Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Àz országgyűlés képviselőházának 8^. szólni. Erre nem tartozom válaszolni, én csak arra tartozom válaszolni, amit beszédeimben tegnap mondottam. Beszédemben pedig- arra tértam ki, bogy Tobler képviselő úr a keresz­ténypárt értekezletén azt mondotta, bogy Ma­gyarországot megtámadták és ő nem tudta Magyarországot megvédeni, mert nem adtam ott neki engedélyt. Ez a lényege a dolognak. Erre azt mondottam, bogy a képviselő úr nem kért ilyen engedélyt, nem tett ilyen engedély kérésére kísérletet. (Felkiáltások a jobbolda­lon: Dehogynem!) De ha igaz lett volna az, hogy nem adtam neki engedélyt, (Tobler János: Az előbb a képviselő úr maga is bevallotta, bogy tettem ilyen kísér letet!) kérdem: miért nem fordlult az, elnökhöz? Bocsánatot kérek, nem naiv dolog, — tessék a kérdést egészen objektíven nézni — hogy egy delegátus, áki úgy érzi, hogy őt megbántották, vagy az ő or­szágát megbántották, — állítsuk be így a dol­got — (Homonnay Tivadar: Bizony, a nemze­tet bántották meg!) ő most kötelességének érzi, bogy nemzetét (megvédje és bejelenti, hogy levelet fog írni és erre a levélnek a meg­írásától eltér, elhagyja a levél megírását^ csak azért, mert egy másik delegátustársa azt mondja, hogy erre a levélre válaszolni fog. Hát nem a legnagyobb fokú gyávaság ez? Hát nem kötelességmulasztás az, 'ha valaki ilyes­mit csinál?! (Nagy zaj.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezé­sééirt rendreutasítom. (Zaj.) Peyer Károly: Bocsánatot kérek, ha nekem igazam van és én vagyok a képviselő úr helyé­ben, nekejm! ötvenszer mondhatja, hogy feláll a pódiumra és meg fogja cáfolni azt, aimit mon­dok, én mégis megírom azt a levelet, tekintet nélkül arra, (hogy helyettesemnek tetszik-e vagy nem. (Zaj.) A képviselő úr azért nem tudta megírni azt a levelet, mert igaz az, amit Kuypers mondott és ezért mondottam, hogyha Ön azt fogja mondani, hogy a vasutasoknak pedig van lapjuk, akkor ki fogom jelenteni, bogy ez nem igaz, mert a vasutasoknak nincs lapjuk, ez a kérdés lényege. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem a vasutasokról van szó!) Ez a kérdésnek a lényege és ez tartozik ide. Kü­lönben is, miután engem az ottani ténykedé­semből kifolyólag, itt ilyen támadások értek, nem fogok mást tenni, mint a teljes tárgy a­lásii anyagot, a parlamenti jegyzőkönyvet és az egyes lapok tudósításait hiteles fordításban a Népszövetség rendelkezésére fogam, bocsá­tani. (Fáy István: Menjen tovább árulkodni! —• Tobler János szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kér szót a képviselő úr? Tobler János: Személyes megtámadtatás címén! Elnök: A képviselő úrnak a szót megadom. Tobler János: T. Képviselőház! A kép­viselő úr azt ajánlotta, hogy őrizzem meg hig­gadtságomat. Mint méltóztatnak látni, a kép­viselő úr esett abba a hibába, hogy nem őrizte meg higgadtságát. (Peyer Károly: Na! Na!) A képviselő úr gyávaságnak minősítette eljá­rásomat. Képviselő úr! Kettőnk között nagy különbség van. (Peyer Károly: Bizony!) En nemzeti alapon álló magyar képviselő vagyok, én Illavát szenvedtem végig és, míg a kép­viselő úr menekült az országból, addig én bör­tönben ültem a magyar nemzetért és hazámért. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon es a közé­pen.) A gyávaságot tehát visszautasítom. De, képviselő úr, lehet-e és szabad-e egy magyar képviselőnek eljárásával olyan hely­ülése 1932 május 12-én, csütörtökön. 321 zetet teremteni, hogy ott Genfben, külföldön, 43 állam képviselője előtt magyar ügyből skandalumot csináljanak, mint ahogy maga akart csinálni, mert maga azt mondta: ha pe­dig felmegyek oda a pódiumra, akkor meg fo­gom mondani, hogy nekem ezt odahaza nem szabad elmondanom, mert elvonják tőlem a mandátumot. (Brogli József: Erre sem emlék­szik? — Fáy István: Most feleljen! — Peyer Károly: Mindezt említettem! Azt mondottam, el fogok mondani mindent!) A képviselő úr azt a rendszert akarta meghonosítani, amely­lyel mindenkit le szokott terrorizálni. Hát ez ott sikerült, mert olyan magyarokkal állott szemben, akik nem akartak odakint botrányt csinálni. A gyávasági inszinuációt és a támadást pedig visszaszármaztatom oda, ahonnan ered. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Peyer Károly szólásra jelentekzik. — Felkiál­tások a jobboldalon: Elég volt! — Peyer Ká­roly: Maguknak igen, de nekem nem! Azt majd én mondom meg, hogy nekem mikor elég! Menjenek ki! Alászolgája!) Elnök: Kérdem a képviselő urat, mi címen kér szót? Peyer Károly: Személyes megtámadtatás visszautasítása címén. Elnök: A képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! Arra a nagy görögtüzes kijelentésre, amelyet itt Tob­ler képviselő úr tett, hogy ő hol szenvedett a magyarokért, nem kívánok válaszolni. Ez a képviselő úrnak magánügye. Mindenkinek, aki a közéletben szerepel, vállalnia kell egy bizonyos rizikót. Ha ön szenvedett, — nem tu­dom én miért, azt a dolgot nem ismerem — (Homonnay Tivadar: A csehek fogták le!) le­gyen nyugodt, én sem szoktam megbújni a dolgok mögött, hanem kiállók. En is börtönt szenvedtem, börtönt szenvedtem, mint magyar, nem idegenektől, hanem magyaroktól azért, mert a szabadságjogokért küzdöttem és milyen nagy erény, ha azért zárnak el valakit, mert egy nép szabadságáért küzd! (Tobler János: Senki sem mondta, hogy gyávaság!) Tehát engem magyarok zártak be, nem csehek, azért, mert én a választójogért küzdöttem. (Egy hang a jobboldalon: Miért zárták be?) Mert a választójogért küzdöttem, (Kertész Miklós: Mert választójogot mert követelni!) ez előtt már 25 évvel. (Homonnay Tivadar: Toblert pedig a csehek zárták be Illavára és fosztot­ták meg magyar mandátumától, mert magyar ember volt és most is magyar! — Elnök csen­get.) A képviselő úr arra hivatkozik, hogy Őt ott leterrorizáltam. Nagyon csodálom, hogy itt viszont a képviselő úr akarja ezt csinálni éa engem kíván leterrorizálni. Azt hiszi, hogy az­zal, hogy itt most a túloldalon, nem tudom én hányszor többen vannak, mint mi, sikerült a tényállást megváltoztatni?^ (Zaj.) Tessék a dol­got minden görögtűz nélkül, egyszerűen éa őszintén elmondani. A képviselő úrnak a múlt évben nem voltak ilyen hazafias aggályai, mert a múlt évben, amikor a képviselő úrnak (Tob­ler János: Megint nem mondott igazat!) nem volt egészen biztos a mandátuma, akkor, annak ellenére, hogy á képviselő úr hivatalosan ki volt küldve Genfbe... (Tobler János: Nem tu­dok róla, mert nekem a népjóléti miniszter úr mást mondott!) Elnök: Kérem, képviselő úr, legalább várja meg, hogy mit mond Peyer képviselő úr! Peyer Károly: Hivatalosan ki volt küldve, >

Next

/
Oldalképek
Tartalom