Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-85

324 Az országgyűlés képviselőházának 8 krácia, a választójog, a koncentráció, azután külpolitikai kérdések, speciálisan a Tardieuterv, az ifjúság kérdése, valamint általában a gazdasági helyzet, kapcsolatban az adózás problémájával. Igen t képviselőtársaim, el kell ismernünk, 'hogy az igen t. jobboldal részéről a legnagyobb szónoki sikere — bocsánatot kérek, lehet, hogy ez egyéni megállapítás, — talán Kállay Miklós kép viselő társamnak volt, akinek szavait lebilincselve hallgattuk és őszintén megvallom, azíért tartom zseniálisnak az általa elért sikert, mert a valószínűség látszatát olyan kitűnően tudta elénk tárni, megfelelő alap nélkül, hogy ez határozottan művészi volt, igazi szónoki készség, igazi ekvilibrisztikai művészet volt, mert az igazságot magát elénk tárni és egyszerűen kibontani természetes dolog, de olyan dolgokból, amiket Kállay Miklós képviselő úr elmondott, azokat a konzekvenciákat levonni, vagy olyan beállításban beadni, legalább is csak bizonyos rabulisztikával lehet. Az igen t. képviselő úr többek között felemlítette a demokrácia kérdését. Hivatkozott arra, hogy a demokrácia kérdését bezzeg milyen másképi ítéli meg az, aki hosszabb időt töltött külföldön. Az illető abban .a pillanatban látja, hogy a demokrácia szempontjából a külföld igen sok tekintetben kívánnivalót hagy hátra a mi demokráciánkkal szemben. Ne méltóztassék rossznéven venni, nem tudom, hogy Kállay képviselő úr kivel beszélt, illetőleg kitől kapta ezeket az információkat, de én magam is nyolc évig külföldön éltem, mégpedig magában Franciaországban, amely országra t. képviselőtársam hivatkozott és én kijelentem, hogy Franciaországban is> mint minden demokratikus államban, taâadhatatlanul vannak bizonyos visszásságok és nem is látom Franciaországot a demokrácia abszolút eszményének, — ennyire objektív és igazságos akarok lenni — azonban különbséget kell tenni aközött a demokrácia között, amelyet itt látok és aközött, amelyet ott látok. Ugyanis — bocsánatot kérek, ez talán súlyos megállapításnak fog feltűnni — kétféle demokrácia van. Itt, akárhogy szépítjük a dolgot, elsőrendű és másodrendű polgárok vannak és amíg az elsőrendű polgárok demokráciája ekvivalens a külföld demokráciájával, addig a másodrendű polgárok demokráciája nemi azonos azzal, amit odakint tapasztalnunk is lehet. Ha Kállay képviselő úr itt bárhova elmegy, szembe fogja magát találni bizonyos demokratikus megértéssel, de ezt odakint nem fogja érezni, mert kint nem élvezi ezt a helyzeti előnyt. Ebből viszont azt a konzekvenciát levonni, hogy itt a demokrácia magasabb fo- | kon állana, mint odakint, de ugyanakkor maga is szükségét érzi annak, hogy cselekedni kell: ebiben bizonyos ellentmondást látok. A másik: a választójog kérdése. Maga Kállay igen t. képviselő úr is azt mondja, hogy ma már a választójog kérdéséről beszélni anakronizmus. Maga az a tény, hogy Kállay képviselő úr anakronizmusnak minősíti a választójogról való diskurzust, mutatja, hogy itt közöttünk vita és eltérés tulajdonképpen nincs, mert mindnyájan megegyezünk abban, hogy a mai választási rendszer és választójog abszolúte nem alkalmas a jövő alkalommal egy választásra. Ebben a kérdésben tehát nem vitatkozom, mert ebben, hála Istennek, megint egy nézeten vagyunk vele. A képviselő úr igen helyesen azt a súlyos megállapítást tette, hogy ma még ebben a parlamentben a választójog5. ülése 1932 május 13-án, pénteken. ról, mint olyanról, ami szükséges, vitatkozni anakronizmus, miután a régi teljesen elavult és a miai viszonyoknak meg nem felelő. Ez a megállapítás igen helyes. Van azonban Kállay igen t. képviselő urnák egy másik mondata is, mégpedig az, hogy igen nagy súlyt helyez a közéleti tisztaság problémájára, a közéleti tisztaság megőrzésére. Ezt az igen t. képviselő úr tulajdonképpen két éllel mondta. Az egyik helyen ő maga statáriumot hirdet arra, ha valaki a közéleti tisztaságot nem tartja be, a másik helyen azonban azt mondja, hogy ezt az ellenzék bizonyos demagóg szempontból igyekszik kihasználni a kormánypárt egyes tagjaival szemben. Ebben, igen t, képviselőtársaim, ismét ellentmondást látok. Mert ha valaki a közéleti tisztaság hívének vallja magát, akkor ne abba igyekezzék belefojtani a szót, aki ezt felderíteni kívánja, hanem nézzen utána azoknak, akik ez ellen vétenek és igyekezzék kideríteni, hogy ki az, aki ennek a követelménynek nem felel meg. Le kell itt szögeznem, tényleg igaz az, hogy a közéleti tisztaság szemoontjából az ellenzék alkalomról alkalomra, az alkalom kényszerítő erejénél fogva felvetett bizonyos kérdéseket és ezek a dolgok soha sem lettek még eddig elintézve; különösen arról, hogy közmegelégedésre lettek volna elintézve, nem lehet beszélni. Meg kell állapítanom, hogy azok a problémák, amelyek felvettettek és az igen t. túloldal szemére lobbanthatok voltak, még eddig soha elintézést nem nyertek. Kállay igen t. képviselő úr azt mondja, hogy viszont tiltakozik az ellen, hogy a közéleti tisztaság megítélésében politikai tényezők lehessenek döntő faktorok. Ezt én megint teljes egészében elismerem az igen t. képviselő úrnak, amikor azonban ezt koncedálom, akkor figyelmeztetnem kell az igen t. képviselő urat arra, hogy az összeférhetlenségi bizottságiban pedig csak politikusok ülnek és éppen a legutóbbi eset is azt mutatja, ihjogy igenis exponált politikusok döntenek ilyen kérdések fölött, akik pedig tényleg arra volnának hivatva, hogy felülállva minden pártérdeken, magasabb etikai szempontból döntsenek az ország szempontjából bizonyos kérdések felett Ezek azok a kérdések, igen t. uraim, amelyek — mint látom — Lukács Béla képviselő úrtól tulajdonképpen elválasztanak bennünket. Mert hiszen kitűnt, hogy az igen t. jobboldal és a baloldal között itt alig van eltérés. Ha van bizonyos eltérés, akkor van egy nagy ordítozás a tisztesség, a tiszta közélet után és én nem hiszem, hogy akadhat ennek a Háznak tagja, aki ez ellen vétót kiált vagy nem tudom mit kiált reánk, vagy pedig minket ezért üldözhetne. Hát akadhat-e valaki ma becsületesebb, tisztességesebb, mint aki itt összefogva, tiszta közéletet kívánva, helyesen és okosan dolgozik a mai rendkívül nehéz viszonyok között, mert hiszen rendkívül nehéz viszonyok vannak, ezt nem kell senkinek sem magyarázni. Szükséges, hogy összefogva valami olyan irányban tudjunk valamit f csinálni, ami tényleg megnyugtatja a közvéleményt. De kérdem az igen t. képviselő urakat, hogy vájjon lehetséges-e a legkitűnőbb, a legtökéletesebb ideával idejönni addig, amíg ••era vagyok meggyőződve arról, hogy nem fog-e valaibol léket kapni a nem teljes egészében korrekt dolgok keresztülvitelénél fogva. Én csak egy igen kis példát akarok kimutatni. Nézzük csak meg magának Szatmárnak esetét, hogy hogyan ítélik meg ott a köztisztaság és a demokrácia fogalmát. Szatm&r