Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az országgyűlés képviselőházának 8U- ülése 1982 május 12-én, csütörtökön, 287 helyük Szovjet-Oroszország, oda mennek, oda viszik a pénzt és éppen azért tudta a szovjet megindítani termelését és fog termelni tudni addig, míg hitelt fog kapni ezektől az egyéni kapitalistáktól. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) r Többször szóbahozták itt a szovjetet s Fá­bián Béla t. képviselőtársain a szovjetnek azt a defínieióját adta, hogy a szovjet háborút nem fog viselni, a szovjet csak örökös akar lenni minden gazdasági háborúban és minden üzlet­ben csak a maga profitját nézi. A napokban olvastam a Berliner Tageblattban Brünenstein híres német publicista cikkét, aki leírja azt, hogy most május 1-én Moszkvában volt és vé­gignézte a szovjet május 1-éjét. Nagyon tár­gyilagos kritikát mondva, megállapította azt, hogy az ünnepélyen körülbelül 10-000 szovjet­gárdista vonult fel a legtökéletesebb felszere­léssel, tankok, repülőgépek, ágyúparkok álltak ott a Marsmezőn Leningrádban, illetőleg Moszkvában. Leszögezi azt, hogy tele volt Moszkva és az egész Szovjet-Oroszország azzal a röpirattal, azzal a plakáttal, hogy a szovjet szembe fog szállni minden támadással. Ez a kijelentése az orosz szovjetnek élénken bizo­nyítja azt, hogy ő támadni nem fog, ő csak a hasznot akarja mindenképpen megszerezni. Most felvetődik ezzel kapcsolatban az a kérdés, hogy melyik az a helyes irányzat, amely szerint a kapitalizmusnak és ezzel együtt a magyar államnak is irányítania kell a maga j termelését, az egész államélet adminisztráció­ját, hogy ki tudjunk kerülni ebből a gazdasági lehetetlenülésből, hogy ki tudjunk jutni ebből a teljesen lehetetlen állapotból, ahol megszűnt ! a termelés, ahol jajgat, sír, nyomorog min­denki, ahol mindenki tele van a legnagyobb kétségbeeséssel és a legnagyobb bizonytalan­sággal néz mindenki a jövőbe. A liberális, szabad gazdasági rend az egyik út a gazdasági termelés területén. Ennek egyik rettenetes nagy hátránya az, hogy itt erőseb­bek és gyengébbek vannak és az erősebb min­dig legyőzi a gyengét ebben a gazdasági küz­delemben. Bizonyítéka ennek az amerikai libe­rális rendszer, amely a háború előtt ott dívott, s amelyben először jelentkeztek ott a trösztök, kartellek és a poolok. Amerika 1910-ben, bár a liberális gazdasági rend és a liberális irány­zat alapján állt, törvényileg feloszlatott egy trösztöt, törvényileg megtiltotta annak a kar­tellnek működését, amely hatalmi túltengésben olyan árakat diktált, amelyek a mindennapi élettel ellentétben álltak és amely a nagyobb haszon elérése végett a fogyasztót teljesen ki­zsákmányolta és teljesen kifosztotta. Itt e mellett a liberális gazdasági rendszer mellett, amelyet ezek alapján a földmívelés teréről vett hasonlattal bátran nevezhetünk rablógazdálkodási rendszernek, két alternatíva van. Nálunk ez a liberális gazdasági rendszer van azzal, hogy tervszerűleg tudják kizsákmá­nyolni, tervszerűleg tudják tönkretenni és ki­uzsorázni úgy a kisgazdát, mint a kiskeres­kedőt, a kisiparost és az egész magyar polgár­ságot. Mi nem tudjuk azt megtenni, amit Amerika megtett a kartelekkel szemben, pedig nálunk is ezt kellene megcsinálni, tervszerűleg kellene kiirtani a nemzetnek ezeket a parazi­táit, akik káros működésük következtében en­nek az országnak, ennek a népnek, ennek a magyar nemzetnek lehetetlen helyzetét, súlyos gazdasági katasztrófáját előidézték. A másik gazdasági rend, amely, mint emlí­tettem, különösen a szovjettel kapcsolatban is­meretes, az úgynevezett tervgazdálkodási, kö­tött gazdasági rendszer, amely tervszerűleg, bizonyos meghatározott úton termel minden téren, tervszerűleg iparkodik a mezőgazdasá­got, a gépeket, az embereket a maga szolgála­tába állítani, tervszerűleg csinál mindent; ott az ember mint olyan működik és nem lesz más, csak szám. A kvantum a fontos és nem a kvali­tás. Itt a szovjet legfontosabb dolga az volt, hogy tervszerűleg reklamirozza önmagát: terv­szerűleg reklámhadjárattal elbódította az egész világot és odaállította önmagát, mint világ­boldogító, megváltó rendet; azt hirdette: lásd Európa és lásd Amerika, hogy az én orszá­gomban minden tervszerűen, minden gyönyö­rűen megy a maga útján, jertek, kövessetek. Ez humbug, ez világbecsapás és igaza volt Fellner Pál igen t. képviselőtársamnak abban, hogy ezeknek a kapitalistáknak nem lett volna szabad odaadni a pénzt, nem lett volna szabad kölcsönt, hitelt nyújtani nekik. T. képviselő­társamnak adresszálom azt, hogy tessék ezt a felhívást az ő karteltársaihoz intézni, mert ők voltak azok, akik Európa nyakára idehozták az orosz bolsevizmust, idehozták ezt a kötött kol­lektiv gazdasági rendszert. A költségvetésben és egész politikánkban, amelynek egyik irányköve ez a költségvetés, abban az irányban kellene működnünk, hogy megállapítsuk, tervszerűen megjelöljük fel­adatainkat, de ezzel szemben rugalmasságot kellene engedni arra, hogy az egyén igenis, fejlődni tudjon, tudjon kiválni a tömegből, legyen alkalom a tőkeképződésre, azonban nem szabad megengedni azt, hogy a rendes, csen­des munkát különböző káros jelenségek meg­akadályozzák. Érdekes tünet Európában a világjelensé­gekkel kapcsolatban, hogy amidőn a háború után győző és legyőzött államok voltak, Ame­rika, Franciaország, Anglia jólétben úszott és azután jött a dollárkrízis, jött a fontkrízis és most már kopogtat az ajtón a frankkrízis is. A győztes államok, amelyek a háború után győzők gyanánt szerepeltek, gazságukban odáig vetemedtek, hogy végeredményben a saját maguk sírját ásták meg és az ő jólétük is kezd lesüllyedni arra a nívóra, amelyen a legyőzöttek, közöttük mi is, Magyarország is voltunk. Törvényszerű jelenség, hogy ezeknek a magas államoknak az életnívója is idővel alacsonyabbra fog leszállni. Ez Liebig kísér­letét juttatja eszünkbe, aki hordót szerkesztett különböző magasságú dongákkal. Ha ezeket a dongákat magasságuk arányában a különböző országoknak vesszük, amikor is a legalacso­nyabb donga jelképezi a legszegényebb orszá­got és ha a hordóba a jólétet jelképező folya­dékot, életerőt öntünk bele, ez a folyadék a leg­alacsonyabb nívóig, a legalacsonyabb donga magasságáig fog csak emelkedni. Azok az álla­mok, amelyek eddig jólétben úsztak, amelyek azt hitték, hogy megdönthetetlen gazdasági erővel rendelkeznek, rendszer nélkül gazdál­kodva az ő javaikkal, nagyon természetesen arra a nívóra fognak süllyedni, amelyen mi, Magyarország, is állunk. T. Ház! A népszövetségi jelentés erről a gazdasági világjelenségről szörnyűséges és rémséges képet nyújt. Az a kapkodás, amely jellemezte az egész gazdálkodási rendszert, oda vezetett, hogy maga a Népszövetség tíz­millió munkanélkülit tart nyilván. Nincs azon­ban ide bevéve India, nincs bevéve Amerika,

Next

/
Oldalképek
Tartalom