Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az országgyűlés képviselőházának S^. akkor, amikor főispáni és főpolgármesteri ; illetmények 500.000 pengőt tesznek ki, ugyanakkor leszállítják a hadiárvák tartásdíját 416.000 pengővel, s most csak 606.000 pengő áll rendelkezésre. Az előbb szóvátették, hogy a hadirokkantak ügyét a honvédelmi minisztérium hatáskörébe utalták. Ezt a megoldást én is a legnagyobb örömmel üdvözlöm, mert remélem, hogy^ ezek a nyomorult hadirokkantak, akik legdrágább kincsüket, egészségüket, testi épségüket adták oda, a népjóléti hercehurca után végre katonák kezébe kerülnek, akik tudják, mi az a harctér. (ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) En csak azt kérem, hogy ezekkel a szegény . rokantakkal a szeretet hangján beszéljenek, ne pedig a katonai drill szerint járjanak el. Legyen belátásuk, hogy ezek a rokkantak a hősök hősei, ezek meghozták az áldozatot (Ügy van! Ügy van!) és tessék több belátással odahatni, hogy a hadügyminisztérium útján az a hadirokkanttörvény végre egyszer megvalósíttassék és ne csak ígéret maradjon. (Helyeslés.) Nem lehet ugyanis eltűrni, hogy a főváros utcáin és a vidéken nyomorult hadirokkantak járjanak koldustarisznyákkal, éhezve és fázva. Ez becsületbeli kötelessége a magyar nemzetnek. (Helyeslés.) Igaza van t. képviselőtársunknak, nekünk ezt elsősorban meg kell oldanunk. A hadiözvegyeket és a hadiárvákat szintén támogatnunk kell, ők a háború igazi vesztesei. Beszédidőm már a végére jár; engedtessék meg nekem, hogy még az ifjúsági kérdésben reflektáljak röviden az elhangzottakra. Itt különböző tervek és programmok láttak napvilágot. Ezeken a módokon, amelyeket itt az ifjúság kérdésében hallottunk, a problémát momentán megoldani nem tartom lehetségesnek. A legelső az, ami nem kerül pénzbe, hogy annak az egyetemi diplomás fiatalságnak — sokan vannak olyanok, emlékezzenek vissza mélyen t. képviselőtársaim, akik évekig szolgáltak — adják meg a lehetőséget, hogy egy íróasztalt kapjanak és elkezdjenek dolgozni. Az a hit, az a remény, hogy már egy íróasztala van annak a fiatalembernek, hogy van munkaköre, azt az embert neveli és Isten segítségével megérheti, hogy ha a helyzet jobbra fordul, ki is lehet nevezni. A jelenlegi diplomások elhelyezésére vonatkozólag pedig a mérnöki karnál, ahol igazán nagy a nyomor, nem látok más utat arra, hogy pénz nélkül megoldjuk ezt a^ kérdést, minthogy azokat a külön állami munkákat, így a háromszögelési nfúnkákat, melyeket az állam a.saját tisztviselőivel végeztet külön napidíjak mellett, — ezek a tisztviselők természetesen nemcsak a napidíjat kapják, hanem e^ mellett fizetésüket is megkapják — ezekkel az állásnélküli mérnökökkel végeztessük el. Ezért a napidíjért ezeknél a munkáknál a mérnökök százait, legalább 100—120 embert el lehetne helyezni. Még egyszer visszatérve arra a sokat emlegetett témára, itt van a forgalmiadó ellenőrök, a forgalmiadó tisztviselők kérdése. Méltóztassanak oda is ne a nyugdíjasokat elhelyezni, akiknek már valami úton-módon nyugdíjuk van és megvan a mindennapi kenyerük, hanem méltóztassanak oda bejuttatni ezeket a diplomás, állásnélküli embereket ,s ha ezt megtették, akkor mehetünk tovább. Nagyon természetes, hogy ebben'az országban a mai súlyos viszonyok között senkinek sincs joga ahhoz, hogy itt illegitim módon gazdagodjék, senkinek sincs joga ehhez ebben az országban, amikor itt éhezők vannak... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. ülése 1932 május 12-én, csütörtökön. 291 Dinnyés Lajos: Befejezem. Elnök: Tessék. Dinnyés Lajos: Éppen azért ezeket a kérdéseket azonnal, haladéktalanul meg kell oldani. Mivel pedig ezeket az irányelveket, amelyeket röviden voltam bátor itt a Ház előtt ismertetni, nem látom a költségvetésben, a költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik. — Jánossy Gábor: Mi látjuk!) , Elnök: Szólásra következik? (Jánossy Gábor: A végét kivéve, egyetértünk az egész beszéddel!) Petrovics György jegyző: Payr Hugó: Payr Hugó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt legyen szabad előttem szólott t. képviselőtársam megjegyzésére reflektálnom, aki a mai krizis egyik okát abban látja, hogy a gépek túltengenék. Ha el is ismerjük azt, hogy a gépek és a technika fejlődése bizonyos áldozatokkal jár, a gépek csodavilágát leépíteni mi nem fogjuk tudni és ezért, ha a magyar állam költségvetésével és jövő fejlődésével foglalkozunk, az adott helyzetbe kell beleélnünk magunkat és azokból a szempontokból kell megítélnünk az ország szükségleteit, amelyeket a mai technikai fejlettség állapít meg. Egyébként ezt a költségvetést átmeneti szükségességnek tartom és éppen ezért meg is szavazom. Azért van szükség erre a költségvetésre, hogy legyen mód, idő és alkalom arra, hogy az ország egész közállapotát, minden életfunkcióját átszervezzük. Át kell szerveznünk a közigazgatástól kezdve az ipari és mezőgazdasági termelésen át a pénzügyekig mindent. Át kall szerveznünk még közállapotainkat is és állami és társadalmi berendezésünknek minden ágazatát. Üj alapokra kell fektetnünk mindent, mert egy új világkonstelláció, váltózott világhelyzet új feladatok elé állítják a magyar népet és ezeknek az új feladatoknak csak úgy fogunk tudni megfelelni, ha olyan munkát végzünk el az előttünk álló félesztendő vagy egy esztendő alatt, aminő munkát elvégeztek az utódállamok 1915-ben és 1920-ban, amikor a semmiből teremtették meg államiságukat. (Jánossy Gábor: Az elrablott területen, magyar zsírból!) Ehhez a munkához, amelytől a mi létünk, jövőnk és sorsunk függ, olyan szükségünk van erre a költségvetésre, mint amilyen szüksége van a vasútnak a sínre és éppen ezért nem is lehet ezt a költségvetést meg nem szavazni. (Sauerborn Károly: A pénzt honnan veszi?) Egyébként, mint előttem szólott képviselőtársaim többsége, én sem vagyok megelégedve a költségvetéssel. Én azonban nem azt kifogásolom benne, amit legtöbben. En nem a bevételi oldal irrealitásától félek. Természetesen lehetnek non putarem-ek, lehetnek meglepetések ezen a téren is, ezt azonban előre hirdetnünk legalábbis kishitűség- (Jánossy Gábor: Ügy van!) Hivatkozom ebben a tekintetben egy analóg példára. Hivatkozom arra, hogy pontosan egy félévvel ezelőtt, amikor Budapest székesfőváros költségvetését állapítottuk meg, ugyanezt a kifogást mondták. Akkor is arra hivatkoztak, azzal fenyegetőztek és ijesztgettek, hogy a bevételi oldal irreális és a bevételi oldal irrealitása miatt nem lehet majd a főváros költségvetését betartani. Es mi történt? Azóta elmúlt az 1932-es esztendőből négy és félhónap, majdnem öt hónap és ez idő alatt íme a főváros költségvetésének egyensúlyát meg lehetett óvni. En tehát nem a bevételi oldal irrealitásától félek, hanem attól, hogy amíg a mi állami életünket és berendezé40