Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az országgyűlés képviselőházának 8U- ülése 1982 május 12-én, csütörtökön, 287 helyük Szovjet-Oroszország, oda mennek, oda viszik a pénzt és éppen azért tudta a szovjet megindítani termelését és fog termelni tudni addig, míg hitelt fog kapni ezektől az egyéni kapitalistáktól. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) r Többször szóbahozták itt a szovjetet s Fábián Béla t. képviselőtársain a szovjetnek azt a defínieióját adta, hogy a szovjet háborút nem fog viselni, a szovjet csak örökös akar lenni minden gazdasági háborúban és minden üzletben csak a maga profitját nézi. A napokban olvastam a Berliner Tageblattban Brünenstein híres német publicista cikkét, aki leírja azt, hogy most május 1-én Moszkvában volt és végignézte a szovjet május 1-éjét. Nagyon tárgyilagos kritikát mondva, megállapította azt, hogy az ünnepélyen körülbelül 10-000 szovjetgárdista vonult fel a legtökéletesebb felszereléssel, tankok, repülőgépek, ágyúparkok álltak ott a Marsmezőn Leningrádban, illetőleg Moszkvában. Leszögezi azt, hogy tele volt Moszkva és az egész Szovjet-Oroszország azzal a röpirattal, azzal a plakáttal, hogy a szovjet szembe fog szállni minden támadással. Ez a kijelentése az orosz szovjetnek élénken bizonyítja azt, hogy ő támadni nem fog, ő csak a hasznot akarja mindenképpen megszerezni. Most felvetődik ezzel kapcsolatban az a kérdés, hogy melyik az a helyes irányzat, amely szerint a kapitalizmusnak és ezzel együtt a magyar államnak is irányítania kell a maga j termelését, az egész államélet adminisztrációját, hogy ki tudjunk kerülni ebből a gazdasági lehetetlenülésből, hogy ki tudjunk jutni ebből a teljesen lehetetlen állapotból, ahol megszűnt ! a termelés, ahol jajgat, sír, nyomorog mindenki, ahol mindenki tele van a legnagyobb kétségbeeséssel és a legnagyobb bizonytalansággal néz mindenki a jövőbe. A liberális, szabad gazdasági rend az egyik út a gazdasági termelés területén. Ennek egyik rettenetes nagy hátránya az, hogy itt erősebbek és gyengébbek vannak és az erősebb mindig legyőzi a gyengét ebben a gazdasági küzdelemben. Bizonyítéka ennek az amerikai liberális rendszer, amely a háború előtt ott dívott, s amelyben először jelentkeztek ott a trösztök, kartellek és a poolok. Amerika 1910-ben, bár a liberális gazdasági rend és a liberális irányzat alapján állt, törvényileg feloszlatott egy trösztöt, törvényileg megtiltotta annak a kartellnek működését, amely hatalmi túltengésben olyan árakat diktált, amelyek a mindennapi élettel ellentétben álltak és amely a nagyobb haszon elérése végett a fogyasztót teljesen kizsákmányolta és teljesen kifosztotta. Itt e mellett a liberális gazdasági rendszer mellett, amelyet ezek alapján a földmívelés teréről vett hasonlattal bátran nevezhetünk rablógazdálkodási rendszernek, két alternatíva van. Nálunk ez a liberális gazdasági rendszer van azzal, hogy tervszerűleg tudják kizsákmányolni, tervszerűleg tudják tönkretenni és kiuzsorázni úgy a kisgazdát, mint a kiskereskedőt, a kisiparost és az egész magyar polgárságot. Mi nem tudjuk azt megtenni, amit Amerika megtett a kartelekkel szemben, pedig nálunk is ezt kellene megcsinálni, tervszerűleg kellene kiirtani a nemzetnek ezeket a parazitáit, akik káros működésük következtében ennek az országnak, ennek a népnek, ennek a magyar nemzetnek lehetetlen helyzetét, súlyos gazdasági katasztrófáját előidézték. A másik gazdasági rend, amely, mint említettem, különösen a szovjettel kapcsolatban ismeretes, az úgynevezett tervgazdálkodási, kötött gazdasági rendszer, amely tervszerűleg, bizonyos meghatározott úton termel minden téren, tervszerűleg iparkodik a mezőgazdaságot, a gépeket, az embereket a maga szolgálatába állítani, tervszerűleg csinál mindent; ott az ember mint olyan működik és nem lesz más, csak szám. A kvantum a fontos és nem a kvalitás. Itt a szovjet legfontosabb dolga az volt, hogy tervszerűleg reklamirozza önmagát: tervszerűleg reklámhadjárattal elbódította az egész világot és odaállította önmagát, mint világboldogító, megváltó rendet; azt hirdette: lásd Európa és lásd Amerika, hogy az én országomban minden tervszerűen, minden gyönyörűen megy a maga útján, jertek, kövessetek. Ez humbug, ez világbecsapás és igaza volt Fellner Pál igen t. képviselőtársamnak abban, hogy ezeknek a kapitalistáknak nem lett volna szabad odaadni a pénzt, nem lett volna szabad kölcsönt, hitelt nyújtani nekik. T. képviselőtársamnak adresszálom azt, hogy tessék ezt a felhívást az ő karteltársaihoz intézni, mert ők voltak azok, akik Európa nyakára idehozták az orosz bolsevizmust, idehozták ezt a kötött kollektiv gazdasági rendszert. A költségvetésben és egész politikánkban, amelynek egyik irányköve ez a költségvetés, abban az irányban kellene működnünk, hogy megállapítsuk, tervszerűen megjelöljük feladatainkat, de ezzel szemben rugalmasságot kellene engedni arra, hogy az egyén igenis, fejlődni tudjon, tudjon kiválni a tömegből, legyen alkalom a tőkeképződésre, azonban nem szabad megengedni azt, hogy a rendes, csendes munkát különböző káros jelenségek megakadályozzák. Érdekes tünet Európában a világjelenségekkel kapcsolatban, hogy amidőn a háború után győző és legyőzött államok voltak, Amerika, Franciaország, Anglia jólétben úszott és azután jött a dollárkrízis, jött a fontkrízis és most már kopogtat az ajtón a frankkrízis is. A győztes államok, amelyek a háború után győzők gyanánt szerepeltek, gazságukban odáig vetemedtek, hogy végeredményben a saját maguk sírját ásták meg és az ő jólétük is kezd lesüllyedni arra a nívóra, amelyen a legyőzöttek, közöttük mi is, Magyarország is voltunk. Törvényszerű jelenség, hogy ezeknek a magas államoknak az életnívója is idővel alacsonyabbra fog leszállni. Ez Liebig kísérletét juttatja eszünkbe, aki hordót szerkesztett különböző magasságú dongákkal. Ha ezeket a dongákat magasságuk arányában a különböző országoknak vesszük, amikor is a legalacsonyabb donga jelképezi a legszegényebb országot és ha a hordóba a jólétet jelképező folyadékot, életerőt öntünk bele, ez a folyadék a legalacsonyabb nívóig, a legalacsonyabb donga magasságáig fog csak emelkedni. Azok az államok, amelyek eddig jólétben úsztak, amelyek azt hitték, hogy megdönthetetlen gazdasági erővel rendelkeznek, rendszer nélkül gazdálkodva az ő javaikkal, nagyon természetesen arra a nívóra fognak süllyedni, amelyen mi, Magyarország, is állunk. T. Ház! A népszövetségi jelentés erről a gazdasági világjelenségről szörnyűséges és rémséges képet nyújt. Az a kapkodás, amely jellemezte az egész gazdálkodási rendszert, oda vezetett, hogy maga a Népszövetség tízmillió munkanélkülit tart nyilván. Nincs azonban ide bevéve India, nincs bevéve Amerika,