Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

320 Az országgyűlés képviselőházának 84-. Elnök: Kérem a képviselő urakat a jobb- j oldalon, méltóztassanak megengedni, hogy Peyer képviselő úr megmagyarázza eljárását. (Brogli József: Nagyon nehéz!) Peyer Károly: Csak, a konferencia hivatalos nyelvén megjelent jegyzőkönyv lehet az irányadó. {Felkiáltások jobbfelől és a középen: Nem arról van szó! — östör József: Nem arról . van szó! Feleljen erre: Ihogy beszélt? Németül?) Ebből a jegyzőkönyvből készült a. német kivo- ] nat. Nem ez a lényeg; a lényeg az, (Felkiáltások jobbfelől: Hogy mit mondott?) hogy Kuyrpers holland delegátus szó szerint a következőket mondotta ott (olvassa): «Szóvá kívánja tenni a nemzetközi szállítómunkásszövetség panaszait Litvánia» Magyarország és Jugoszláviára vonatkozólag». Felsorolja ezt a három országot és felsorolja a panaszokat. Magyarországról pontosan a következőket i mondja (olvassa): «A harmadik: ügy Magyarországra vonatkozik. Ebben az országban a ! munkásmozgalom a legrosszabb beavatkozások ! áldozata és tevékenységüket minden elképzelhető módon keresztezik.» — Ez a hiteles síző- ' veg. — «A magyar kormánynak úgy látszik I különös hajlama van munkáslapok betiltá- j sara. Nem hivatkozom itt a Népszava ügyére, j de a vasúti munkások szervezetének megtiltották, hogy lapot adjanak ki. Számos kísérlet í történt, hogy ezt a tilalmat megszüntessék, de \ ezek mind hiábavalóknak bizonyultak.» Ezt i mondotta, ez a szöveg, A másik: az a sízöveg, amelyet Tobler képviselő úr felolvasott, amely különben eredeti angolból való fordítás után a lapokban is megjelent és nagyjában megegyezik azzal, amit mondott, — legalább a gondolata ugyanaz. Mármost amikor ez a beszéd elhangzott, egy diskurzus keletkezett ottan. Hogy egészen őszinte legyek, nem is tudtam, hogy olyan jogom van, nogy én adnátok Tobler képviselő úrnak jogot a felszólalásra. (Tobler János: Tegnap nem azt mondta!) Legyen egész nyugodt a képviseő úr. Én nem iziavartam az ön feszólalását egy szóval sem, uralkodjék az idegein legalább addig, amíg a tényállást elmondom. Én kénytelen voltam tehát tegnap reggel, illetőleg délelőtt — mert este beszéltem itt — megkérdezni a minisztérium egyik főtisztviselőjétől, hogy tényleg az a helyzet áll-e fenn, hogy valaki csak akkor szólalhat fel, ih'a valamelyik delegátus neki engedélyt ad? Ez azért volt így, mert ezt soha senki ott nem kifogásolta. Ott minden delegátus, helyettes delegátus és szakértő, amikor jónak látta, felszólalt és soha senki senkit felszólalásában nem akadályozott. Legkevésbbó akadályoiztam volna én meg (Tobler János: Nem is kap rá jogot, képviselő úr!) a képviselő urat, ha ilyen kérdéssel fordult volna hozzám, vagy ha az elnöknél jelentkezik szólásra; mert hiszen még másnap Folyt a vita és még másnap is módjában lett volna a képviselő úrnak felszólalni. A képviselő úr kísérletet sem tett a felszólalásra, nem jegyeztette fel magát a szónokok névsorára, akik ott elég nagy tömegben voltak feliratkozva. Tény tehát iaz, amit én mondok: a képviselő úr nem kísérelte meg azt, hogy felszolaljon és megcáfolja azt, amit Kuypers mondott, azért, mert Kuypers igazat mondott. Kuypers nem mondott más, mint ami igaz, hogy itt a vasúti munkásoknak nem lehet lapot kiadniok. Ismételten kísérletet tettek arra, hogy ilyen lapot kiadjanak. (Zaj a jobboldalon és a középen.) ülése 1932 május 12-én, csütörtökön. Mármost a képviselő úr a lelkiismeretére, meg nem tudom mire hivatkozik. Nagyon nehéz itt bizonyítani azt, amiről két ember egymás között diskurál és elbírálni, hogy a kettő közül kinek van igaza és kinek a szavát higyjék el. (Felkiáltások jobbfelől: Az önét nem!) Én nem is kívánom, hogy elhigyjék, amit mondok. (Szabóky Jenő: Magának nem fogjuk elhinni!) Én nem önöknek, hanem a nagy nyilvánosságnak beszélek. (Tobler János: Az sem hiszi el!) Azt bízza csak rá, hogy kinek hisz. Másnap Tobler János képviselő úr azzal jött ,be, ho!gy azt mondta: úgy látom, e felett az egész kérdés felett nem érdemes nekem semmiféle felszólalást tennem azért, mert hiszen Márffy sem tartja szükségesnek, hogy felszólaljon- Ezzel a képviselő úr nagyon helyesen napirendre tért a kérdés felett és végeredményben igaza volt, mert mi köze neki a Kuypers beszédéhez? VégeredményBen nem ő a magyar kormány képviselője. (Nagy zaj a jobboldalon.) Ott ült a magyar kormány képvisselője és annak lett volna kötelessége, hogy ha valami sérelmet talál abban, akkor válaszoljon. A magyar kormány két delegátusa ott ült, azoknak kellett volna válaszolniuk. De ahogy nem tartotta szükségesnek Litvánia, vagy Jugoszlávia képviselője, hogy erre válaszoljon, a magyar kormány képviselője sem tartotta szükségesnek, hogy erre a (kijelentésre ott a nyilvánosság előtt válaszoljon. Ez a tényállás. Ami azt a levelet illeti, ha igaz az, amit a képviselő úr mondott, lia ilyen nagy aggályai vannak és ilyen hazafias febuzdulás fogja el őt idehaza mindig, miért nem írta meg azt a biltakozólevelet az elnökhöz? Ebben azután igazán nem akadályozta volna meg senki. Ezeket a leveleket ezekhez a jegyzőkönyvekhez mindennap hozzácsatolják és a szokásos i—5 nyelven a delegáció tagjainak rendelkezésére 'bocsátják. Igaz, 'hogy azt mondottam, hogy ha a képviselő úr ebben a levélben olyasmit fog írni, ami a tényeknek nem felel meg, akkor én felmegyek a pódiumra és meg fogom mondani, (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hazaárulás!) hogy igaz az, amit Kuypers mondott. (Homonnay Tivadar: Ezért nem szólalt fel a képviselő úr!) Igaz, hogy azt mondottam, hogy ha azt fogja mondani Tobler képviselő úr, higy nem igaz az, Jiogy a vasúti muinkásokna'k nem engednek lapot indítani és az az igaz, hogy engednek nekik lapot indítani, szóval, ha ilyet fog állítani, ami a tényekkel ellenkezik, akkor felállók és azt, fogom mondani, hogy az, ami ebben a levélben van, a tényeknek nem felel meg. (Zaj a jobboldalon.) Ez egészen világos és tiszta dolog. A helyzet az, hogy nagyon szokatlan az a mód, ahogy ez a kérdés itt beállíttatott, mert Tobler képviselő úr először is denunelálásról beszél. A képviselő úr olvassa el a naplót. Olvassa el azt, amit tegnap mondottam és nézze meg, előfordul-e a naplóban a denunciálás szó? Az, hoîgy a lapok kint, politikailag hogyan állítják ,be a kérdést, az én felszólalásommal nem hozható összeköttetésbe, mert ha a képviselő úr erre a területre megy, akkor megnézem az Uj Nemzedéket és társait, hogy azok némelykor mit írnak. (Homonnay Tivadar: Az Uj Nemzedék néha igazat ír!) Ezekre a viccekre nem akarok válaszolni. (Homonnay Tivadar: Erre nem mondja, hogy pardon!) Az olyan viccekre, hogy az Uj Nemzedjék némelykor igazat ír, nem akarok, vála-