Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-85

Az országgyűlés képviselőházának 85. ülése 1932. évi május hó 13-án, pénteken, Almásy László, Puky Endre és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A magyar állam költségvetése az 1932/33. számadási évre. Felszólaltak általánosságban : Andaházi-Kasnya Béla, Osizmadia András, Sándor Pál, Szilágyi Lajos, Eckhardt Tibor, Simon András, Weltner Jakab, vitéz Hadházy Ferenc, Szakáts Andor, Holitscher Károly, Kun Béla, Madai Gyula és gróf Károlyi Gyula miniszterelnök. — A határozati javaslatokra vonatkozó szavazás előtt felszólaltak : báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter, gróf Károlyi Gyula miniszterelnök, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter, Zsitvay Tibor igazságügyminiszter és vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellációskönyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Károlyi Gyula, Walko Lajos, Zsitvay Tibor, Kenéz Béla, báró Korányi Frigyes, vitéz KeresztesFischer Ferenc, vitéz Piirgly Emil, Karafiáth Jenő, (As ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mjai ülés jegyzökönyvét vezeti Pakots József jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Pataosi Dénes jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Petrovics György jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak Tengelic közlségnek Pesthy Pál képviselő úr által benyújtott és ellenjegyzett, Báránd községnek Létay Ernő képviselő úr által benyújtott és ellenjegyzett és Heleska községnek Patacsi Dénes képviselő úr által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a trianoni békeszerződés (mielőbbi gyors és igazságos revíziója tárgyában. A kérvényeket a Ház előzetes

1 tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadd a a kérvény! bizottságnak. Napirend szerint következik a.z 1932/33. évi állami költségvetés általános vitájának folytatása. Szólásra következik Andaházi-Kasnya Béla képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. A képviselő urat illeti a szó. Andaházi-Kasnya Béla: Igen t. Képviselőház! Régi parlamenti szokásnak kívánok eleget tenni, mikor az előttem szólott szónokra hivatkozom. Köztudomású, hogy előttem Lukács Béla igen t. képviselőtársam beszélt, akinek fejtegetéseit — meg kell hagynom — teljes egészében, elejétől végéig, teljes terjedelemben magamévá teszem. (Szilágyi Lajos: Megvan a koncentráció! — Zaj.) Bevallom őszintén, ha volt is valami kis differencia közöttünk, ez csak az, hogy annak a kitűnő beszédnek erről az oldailKÉPYISELÖHÁZI NAPLÓ VU. ról kellett volna elhangzania. (Farkas István: Ez a kétlelkűség! A kormány politikáját helyteleníteni, de támogatni!) Az igen t. képviselő úr ugyanis teljes részletességgel igen helyesen rámutatott a hibákra és én még abban is tovább megyeik, hogy nem kifogásolom azt a konzekvenciát, amit a végén a képviselő ÚT levont, vagyis hogy a képviselő úr a költségvetést elfogadta. (Lukács Béla: Kijelentettem, hogy bízom a jabíb jövőben.) En különbséget teszek e között. A képviselő úr igen korrektül és igen kitűnően kemény bírálat tárgyává tette az elmúlt tíz esztendő kritikáját. Amikor a képviselő úr elfogadta a jelenlegi kormány költségvetését, akkor tulajdonképpen nem a jelenlegi kormánynak a munkáját kritizálta, hanem az elmúlt tíz esztendőét, szóval, még ebben sem látok ellenmondást. Az igen t. képviselő úr azonban más dolgokban nem vonta le ennek konzekvenciáit. Az igen t. képviselő úr igen helyesen rámutatott arra, hogy itt történtek bizonyos akciók, amelyek nemcsak, hogy nem váltották be a ^hozzájuk fűzött reményéket, hanem bevallhatjuk, hogy a dohány-, a gép-, a traktor akciók, az egzotikus termelésre való felhívás^ amit annakidején a földmívelésügyi kormányzat inaugurált, szóval mindazok a dolgok, amikre igen helyesen rá méltóztatott mutatni, egyrészt balul ütöttek ki, .másrész távolról sem váltották be azokat a követelményeket, amelyeket az igen t. jobboldal hozzájuk fűzött. (Szűcs István: Csak az tévedhet, aki sokat dolgozik! Aki semmit sem csinált, az nem tévedhet.) Ebből a szempontból borzasztóan örülök, hogy a képviselő úrral egy nézeten lehetek és végeredményében én sem illethetném az igen t. jobboldal munkáját olyan súlyos kritikával, mint a t- képviselő úr, én ezt nem is kívánom megtenni, mert a képviselő úr ezt teljes egészében megtette. (Lukács Béla: Majd a naplót tessék elolvasni!) Ha azonban visszatérek az általános vitánál elhangzott beszédekre, akkor látom, hogy minden alkalommal bizonyos visszatérő kérdések vettettek fel a vitában, például a demo44