Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

292 Az országgyűlés képviselőházának BU sünket az előbb említett módon át nem szervezzük és át nem alakítjuk, addig ez a költségvetés szűk és kicsi lesz. Ügy fogunk járni vele, mint ahogy egy igen szellemes politikus mondotta hasonlatképpen, az a hölgy, aki egy szűk és kicsi báli cipőt rendelt magának, amely igen tetszetős mindaddig, amíg nem használja, de amikor táncolni akar benne,, jajgatni fog a kínlódástól. Igen sokan vannak még feliratkozva, éppen ezért szakkérdésekkel az egyes tárcáknál szeretnék foglalkozni. A bürokrácia és a közigazgatás túltengésének katasztrofális voltáról, az anyagbeszerzésnek hibáiról és a militarista szellem megteremtésének szükségességéről a részletes vita során szeretnék szólani. Itt csak általánosságban kívánom követni az eddigi vitaanyagnak főbb momentumait. Ennek megfelelően két részre osztanám beszédemet és először foglalkozni szeretnék a kormány és az egységespárt elleni támadásokkal, másodszor pedig a kormánnyal szemben támasztott jogos követelésekkel. Rassiay Károly képviselőtársaimnak egy beszéde szerint nincs ellenzék azért, mert a kormány a választásokon kiirtotta az ellenzéket. Naiv mondás, mert ellenzék van, tudjuk, látjuk, hogy néha számarányát messze túlhaladó hangossággal ad életjelt magáról. Az ellenzék gyengesége azonban nem kicsiny számarányában rejlik, hanem abban, hogy eszmeileg gyenge; abban, hogy nincs benne hit, erő, lendület, meggyőződés és az igazságában való hit átitatottsága ; főképpen gyenge pedig abban, hogy politikai jelszavakkal dolgozik, csak kritizál, de a termelő munkában résztvenni nem akar. (Homonnay Tivadar: Egyetlen ellenzéki képviselő sincs itt!) Az ellenzék jelenlegi harca a régi nagy küzdelmeknek csak paródiája, aminthogy személy szerint is a mai ellenzéki vezéreket megkapjuk akkor, ha Andrássy Gyulából, Vázsonyi Vilmosból és Justh Gyulából köbgyököt vonunk. (Derültség.) Egyet azonban el kell ismernünk, egyben ügyes az ellenzék: a jelszavak megválasztásában. Abban ügyes, hogy tudja azt, hogy a tömegeknek egyszerű, primitív jelszavak kellenek, amelyeket mindenki megért, amelyeket könnyen appercipiálni lehet és ilyen egyszerű jelszavakból is csak keveset szabad agitációs táplálék gyanánt a közéletbe kidobni. A mai politikai életet három jelszó dominálja: az egyik a pazarlás, a másik a koncentráció követelése, a harmadik pedig a titkos választójog. Nézzünk szembe e három jelszóval. Aki a pazarlás miatt emel vádat az egységespárt és a kormányzat ellen, annak legyen szabad emlékezetébe idéznem egy gondolatot, amely a békeszerződésekhez kapcsolódik. Fordítsuk le a békeszerződést magyar nyelvre és akkor meg fogjuk tudni, hogy ez a szerződés azt jelentette, hogy az entente-hatalmak Magyarországot parasztország nívójára és sorsára akarták visszataszítani. Azt akarták, hogy búzát termeljünk, állatokat tenyésszünk és ennek szolgáltatásával jobbágysorsra ítéltek minket. Halálos ítélet volt ez, mert azt akarták, hogy Magyarországon ne alakuljanak többé városok, ne létesüljenek gyárak és ipari gócpontok, azt akarták, hogy nálunk ne égjen villanylámpa, ne legyen fehér abroszunk és ne használhassunk szappant a mosdáshoz. Erre a a sorsra ítélték az országot és ha az elmúlt 12 esztendő alatt e halálos ítélet végrehajtásának eltolása érdekében ez a nemzet és kormányzata áldozatokat hozott, ha emberfeletti erőfeszítés. ülése 1932 május 12-én, csütörtökön. sel próbált mégis építeni, alkotni, termelni, próbálta az országot a halálos ítélet alól elvonni, vagy az ítélet végrehajtását kitolni, azért szemrehányást tenni senkinek sem szabad. (Ügy van! a középen.) A másik nagy nemzetmentő gondolat, amellyel foglalkoznak, a koncentráció, a nemzeti erők egyesítésének kérdése. Legyen szabad megkérdeznem, hogyan képzelik ezt a kocentrációt? Milyen legyen a koncentráció, kikből álljon, mit akarnak csinálni, milyen legyen a formája, a módja, mi a programmja, eszméje, melyek a gyakorlati útjai 1 Amíg ezekre a kérdésekre választ nem kapunk, addig még foglalkozni sem szabad ezzel a problémával. De egyébként is, ha valóban olyan súlyos a politikai helyzet, mint amilyennek odaát festik és állítják, akkor óva intem a tisztelt ellenzéket attól, hogy a koncentrációba belemenjen, mert akkor nagy szükség volna arra, hogy ne vegyenek részt semmiféle munkában, (Sándor István: Az itt levő ellenzék nem akarja!) hanem mentsék át magukat arra az időre, amikor esetleg — az ő állításuk szerint — mi nem tudjuk többé az ügyek intézését a kezünkben tartani. Ami pedig a titkos választói jogot illeti, méltóztassék e tekintetben körülnézni azokban a kerületekben, ahol titkosan választottak. A fővárosban például a titkos választói jog mellett a kormányzói pártok semmivel sem bizonyultak gyengébbeknek, mint az ellenzéki pártok együttesen. (Egy hang half elől: Akkor meg kell csinálni mindenütt!) Es szabad talán még arra is hivatkoznom, hogy a legnehezebb kerületben^ Budapest déli kerületében, Usetty Bélának és nekem 24.000 szavazatunk volt, annyi, mint senkinek ebben a képviselőházban. Mi tehát nem félünk a titkos választói jogtól, kizárólag arra vagyunk tekintettel, hogy ne márólholnapra, ne hirtelen és ne előkészületlenül vezettessék be, foglalkozzunk vele. (Homonnay Tivadar: Teljesen igaz!) Hogy a jelszavak hangoztatása közben demagógiát is használnak és űznek a túloldalon, azt is meg kell állapítani. Mert mi másnak nevezhetném, mint demagógiának, amikor Vázsonyi János képviselőtársam, aki apjától örökségképen vette át egy polgári párt vezéri pozícióját a Képviselőházban tartott beszédében a szociáldemokratapárt szálláscsinálójának állt be. Avagy nem furcsa-e, amikor egy másik nagy történelmi név viselője, egy fiatal képviselőtársam a pártkeretek' felbomlásától várja a helyzet megjavulását, anélkül, hogy megtudná mondani, hogy a mai pártkeretek helyébe mit állítana? Vájjon gondol arra, hogy a gazdasági válságot még valahogy elbírta az ország, de feltétlenül összeomlás következik be, ha a gazdasági krízishez egy politikai krízis is járul. Történhettek hibák, lehetnek bűnök, amelyek a magyar állami életben előfordulnak, ezeket azonban ez a párt fedezni nem hajlandó. Mi nem helyeseljük a csendőri brutalitásokat, amelyeket egyre gyakrabban hánytorgatnak fel a, túloldalon. Azonban egyoldalú bemondások alapján ítéletet mondani ezekben a dolgokban senkinek sincs joga. Hasonlóképpen nem helyeslem azt sem, ha a magyar közigazgatásban vannak olyan főtisztviselők, akik egynél több jövedelmet élveznek és akadnak olyanok, akik poziciójukat, állásukat, hatalmukat használják fel, különböző helyeken való elhelyezkedésére, ahonnét külön jövedelmet, pénzt húzzanak. Ez a párt éppen ezért elvárja a kor-