Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

280 Az országgyűlés képviselőházának á meg nem védi, bár tisztelettel és elismeréssel viseltetem a miniszterelnök úr személye iránt, politikája iránt bizalommal nem vagyok s ezért a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes Jegyző: Br. Biedermann Imre! Br. Biedermann Imre: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam beszédébe kapcsolódni nem áll módomban, mert csupa olyan dolgot mondott el, amit a magam részéről is teljes mértékben elismerek, kivéve azt az aggodalmát, hogy a honvédelmi minisztérium nem tudja a rokkantak érdekét megfelelően képviselni, sőt ellenkezőleg, merem állítani» mint régi katona, hogy a katonaember jobban fogja tudni megítélni a hadviseltek helyzetét, mint más, a civil ember, aki a harctéren nem volt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezek után áttérek tárgykörömre, mely tárgykör tisztán és kizárólag egy témából áll, és pedig a mezőgazdaság eladósodottságának kérdéséből ezzel kapcsolatos általános hitel- és kamatproblémából. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon jól tudom, hogy a Háznak majdnem minden egyes felszólalója pontosan ebbe a tárgykörbe kapcsolódott bele, azt is tudom, hogy újat ezzel a kérdéssel nem mondok és ha mégis ezt a tárgykört választottam ki magammák, ezt azzal az érzéssel tettem, hogy ez a tárgykör ma nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az egész országnak olyan létérdeke, amelyet nem lehet elég sokszor hangoztatni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Itt leszek bátor olyan statisztikai adatokkal szolgálni, amely adatok eddigelé talán annyira még nem ismeretesek, hogy bizonyos érdeklődésre számot ne tartsanak. A pénzügyminiszter úr a költségvetés benyújtásakor egyebek között arra is rámutatott, hogy mezőgazdaságunk eladósodottsága nem annyira veszélyes, mint azt általában hirdetik és hogy a mezőgazdaság területeinek 60 százaléka még mindig tehermentes és csak 40 százaléka van adóssággal terhelve. A pénzügyminiszter úr szavaiba alighanem bizonyos tekintetben elszólás csúszott bele ég nem a területre vonatkozik ez a statisztikai adat, hanem a földbirtokok és a földbirtokosok számára, ami lényeges különbség és tulajdonképpen nem ugyanazt jelenti, mint a területre vonatkozó tényleges eladósodás. Annyival is inkább érdemesnek tartom a mezőgazdaság eladósodottságának kérdésével részletesebben foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) miután egészen speciális szemszögből állítottam össze azokat a statisztikai adatokat, amelyeket megdönthetetleneknek tartok és amelyeket olyan csoportosításban mutatok be, mely a mezőgazdaság mai helyzetét kevésbé rózsásnak fogja feltüntetni. Konkoly-Thege Gyula a Statisztikai Szemle januári számában közli azokat az adatokat, amelyek az 1930. évre vonatkozólag fennállanak. A statisztikai adatok szerint az összes magyar földbirtokot terhelő bekebelezett adósság bruttó összege 2057 millió. Nettó teherként — a különbség nettó- és bruttó-teher- között az, hogy a nettó-tehernek az számítódik, amely effektív kamatfizetési kötelezettséggel jár — számítható ebből 1570 millió. Viszont KonkolyThege az 1931. év végén ezeket a nettó-terheket a becslési adatok alapján már 1700 millióra teszi és nem túlzok, ha a személyi adósságokat, . ülése 1932 május 12-én

t csütörtökön. amelyek folyószámla- és váltókölcsönből állanak, további 350 millió pengőben állapítom meg. A pénzügyminiszter úr is 350 millió pengőben állapította meg. Tehát kereken 2050 millió pengő nettó adósság terheli a mezőgazdaságot, vagyis az 1931. év végén a nettó-teher megfelelt az 1930. év végén fennállott bruttótehernek. Ezt az összeget az összes magyar földterületekre vonatkoztatva, tehát minden egyes holdra, amely Magyarországon van, holdanként ez az Összeg 144 pengő terhet jelent. A megterhelt földbirtokokat alapul véve, az 50—100 holdig terjedő birtokoknál 277 pengő, a középbirtokoknál 243'5 pengő, a nagybirtokoknál pedig 147 pengő a holdankénti teher. A statisztika, sajnos, az 50 holdon aluli földbirtokokról nem nyújtja azt a képet, amelyet kívánni lehetne, de megállapítja azt a tényt, hogy 7*5 millió holdra esik 1340 millió pengő adósság, vagyis minden egyes kisbirtok holdjára 178 pengő. Hozzátéve ehhez még azt, hogy a megterhelt kisbirtokra a Statisztikai Szemle 400 pengő holdankénti átlagterhet mutat ki, ennek figyelembevétele mellett minden megterhelt magyar hold átlagban 300 pengő terhet visel. Én a magam részéről a 400 pengős átlagos megterhelést a kisbirtoknál kissé magasnak tartom, mert szerintem, ha ez tényleg így állna, akkor a kisbirtok már is életképtelen volna, (Dinnyés Lajos: Életképtelen is!) de tekintettel arra, hogy a Statisztikai Szemle ezizel a teherrel számol, ezt a magam részéről elfogadom. Ha ezen adatok alapján indulok ki, úgy az 50 holdon aluli birtokok 45 százalékkal vannak eladósodva, az 50 holdon felüli birtokok pedig 44 százalékkal, ez átlagban 44-3 százalékos eladósodást jelent. Ebben benne foglaltatnak az összes korlátolt forgalmú birtokok is, vagyis a hitbizományok, egyházi birtokok stb., úgy, hogy, ha ezeket levonom, akkor egy 50 százalékos átlageladósodás mutatkozik. Ha viszont a kisbirtok átlageladósodását nem 400, hanem csak 300 pengővel veszem alapul, akkor Magyarországon az átlageladósodás, leszámítva a korlátolt forgalmú birtokokat, az 50 százalékot meghaladja. (Zaj.) Űjra hangoztatom, hogy a pénzügyminiszter úr valószínűleg úgy értelmezte a 40 százalékot, hogy ez a földbirtokosok számára vonatkoizik, nem pedig a földbirtokterületre, viszont a földbirtokosok számát illetőleg a statisztika csak az 50 holdon felüli birtokok adatait közli. Most tessék megengedni, hogy ezt folytatva, a kamatkérdésre térjek át. (Halljuk! Halljuk!) A statisztikai hivatal 83 százalékos kamatot állapít meg átlagban, megjegyezve azonban azt, hogy ezek a kamatok csak a bekebelezett, tehát a telekkönyviből (kiszedhető adatok alapján összeáliliítva, nem felelnek meg »a tényleges valóságnaik, mert jól tudjuk, hogy a telekkönyvben a folyósítási jutalékok stb., amelyeket a bankok még felszámítanak, rendszerint nincsenek feltüntetve. Ha most hozzáveszem azt, hogy a legtöbb adósságoknak mégváltóbélyegköltsége is van, amely váltó négyszer évenként újítva, 0-4, illetve az új rendelet szerint 0-5%-ot tesz ki, akkor nagyon optimisztikusan számítva, az átlagkamatot 8*3 helyett átlagban nyugodtan felvehetjük 9%-ban. Ez 2000 milliónál kitesz évenként 180 millió pengő kamatterhet. Ezek ia (kamatterhek :a magyarországi öiszszes földbirtokokra vonatkoztatva, holdaniként jelentenek 12 pengő, a megművelt területre 13 pengő, a (megterhelt földbirtokra pedig holdan-