Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-85

330 Az országgyűlés képviselőházának földön éli le életét, hiány nyugdíjasa van, aki talán nem is magyar honpolgár és a magya­rok fizetik és fizették nekik a nyugdíjat. Itt van ezzel szemben egy másik példa, a kassa­oderbergi vasutasok helyzete. A cseh kormány a kassa-oderbergi vasutasokat teljesen ki­dobta kenyér nélkül, talán bizonyos részüknek kis alamizsnát aidbtt végkielégítés elmén és több, mint 350 család itt nyomorog, itt kenyér­telenkedik és ruha nélkül futkos, megélhetést keresve ebben a szerencsétlen országiban, holott az egyezmény is azt mondja, hogy az átvett vasutakkal együtt a vasutasokat is átveszik minden kötelezettséggel. Most pedig már öt éve, talián a hatodik éve döngetik az ajtót ezek a szerencsétlen emberek és kunyorálnak az általuk megszolgált kis nyugdíjért, még sem tudnak sehogyan sem hozzájutni. A csehek nem olyan gálánsak velünk szemben. Azokat a nyugdíjasokat, akiket kizavartak — mert úgy zavarták ki, kikény szeri tették — nem fizetik, mii pedig még azokat is fizetjük, akiket nem zavartunk ki, Ihanem önként maradtak külföldön. Tisztelettel kérném a kormányt, amennyiben módjában lenne, méltóztassék ta­lán megvizsgáltatni ezeknek a kassa-oderbergi­eknek helyzetét és ha csak valami mód van rá, ezeket segíteni kellene. Szóbia került itt a rokikantkérdés is, illető­leg a rokkantjáradékok és rokkantilletmények kérdése. A költségvetésben erre a célra igen kis összeg van beállítva. Azt hilsizem, ha azt az összeget, t amelyet eredetileg a költségvetésekibe erre a célra beállítottunk, nem csökkentenénk, akkor talán módunkban volna azok helyett a havi egypengős segélyek helyett valamiivei ma­gasabb segélyt fizetni. Mert hogyan is állunk ezzel a kérdéssel? Azok a szerencsétlen rokkan­tak satínos, hullanak szegények. A nemzet gyá­sza ez is. A harctereken betegséget szereztek, és ez életüket megrövidítette. Ezzel fogy a rok­kantak járadékai, hasonlóképpen fogy az árvák járadéka, mert hiszen az árvák: kinőnek las­sanként r a hadiárvasorból. Fogy az ellátatlan szülők létszáma is, mert hiszen a szülők jórésze már akikor is előrehaladott korban volt. Szó­val ezek ils/ állandóan fogynak, elköltöznek az élők világából. Ha tehát az ennek folytán fel­szabadutó pénzt reászánnánk a hátralevők el­látására és ezt az összeget még valamivel emel­nénk is, a még meglevő hadi árvák, hadirok­kantak és hadiözvegyek jobban volnának ellát­hatók. Hiszen igazán szégyenletes alamizsna az, hogy egy hadiözvegy havonta 1 pengőt vagy 1 pengő 50 fillért kap. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha az illető Pesten akarja f megkapni a járadékát és Villamoson megy érte és villamoson jön vissza, alig ma­rad meg neki a járadék 50%-a. (Fábián Béla: Hat fillért még levonnak neki!) Ezt nem tu­dom, t. képviselőtársam. (Fábián Béla: Bizony így van ez!) A kiadásoknál azonban minden a régiben marad. Itt vissza kell, hogy térjek a terímelő­osztályra. Ha a termelő állatot, gabonát vagy nem tudom mit a piacra szállít, ennek az áru­nak a szállítási és egyéb költsége ugyanannyi, mint volt azelőtt, mielőtt a terményárak csök­kentek volna. Így például a hízott sertés szál­lítási díja a mai 60 filléres eladási ár mellett éppen annyi, mint volt akkor, mikor még a hízott sertés kilóját 1 pengő 60 fillérért adták. (Gr. Somssich Antal: Ha behajt három mala­cot a ( hetivásárra, egynek az ára ott marad helypénzben!) Ha már ezt feiprovokálta, t. kép­viselőtársaim, én is elmondhatok egy esetet, 85. ülése 1932 május 13-án, pénteken. Tegnap megjelent nálam egy orosházi gazda és elmondotta, hogy egy évvel ezelőtt 40 darab választási malacot vett 10 pengőjével darabját. Őszig nevelte őket s ekkor elfogyott az elesége. Erre 17 darab malacot eladott s ezek árából három hétig etette a tölb'bit. Három hét múlva újra nem volt mivel etetnie a malacokat, erre megint eladott 7 darabot. Ezek árából két hé­tig etette a még megmaradt állatokat s mikor úíjra elfogyott az eleség, odaadta ajándékba a megmaradt malacokat az édesapjánk — ingyen. (Derültség a baloldalon. —• Fábián Béla: Hát akinek 37 fillérje maradt 39 bárány után!) Hát ez már igazán abszurdum volt, t. (képviselő­társaim. Van itt még egy réteg, amely közel áll a földmívelő osztályhoz. Ezek a bércséplőgép­tulajdonosok. A bércséplőgéptulajdonosok szé­pen mentek előre a gazdálkodókkal, mert ami­kor a termelőnek boletta járt, 'a rendeletben benne volt az is, hogy egyforma elbírálás alá estik a géptulajdonosok keresete a termelők ke­resetével. Igaz, hogy most nem olyan nagy se­gítséget kap a termelő a földadó elengedésé­vel, mert másfelől kap majd egy kis adóeme­lést. (Derültség a baloldalon.) A boletta azon­ban el lesz törölve és a cséplőgéptulajdonosok­kal nem történik semmi. Ezek a cséplőgép­tulajdonosok teljesen kétségbe vannak esve és annyira bizonytalan a jövőjük, hogy nem tud­ják kiszámítani, hogyan biztosítsák a jövőben megélhetésüket. De van itt más is, a cséplőgépeknél, neve­zetesen a következő dolog. Az én kerületemben nagyszámú gőzkazán jönne nyomatás alá. A gőzkazán nyomtatásának illetékét megállapítot­ták valamikor úgy, — nem tudom mikor, az évszámot nem tudnám idehozni, — hogy két és fél tűzfelületű kazán után 10 négyzetméter felületig fizetnek 55 pengőt^ a vizsgálatért. Műszaki ember negyedóra, tíz perc alatt el­végzi ezt a munkát. Akkor, amikor a búza ára még 35 pengő volt, amikor az állatok ára még magas volt, ezek a szerencsétlen emberek még meg tudták fizetni ezt az 55 pengőt. Itt azon­ban egy nagy eltérés is van, mert már 10 négy­zetméter felülettől 50-ig 65 pengő az összeg, 10-től 50-ig ugyanis egy kategóriába tartozik a díjazás, holott cséplőgépeknél leginkább 12— 13—14 négyzetméter a tűzfelület. Ezeknek a cséplőgéptulajdonosoknák a cséplőgépe egy esztendőben egy hónapig dolgozik, 11 hónapig i áll és mégis éppen annyira meg vannak ta'k­j sálva ezzel -a kazánnyomással, mint azok a gépek, amelyek öt éven keresztül folyton dol­goznak, dolgoznak, minden munkanapot kihasz­nálnak. Most ezek a szerencsétlen gépészek hozzám fordultak, de nem tudok rajtuk segíteni. Hi­szen voltam a kereskedelemügyi minisztérium­ban, ott egy kis vigaszt adtak, de nem tudom, hogy a dolog mikor lesz keresztülvive. Mindezek teljesen magukkal rántják végig az egész vonalon a nyomort. Miután a gazda­társadalmon segíteni nem tudunk, a bajbajutott gazdákat megsegíteni nem tudjuk, azok pénzt nem kapnak, így a kereskedőtől nem vásárol­nak, a kereskedő üzletét bezárja; de ott van­nak a szegény kisiparosok is, akik elmennének kukoricát kapálni, pedig ez nem az ő hivatá­suk, van földmívelőmurikás is elég, bárcsak tudnánk azokat is munkával ellátni, alkal­mazni. Az állás'halmozás kérdésével nem akarom nagyon igénybe venni a t. Ház türelmét, mert hiszen utánam még sok szónok van feliratkoziva

Next

/
Oldalképek
Tartalom