Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Àz országgyűlés képviselőházának 8^. (Dinnyés Lajos: Jánossy annyira integet, hogy ki fog lépni a kormánypártból, ha nem törlik el! — Jánossy Gábor: Az igazság minden pártban igazság!) Ebben a kérrésben itt az egységespárt egyik vezető tagja, Berki Gyula barátom közbeszólás alakjában azt mondotta, hogy a borfogyasztási adó eltörlését az egységespárt nagyon sok tagja meg fogja szavazni. En várom és hiszem is, hogy Berki Gyula szavát állani fogja. (Pakots József: Ki fognak menni a szavazás elől! Telefonálni fognak! — Derültség.) Bessenyey Zénó t. képviselőtársam Is ugyanezt mondotta. Azt hiszem, t. képviselőtársaimnak az egységespártból itt elhangzott Ígéretüket lesz módjukban egy beterjesztendő határozati javaslat elfogadása útján beváltani és mindenféle pártfegyelemmel és párthatározattal szemben is megmutatni azt, hogy úgy a fogyasztók, mint a gazdaközönség érdekeit képviselik. Most egy másik jön, igen t. képviselőtársaim, az, hogy mit csinál a főváros és az állam a vidékkel szemben, hogy mit csinál ez az önálló vámterület: Budapest? (Homonnay Tivadar: 40 milliót adott inségakcióra csak!) A vidék is nagyon sokat adott rá. X-szer felhozták már itt mindenféle adatokkal igazolva, mit kell fizetni akkor, ha valaki ma Budapestre felszállít állatokat, de én mégis fel fogom olvasni tétel szerint, mit fizetünk, milyen címen, ha állatot hozunk fel Budapestre. Ha egy állatrakomány feljön, különböző címeken zsarolják meg a gazdaközönséget, másrészt pedig Budapest fogyasztóközönségét. Ha van itt egy uzsoratörvény, — mert az uzsoratörvény már életbe lépett, — akkor az uzsoratörvényt elsősorban ezekkel szemben kellene alkalmazni. Ha egy rakomány állatot felhozunk, a következő címeken^ sarcolnak meg bennünket: kirakás és hajtódíj, vásárdíj, bélyegzés, járlatlevélátírás, istállódíj, tűzkár, takarmány, számlabélyeg, állatkereskedeLmi egyesületi díj, beszedési díj, hajtódíj, kezelési költség, vasúti fuvar, kötéldíj, bizományi díj, forigalmiadóbélyeg és akkor jönnek a személyi költségek. (Homonnay Tivadar: Nem mind a fővárosé!) Legalább 50%-ban a város és az állam csinálja. A sarcolást illetőleg nem veszem ki az államot sem, mert ugyanazt csinálja. (Homonnay Tivadar: A város a kórházakban eltart vidéki betegeket, az semmi!) Azért fizetünk betegápolási pótadót. (Homonnay Tivadar: A falut a várossal így összeveszíteni nem szabad!) Nem mi állítottuk, igen t. képviselőtársam. Méltóztassék engedni ebből az álláspontból a fővárosnak! A második, ami kiteszi a költségeknek több, mint 15%-át, az, hölgy ugyanakkor jön újabb 193^%-os drágítás, és ptedig amikor megveszik azt az élő marhát és a vágóhídra viszik, akkor tovább folytatódik. Ez kitesz megint 19^%-os drágítást- Ezek a következő tételekből állanak: (Zaj.) felhajtás a kapuhoz vagy rakodóhoz, bélyegzés, húsvásárdíj, a vágólegények betegsegélyezési járuléka, szúródíj, mészárosipartestületi járulék, járlatátírási költség, szállítólevél és bélyeg, fogyasztási adó, hús forgalmi adó 4'3%, istállódíj, vágólegények díjazása, húsfuivarozás, ez együttvéve több mint 9H%, úgyhogy summa summarum. ezeket összeadva, az árnak • több, mint 56%-át elviszi az állani és a főváros.. Sőt többet mondok. Ma láttam egy szerencsétlen gazdának a számláját, aki felhozta a birkákat, abból láthatjuk, hogyan nyírták meg az egész rakomány birkát. Az elszámolás után | KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. ülése 1932 május 12-én

f csütörtökön. 30? ezekben a különböző díjakban az állam és a főváros részesedik. Ez> a gazida 31 fillért, mondd 31 fillért kapott. Jobban a gyapjút lenyírni, azt hiszem, senki sem tudja. (Szabóky Jenő: Ezek művészek! — Zaj.) En a magam részéről a legnagyobb örömmel venném, ina úgy az állam, mint a főváros ezen a téren radikális intézkedéseket léptetne életbe. Mert méltóztassék utánanézni, békében ezeknek a díjaknak még harmadrészét sem szedték, pedig akkor más árak voltak. TJigylátszik, nem vagyok ismerős a főváros adminisztrációjában, de Éber Antal t. képviselőtársam, aki a fővárosnál is igen ismerős, amikor a közüzemeket ismertette, azt a megállapítást tette, hogy akkor, a boldog békeidőkben igaz, hogy nem voltak nyugalmazott alpolgármesterek ezeknek élén, jól dotálva, hanem szakemberek, de nem voltak ilyen deficites állapotok. (Homonnay Tivadar: Sőt!) Igaz, hogy: «mondd meg az igazat, beverik a fejedet», Eber Antal, úgy tudom, a büntetőbíróságnál fog felelni ezért a merész állításáért. (Jánossy Gábor: Kemény koponya, kibírja!) Áttérek most már a példátlanul súlyos gazdasági helyzet egyik okának megállapítására, amely szerintem, igenis, az összeomlás után inaugurált és az ipari protekcionizmuson alapuló védvámos rendszer. (Farkas István: Nincs itt ipar, tönkrement!) Ennek folytán kellett ennek bekövetkeznie, nem is lehetett ennek más eredménye. Mert amikor mi ilyen ipari védővámokat állítottunk fel, az utódállamok, a minket környező államok berendezkedtek olyan mezőgazdasági termelésre és a mezőgazdasági termelésnek olyan intenzitására, amely után nem következhetett más, mint hogy mi nem tudván kimenni termékeinkkel, itt benn leesett ezeknek az ára, mert képtelenek voltunk ezeket idebent elhelyezni. Amint mi áttértünk az ipar terén az autarkiára, ők is ezt csinálták a mezőgazdaság terén. A múltkor már szóba hoztam ezeket, akkor azonban nem volt módom ezeket ismertetni, mert rövid volt az idő, és az akkori elnök úr nem engedte meg, hogy beszédemet teljesen befejezzem. (Zaj balfelol. —- Halljuk! Halljuk: Ezt nem veszem rossznéven, de tény, hogy nem lehetett tovább beszélnem. (Dinnyés Lajos: Most másfél óra lesz! — Farkas István: A Bethlen-rendszer alapján meghosszabbítjuk! — Sauerborn Károly: A klotűrlámpa elromlik! — Elnök csenget.) Meg akarom említeni, hogy Ausztria milyen módon fejlesztette mezőgazdaságát. Csak egy-két tételt tudok megállapítani, ezekben azonban most már intenzívebb az ő mezőgazdasága, mint a mienk. így például, amikor nekünk tavaly két és félmillió métermázsa termésünk volt zabból, Ausztriában volt négymillió. Burgonyában az össztermésünk tavaly 18 millió métermázsa volt, Ausztriának pedig 26 és félmillió métermázsa burgonyatermése volt. Evvel kapcsolatban meg akarom állapítani, hogy mezőgazdaságunk, mint azt igen t

% képviselőtársaim — többek között Lang Lénárd — nagyon helyesen mondották, a földön fekszik. Bármennyire akarják tagadni, ez így van. (Jánossy Gábor: Nem tagadja senkij) Mindazokkal szemben, akik állítják, hogy nálunk a földbirtok még mindig képes fizetni, megállapítom, ugyancsak statisztikai adatokkal, hogy erre képtelen. Itt lesz a legerősebb cáfolata Szinyei Merse barátom beszédének. Kizárólag a szántóföldi termelés értéke 1928-ban 42