Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az országgyűlés képviselőházának 84. ülése 1932 május 12-én, csütörtökön, 313 nek olyan régi gazdasági elveket, amelyeket mi mint laikusok, már nagyjában elavultaknak tartunk, (Kun Béla: Pár privilegizált nagyvállalatnak adnak valutát és devizát!) és e mellett a túlságos nagy tiszteletadások mellett, amelylyel e régi gazdasági elvek iránt viseltetnek, kevésbbé veszik észre a rohanó életet és a rohanó élet kívánalmait. (Kun Béla: Nincs érzékük a mezőgazdaság bajaihoz!) Legyen szabad itt hivatkoznom egy régi forrásra, mert hiszen a gazdasági elvekről is azt szokták mondani, hogy örökéletűek és örökérvényűek. Bármenynyire tisztelem ezeket a régi forrásokat, mégis egy még régebbi forrásra kell hivatkoznom, magára a Szentírásra, amely az egyik helyen azt mondja, hogy fületek van, hogy halljatok, szemetek van, hogy lássatok. A közéleti férfiaknak, ezt ajánlom figyelmébe, mert hiszen az életet magát kell figyelni, az élet bajait kell meglátni és annak értelmében a lehetőt mindig megtenni. Hivatkozom itt arra is, hogy a bankráta leszállítását azért nem tartotta keresztül vihetőnek a Nemzeti Bank főtanácsa, mert azok a bizonyos régi gazdasági elvek azt mondják, hogy pénzszűke esetén a kamatlábnak magasnak kell lennie. Utóbb mégis megtörtént az, hogy a Nemzeti Bank főtanácsa revideálta ezt az álláspontját, lejjebb szállította a bankkamatot. Hála Istennek, nem történt semmi hiba, semmi baj, sem több, sem kevesebb nem lett a tőke, értesülésem szerint a bankokból nem vonták ki a betéteket, általában semmi baj nem történt, ellenben igenis öröm volt az egész vonalon, mert hála Istennek, ezt az 1%-os bankrátaleszállítást nagyon helyesen vitték keresztül, hiszen a kihelyezési kamatnál másfél százalék előnyt jelentett a gazdára nézve. Azt szeretném, ha a mélyen t. pénzügyminiszter úr a bankráta további mérséklését erélyesebb tempóban sürgetné egészen addig, míg az általa^ is helyesnek és elegendőnek elismert B%-os betéti kamatnak megfelelő 4—4*5% bankrátához jutnánk el. Ez egyébként nemcsak az adósok érdeke lenne, hanem magának az államkasszának is, mert hiszen nyilvánvalóan sokkal duzzadtabb lenne az állam kasszája is akkor, ha a gazda és egyáltalában az adós a magas kamat helyett adófizetésre is tudna pénzt fordítani. A magyar mezőgazdaságnak hasonlóan fontos kérdése az úgynevezett agrárolló kérdése, az az óriási diszparitás, amely a magyar mezőgazdasági termények és a mezőgazdaságban felhasználandó iparcikkek ára közt áll fenn. Nagy örömmel és elismeréssel hajlok meg az előtt a nagyszerű jóakarat előtt, amelyet a kereskedelemügyi miniszter űr e diszoaritás megszüntetése érdekében már hosszít idő óta tanúsít. Legyen szabad azonban teljes tisztelettel megjegyeznem még azt is, hogy az elért eredmény nem áll arányban a jóakarattal. (Ügy van!) Az árelemzőbizottság igazán nagy munkát végez, de kellő hatáskör nélkül teljes eredményt elérni nem tud. Mély tisztelettel kérem a kereskedelemügyi miniszter nrat, hogy ezen a téren haladjon tovább és a gazdatársadalomnak ezt a régi és jogos kívánságát minél előbb honorálja megfelelő intézkedésekkel. Az arányos és igazságos adózás az agrártársadalom régi és jogos kívánsága. A mezőgazdasági ingatlan olyan természetű vagyon, amely az adózás alól el nem bújhat. Tehát még akkor is, ha a mieknél sokkal igazságosabb lenne adórendszerünk, viszonlagosan nagyobb terhet visel a mezőgazdaság, mint a másfajta vagyon. Ennek illusztrálás ára legyen szabad csak egy példát elmondanom, ónod község bírájának 50 kat. hold földje van, amely a tavalyi előírás szerint 1250 pengő közterhet viselt. Ebben a közteherben természetesen benne van minden iskolai és egyéb teher is. Ha ez az ember ezt az ötven hold földjét bérbe adja és kap érte jó esetben holdanként . két mázsa búzát, ez összesen száz mázsa búzának felel meeg. Ha ezt a száz mázsa búzát eladja, jó esetben meg fogja kapni érte azt az összeget, amelyet közteher címén viselnie kell. Azt hiszem, ez beszédes bizonysága annak, hogy a magyar mezőgazdaság mekkora terhet visel ebben az országban. Hogy ez nemcsak a kicsinyeknél van így, r hivatkozom arra, hogy Beliezey Géza felsőházi tag úr háromezer katasztrális holdas birtoka hetvenezer pengő közterhet visel. Ha az arányt megnézzük, az arány ugyanaz, ugyanoda jutunk, mint amit az előbb említettem. A földmívelésügyi miniszter úr jóakaratú kezdeményezése folytán a jövő költségvetési évre a magyar mezőgazdának jóvá lesz írva a földadója. Természetes dolog, hogy minden könnyítés valami, minden ilyen könnyítést hálás szívvel kell fogadnunk, de a magyar mezőgazdaság terhei között ez meglehetősen jelentéktelen^ tétel. A magas vagyonadó, a jövedelem híján is fizetendő jövedelmi adó, az önkormányzati testületek részére fizetendő pótadó, a közmunkaváltság, az illetékek és a közvetett adók a mezőgazdasági termelésre kibírhatatlan terheket jelentenek. Tisztelettel kérem a mélyen t. kormányt, tegye megfontolás tárgyává azt, hogy a jövőben tekintsenek el a jövedelmi adó fizetésétől akkor, ha a gazdának nem volt jövedelme. Kérem továbbá azt, hogy a megkezdett úton tovább haladva a köizmunkaváltságot teljesen szüntesse meg. Hasonlókép kérem azt is, "hogy a tönk szélén álló szőlőgazdaság megmentése érdekében a borfogvasztási adót szüntesse meg. összes adóink között talán a legaránytalanabb és a legigazságtalanabb az iskolai adó. Itt felekezeti különbségek szerint és aszerint, hogy állami vagy pedig felekezeti iskolához járulnak-e hozzá az adóval, óriási differenciák, eltolódásdk vannak. Olyan helyen, ahol ;

az adózó polgár állami iskolához járul hozzá, gondolom, 5% az adó, viszont olyan helyen, ahol felekezeti iskolákat tartunk fenn, esetleg az állami adó 100—120%-áig megy az adófizetési kötelezettség. Viszont vannak esetek, hogy ha valaki olyan vallású, amely vallásfelekezetnek az illető községben iskolája nincsen, akkor sem az egyik, sem a másik iskolához^ nem járul hozzá semmivel. Azt hiszem, ez a kérdés sürgősen ' rendezendő és pedig akként, hogy az országosan kivetendő kultúrádé ezt az iskolai ladókérdését egyszersmindenkorra megoldja és ez a teher aránylagosan, az állam minden oolgárára egyformán vetendő ki. (Helyeslés.) Hogy ma mekkorák az ellentétek, arra bátor vagyok csak egy példára hivatkozni. Olyan helyeken, olyan községekben, ahol állami iskolák vannak, ez a teher egy személyre átszámítva 20 fillértől 3 pengőig terjed, olyan helyeken pedig, ahol felekezeti iskolák vannak az egyes községekben, 6 pengőtől 16 pengőig terjed. Ez beszédesen bizonyítja azt az óriási aránytalanságot, amely ezen a téren mutatkozik. (Úgy van!) Legyein szabad ezután egy egészen speciális kérdéssel, a dohánytermelő gazdák panaszával foglalkoznom. Méltán panaszolja minden