Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az országgyűlés képviselőházának 84. gíteni, mert később a imagyar mezőgazdaság nem bírja tovább húani ezeket a terheket. A gazdasági szakoktatás tekintetében, amelyről a költségvetésben is találunk tétele­ket, számszerűleg nem afcarok vitába szállni, csak megállapítom, hogy Magyarországon a három gazdasági akadémián tkívül van a Bu­dapesti Közgazdasági Egyetemnek is mezőgaz­dasági fakultása. Ezekről az akadémiákról, amelyekről imitt-amott azt is hallani, hogy ezek jóformán állam az államban, rendkívül sok diplomás fiatalember kerül ki, akik nem tudnak elhelyezikedni. Akár mezőgazdasági ok­leveles, akár gazdasági akadémiai okleveles az illető, egyben hasonlítanak egymáshoz: hogy nem tudnak elhelyezkedni. Előáll az a hely­zet, hogy ebben az. agrár államban még gazda­tiszti törvény sincsen, amely kötelezően írná elő az akadémiai végzettséggel vagy diplomá­val bíró szakemberek alkalmazását. (Ügy van! a jobboldalon.) Nagyon sok helyen jött-ment botosispánokat ültetnek be a gazdaságkba, aikiknek szakértelmében nincsen agyán okom kételkedni, de .akkor nem értem, hogy minek termeljük az okleveles gazdatiszteket, ha az állam nem tud gondoskodni arról, hogy ezek méltóképpen el tudjanak helyezkedni. A gazdasági akadémiák tanterve teljesen rossz, elavult és nem felel meg a modern kor köivetelményeinek, felesleges sallangokat taní­tanak. Maga ez a tény indokolttá teszi, hogy á gazdasági akadémiák tantervét, tanítási módszereit a lehető leggyorsabban revízió alá vegyük. Ëppen ezért, tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági szakoktatásnak gyakorlati ala­pon kell nyugodnia, jogosultnak tartom a t. kultuszminiszter úr álláspontját, amely szerint a közgazdasági egyetem mezőgazdasági szak­osztályára Budapesten semminéven nevezendő szükség nincsen. Ha jól emlékszem, Berki Gyula t. képvi­selőtársam kérdezte, vájjon az ellenzék kifogá­solhatja-e azt, hogy a kormány 30 millió költ­séggel kislakásokat építtetett és 117.000 föld­mívest juttatott ezzel hajlékhoz. (Zaj a jobb­oldalon.) Elnök: Kérnem kell a képviselő urakat, szíveskedjenek kissé 'csendben lenni. , Dinnyés Lajos: Azt is kérdezte Berki kép­viselő úr, vájjon azt is kifogásoljuk, hogy 34 milliót fordított a kormány népművelési célokra, s felsorolt még több adatot. Erre csak azt felelhetem, hogy az ellenzéki oldalról, tudo­másom szerint, senki sem. kifogásolta a nép­művelési és népegészségügyi célokra fordított összegeket, különösen akkor nem, ha — amint Berki képviselő úr is mondotta — ezekben az összegekben benne foglaltatik a kutak létesí­tésére és a vízben szegény községek egészséges vízzel való ellátására fordított kiadások is. Remélem, Berki Gyula t. képiviselőtársam a kútépítési kérdést nem azonosította a lilla­füredi fúrással, amelynek csupán •&' leszerelése belekerült 96.961 pengő 58 fillérbe, amint ezt ina megállapítottam. Ebből a pénzből, ha kutankint 200 pengőt számítunk, 485 darab kutat tudtunk volna létesíteni. En hivatottnak érzem magam ebben ai kérdésben nyilatkozni, mert magam is azon sokak közé tartozom, akik egészségtelen, posványos, fertőzött és baktériumokkal teli kút vízétől tífuszt kap­tam. Akik járunk odakint az országban, tud­juk, hogy egyes vidékeken a községeknek lehe­tetlenül rossz ivóvizük van, és a: járás-orvosok nem tudnak ez ellen semmit tenni. S a közsé­geknek nincs pénzük kutak létesítésére. Ha a ülése 1932 május 12-én, csütörtökön, 289 felesleges beruházások helyett, amelyeket igenis kritizálunk, ilyen népegészségügyi és más he­lyes szociális célokra költötte volna az előző kormány azt a sok pénzt, akkor ez ellen az ellenzéki oldalról semmi kifogás nem esnék. Mi joggal kritizáltuk és kifogásoljuk ma is, hogy 270.000 pengő van a költségvetésbe beál­lítva Collegium Hungarioumokra, ugyanakkor azonban a tuberkulózis elleni küzdelemre ál­lami támogatásként a kormány mindössze 217.000 pengőt fordít. Méltóztatnak valameny­nyien tudni, hogy a tuberkulózis katasztrofális arányokat ölt a vidéken. (Jánossy Gábor: Igaza van! A legveszedelmesebb nemzeti nya­valya! — Pakots József: Negyvenezer ember hal meg évente tüdő vészben!) Én a saját magam szorgalmából vizsgáltam meg a tanyai iskolába járó gyermekeket és míg 1926-ban csak 4% volt a tuberkolitusok száma, addig ma ez a szám felment 25—30%-ra. És mit látunk ezzel szemben, t. Képviselőház? Ezzel szemben azt látjuk, hogy a vidéki kis­gazda, a vidéki polgár vagy a parasztember, ha már megállapították rajta a tüdővészt, és nem tagja valamely biztosító intézetnek, vagy bár­mely más betegsegélyző pénztárnak, akkor — én magam is próbáltam és azt hiszem képviselő­társaim is sokan próbálták — kilincselni kell, azonban nem tudjuk azt a tüdőbeteg embert elhelyezni, mert nincs állami vagy megyei tü­dőiSzanatórium, vagy pedig ha van, az olyan kicsi, hogy képtelenek vagyunk a beteget el­helyezni. A magyar jövő szempontjából ezek­nek a kérdéseknek ide kell jönniök a Ház elé. Ha a tuberkulózis elleni küzdelemre igenis nagy összegeket áldoznánk, akkor ezt egy szó­val sem kifogásolná senki ezentúl, mert létünk vagy nemlétünk — méltóztassanak elhinni — ezen a ponton fordul meg. Ha a magyar gene­rációnak, a magyar jövőnek nem adjuk meg a lehetőséget arra, hogy betegségét elején el­fojtsa, akkor a tuberkulózis rettenetes pusztu­lást és rombolást idézhet elő az országban mindenütt. Hasonlóképpen meg kell emlékezni azokról a szerencsétlen vidéki betegekről, akik vala­mely külső vagy belső oknál fogva elvesztik öntudatukat, őrültekké válnak. Méltóztatnak tudni, t. Képviselőház, hogyha vidéken valaki megőrül, megbetegszik, akkor tortúrát kell vé­gigjárnia, amíg nagynehezen vagy a Lipót­mezőre, vagy Csongrádra, vagy másik — Ma­gyarországon nagyon kevés számban levő — kórházba felveszik. Méltóztatnak tudni arról a szomorú jelenségről, hogy mit csinálnak ezek­kel a szegény vidéki őrültekkel, betegekkel? Felhozzák ide Pestre, elengedik és akkor szól­nak egy rendőrnek, egy hatósági közegnek, hogy ott egy őrült ember. Pest területéről lé­vén szó, megfogják őt, értesítik a mentőket, s akkor azért, mert Pesten fogták el, beviszik a Lipótmezőre. Csak így, ilyen raffinait, ilyen fifikus és ilyen, az emberi méltóságot megalázó módon tudják ezeket a nyomorult elmebetege­ket kórházba juttatni, gyógykezelésre beutalni Pesten. Az állam ezekkel egyáltalában nem törődik és nem gondoskodik róluk. Ezek a népegészségügyi kérdések a legfon­tosabb kérdések egy nemzet szempontjából. (Jánossy Gábor: Négy állami elmegyógyinté­zetünk megszállott területen van! Ez a baj!) Nem akartam kitérni, t. képviselőtársam, Lil­lafüredre. El akartam kerülni ezt, de erre vá­laszképen azt tudom mondani, hogy abból a. pénzből méltóztattak volna egy tüdőbeteg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom