — Élénk derültség.) ez az ő idegeit teljesen összeroncsolta volna. A t. képviselő úrnak a parlamentben egyetlen megbízható támasza volt, ez pedig a nemzeti munkapárt volt, amely önzetlenül támogatta a maga szavazataival a képviselő urat, mint miniszterelnököt. (Zaj. — Vázsonyi János közbeszól.) Elnök: Vázsonyi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Szilágyi Lajos: Saját pártjának" eivako­dása és osztozkodási vágya a hatalmon, azratán a különböző intrikák, amelyek Bécsig is eljutot­tak igen sokszor és Bécsben a kulisszák mö­götti akciók, ezek őrölték fel az igen t. kép­viselő úrnak, mint a koncentrációs kabinet el­nökének, egészségét és én azt hiszem, hogy a t. képviselő' úr nem kívánja kedves apósa urá­nak ugyanezt. (Nagy derültség. — Jánossy Gá­bor: Argumentum ad hominem! Nagyon jó!) T. Ház! A koncentrációt én csak elvi ala­pon képzelem el, pl. olyan komoly elvi ala­pon, mint ahogy azt a független kisgazdapárt tette, amelynek egyik tagja itt felállt és 24 pontban leszegezte a párt álláspontját. Én pl. kijelentem, hogy a 24 pont közül 23­at tel­jesen a magamévá teszek. Elvi alapon tehát össze lehet fogni. De személyi alapon hogyan tud valaki koncentrálni 32 pártonkívüli kép­viselőt? (Jánossy Gábor: Mind a harmincket­tőt miniszterré teszi. — Derültség.) Hogyan le­het 32 pártonkívüli képviselőt bekapcsolni ^a közös munkába, amikor az ellentétek egymás között esetleg sokszorozottan nagyobfbak, hi­szen sokan nem köszönő állapotban vannak a baloldalon egymással. (Derültség.) Egészséges koncentrációnak tehát véleményem szerint csak azt lehetne tekinteni, ha mindazok^ akik bi­zalommal vannak a jelenlegi kormány iránt, azok külön koncentrálnak és mindazok, akik a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetnek, isimét külön koncentrálnak. (Rassay Károly: Akkor a képviselő úr hol koncentrálna? — De­rültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Én Károlyi Gyulával koncentrálnék. Elnök: Ismét kérnem kell a képviselő urat, fejezze be beszédét. Szilágyi Lajos: A koncentráció tehát csakis elvi alapon volna lehetséges, elvi alapon azon­ban nem kívánja senki. Az egyetlen, aki erre közeledő lépést tett, a független kisgazdapárt, elzárkózik a koncentrációtól, nem kívánja azt. Ilyen körülmények között én ezt olyan kérdés-

Next

/
Oldalképek
Tartalom