Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

288 Az országgyűlés képviselőházának í amelynek magának most már 10—12 millió munkanélkülije van, úgyhogy azt hiszen, nem túlozunk, amikor leszögezzük és megállapítjuk azt, hogy ma a világon a munkanélküliek száma több, mint százmillió. Ha kutatjuk en­nek az okát, megállapíthatjuk, hogy a gép és a termelés szervezetlensége volt ennek oka és nálunk Magyarországon is a gép, a szervezet­lenség és a politikai koncepció hiánya volt az, ami megengedte azt, hogy itt Magyarországon a munkanélküliek tömege olyan nagy mérték­ben megszaporodjék. Csak pár számadatot leszek bátor a t. Ház­zal megismertetni. Egészen egyszerű példával kezdem, a villamosváltók kérdésével Budapest városában. Itt Budapesten 800—1000 öreg vagy gyermek igazgatta a yillamosváltókat. Akkor jött egy zseniális találmány, amely ezeket a munkaerőket feleslegessé tette s mielőtt még annak a 800—1000 váltóőrnek elhelyezéséről gondoskodtunk volna, a BSzKRt eltette ezeket onnan és ma a helyzet az, hogy ez a 800—1000 ember munka nélkül van, felesleges. (Payr Hugó: Az is munkaalkalom volt! A 800-at kü­lönben sem bocsátották el, egyetlen egyet sem bocsátottak el!) örömmel veszem tudomásul azt, hogy nem bocsátották el őket. Ellenben legyen szabad azt mondanom, hogy ha az a 800—1000 ember, aki most mást csinál, mert a villamosváltókat nem kezeli senki, ott marad, akkor másik 800—1000 embert vehetett volna fel a BSzKRt azokra a helyekre, ahol most amazok vannak. Azt hiszem,, méltóztatnak tudni, hogy van­nak számológépek, amelyek 10—15 munkaerőt is képesek helyettesíteni. Van itt a Wolfram­gyárban egy gép, amely villanykörtéket termel. Egy munkás termeli most azt, amit azelőtt 48 munkás tudott elvégezni. A gépek segítségével a termelés is megsokszorozódott. Visszatérve Payr igen t. képviselőtársam közbeszólására, itt van az aratógépek kérdése (Egy hang a jobboldalon: Nem arat senki aratógéppel!) Méltóztassék megvárni, igen t. képviselőtársam, míg befejezem. Amerikában és Európában, sőt Magyarországon is bizonyos mértékig az aratógépek működése engedélyhez van kötve. (Egy hang a jobboldalon: Nincs! A gazdák jó belátása \hozzu magával!) Enge­délyhez van kötve, mert olyan vámtétellel sújtják, hogy lehetetlenség megvennie a gazdá­nak a gépet, hogy vele dolgozzék. Amerikában is, ahol ma olyan gépek vannak, amely gépek segítségével már egyenesen liszt folyik a zsá­kokba, törvénnyel tiltották ezt be. (Zaj a jobb­oldalon) Ezek nem nevetni való dolgok! Mél­tóztassék csak utánagondolni a gondolatmenet­nek. A szavakba talán bele lehet kapaszkodni, de a gondolatmenet és mindaz, amit én itt el­mondottam, igenis helytálló. Az államkapita­lizmus, különösen a magyar állam szervezése és termelési programja a költségvetés^ kereté­bén, mint a multakban láttuk, semmiféle tám­pontot és biztosítékot nem nyújt erre. Hogy mennyire nem volt program és hogy mennyire nem volt a termelés megszervezve, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Czett­ler Jenő igen t. képviselőtársam maga is meg­mondotta ezelőtt 6—8 évvel, amikor a Képvi­selőházban beszélt, hogy ha tovább folytatjuk ezt a termelési rendszert és gazdálkodást, ak­kor el kell jutnunk abba a szomorú állapotba, amelyben most is vagyunk. Mert nem elég csak számadatokkal dolgozni, nem elég a költ­ségvetést lefaragni 806 millióra, hanem a költ­. ülése 1932 május 12-én, csütörtökön. ségvetés bevételi oldalát is meg kell nézni, hogy tulajdonképpen mit mírunk el, mennyi az az összeg, amelyre építenek a költségvetésnél. Állandóan szemünkre vetik, hogy mi osztály­párt vagyunk és ezért nézzük mindenkor első­sorban a magyar gazdatársadalmat, Magyar­országnak ez a lét- vagy nemlét kérdése. Te­kitve, hogy Magyarországnak kétharmadrésze közvetlenül a földből él, nagyon indokolt meg­vizsgálni, hogy ez a kétharmadrész milyen helyzetben van, mennyit bír el. Erre vonatkozólag vagyok bátor a keszt­helyi gazdasági akadémia üzemtani tanszéke vezetőjének, Juhos Lajosnak egy statisztikáját ismertetni, aki a Dunántúlon 18 gazdaságot vizsgált meg. Ezek pontos statisztikai adatok. A vizsgált birtokok között kettő volt tízholdas, három húszholdas, nyolc harmineholdas, kettő negyvenholdas, kettő ötvenholdas és egy száz­holdas. Befolyásmentes pontos adatok alapján megállapította, hogy 1930-ban 199.67 pengő volt katasztrális holdanként átlagban a nyers­hozam, míg 1929-ben 235 pengő volt ugyanezek­nek a birtokoknak nyershozama. A nyershozadék tehát csökkent 15%-kal, aminek következménye az lett, hogy az adós­ságok és terhek növekedése miatt extenzívebb lett az üzem, hogy a termelési költség kevesebb lehessen. 1930-ban a termelési költség 166 pengő volt, 1929-ben még 211 pengő. Ha most a terme­lési költségeket levonjuk a nyerhozamból, kap­juk a tiszta jövedelmet. (Csizmadia András: Mit termeltek ezek? Az lehetetlen, hogy ennyi legyen a termelési költség.) Nem akarom ezzel untatni a Házat, beszédem után a legnagyobb készséggel rendelkezésre bocsátom az adatokat. A termelési költség 1930-ban — ismétlem — 166 pengő volt, 1929-ben 211 pengő. Ezt adatokkal fogom bizonyítani. A tiszta jövedelem tehát 1929-ben 23, 1930-ban pedig 34 pengő volt. T. Képviselőház! Ezeknek az adatoknak valódiságáért minden téren 100%-ig helytállók, hiszen ezek egy füzetben meg is jelentek a földmívelésügyi miniszter úr jóváhagyásával és segítségével. Ezekből az elképesztő és szo­morú adatokból azt látom, hogy nyereséges üzem 5%-on felüli tiszta jövedelemmel volt kettő, 0—5% kamatveszteséggel dolgozó volt 15 és 5 olyan volt, amely még azi üzemköltséget sem tudta behozni. Tehát 35%-nál mutatkozik az önemésztési folyamlat; ezek oly módon emésztik önmagukat, hogy a sajátmaguk fel­emésztésével veszik elő a termelési költséget, amellyel tovább tudnak termelni. Az üzemi nyereséget nézve, megállapítta­tott ebből a kísérletből az, hogy egy ka­tasztrális holdra eső üzemi nyereségnek ak­ként kell alakulnia ahhoz, hogy rentábilissá váljék az üzem, hogy 25%-kai kellene emelni a terményárakat, vagy pedig a termelési költ­ségeket 20.5%-kai kellene csökkenteni. Így jönne a 'kettő helyes arányba, akkor állana elő az 5%-os normális haszon, amelyet egy mezőgaz­dasági üzemnek a mai viszonyok mellett min­den körülmények között ki kellene termelnie. Juhos Lajos akadémiai tanárnak ugyanez a kísérlete állapította meg, hogy ezek a kis­gazdák mindenkor 25%-kai a napi áron felül vették az iparcikkeket, és 20%-kai a napi áron alud tudták értékesíteni a terményeket. Ez a 20'5%-os különbség, amelyet holdanként átlag­ban effektive ráfizettek a gazdaságok a ter­melésre, mutatja, hogy itt igenis súlyos bajok vannak, hogy olyan súlyos agrárválsággal ál­lunk szemben» amelyen most, azonnal kell se-

Next

/
Oldalképek
Tartalom