Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az országgyűlés képviselőházának 8h. ként átlag 26 pengő 'kamatterhet. Itt az én adataiím között és Marschall Ferenc igen t. 'barátom 'adatai között bizonyos differencia mutatkozik, mert ő az 1930. évi statisztikai nettó adatokat közölte, én pedig ezt már átdolgoztam az 1931. év végére szóló statisztikai nettó-adatokra. A kisgazdáknak a Statisztikai Hivatal szerint 400 pengő tőketartozás wan holdanként, ez a kamatteher felemelkedik 9 százalék mellett 36 pengőre. Ez a 36 pengő kisgazdaviszonylatban, a mai tőzsdei jegyzést alapul véve, holdanként átlag évi 360 kiló búzaterhet jelent, vagyis olyan összeget, amely háború előtti időszakra visszafordítva, 20 koronás búzaár mellett holdankint 72 koronás békebeli teher volna, ami viszont 6 százalékos kamattal tőkésítve, 1200 korona békebeli holdankénti adósságot jelentett volna. Ha ugyanezen az alapon a megterhelt átlagföldbirtokot veszem alapul, az a 26 pengő kamatteher, ami a tőzsdei jegyzés alapján megfelel 260 kiló búza értékének, ez 52 békebeli korona kamatot jelent és a békebeli 6 százalékos kamata mellett tőkésítve holdanként átlag 860 békebeli aranykorona eladósodásnak felel meg, vagyis olyan összegnek, amelyet a legjobb esetben a magyar földbirtok egy holdja megért. Ezeket a számokat összefoglalva, azt látjuk tehát, hogy a magyar eladósodott földbirtok átlag-kamatterhe visszaszámítva békebéli paritásra, olyan összegnek felel meg, amely békében 860 korona adósság lett volna, vagyis a békebeli földbirtoknak értéke 100 százalékáig való eladósodását jelentette volna. Ezek a számok, elismerem, ijesztő képet nyújtanak a mezőgazdaság eladósodásáról és^ nagyon jól tudom már előre azt az ellenvetést, hogy nem reális a kalkulációm, mert én búzavalutával kalkuláltam át. En e felett sokat meditáltam és számításokat végeztem arra vonatkozólag, vájjon a búza indexszáma megfelel-e a mezőgazdasági átlagtermény és állatindex számának és megállapítottam azt, hogy a búza indexszáma még átlagban mindig magasabb valamivel 60 százalékánál, holott az átlagmezőgazdasági feleslegek indexszáma 60 százalék alatt mozog, ez az átszámítás tehát, amelyet én búzával próbáltam a békére visszaszámítolni, teljesen megdönthetetlen adatokon alapul. Igaza Vian a pénzügyminiszter úrnak, hogy az adóssági teher, amely a mezőgazdaságot sújtja, nem olyan magas, nem olyan abnormis, amelyet el ne bírhatnánk, és amennyiben ezeknek a terheknek kényszerlikvidációja be nem áll, ez külön veszélyt nem is jelent az ország részére, de a kamat az, amely visszafordítva a békebeli relációra, ta jelenleg 2000 millió pengő adósságot 4000 millió aranykorona adósságra emeli. Szükségesnek tartottam, hogy ilyen részletességgel kezeljem a kérdést, mert a köztudat egyrészében él az a mondás, hogy pusztuljon a férgese. Méltóztassék megengedni, hogy amikor az^ ösiszes magyar földbirtok területének 45—50 százaléka ilyen eladósodás alatt áll, akkor ezzel a gazdasági elvvel, hogy pusztuljon a férgese, tovább ne is foglalkozzam. (Helyeslés balfelől) 1 Ha az adós helyzetét megvilágítottam, át kell térnem a hitelező jelenlegi helyzetére. (Halljuk! Halljuk! balfelől) Az adós tönkremenésével végül a hitelező csődjének is be kell következnie, (Halljuk! Halljuk!) különösen akkor, amikor a hitelezők nagyrésze azzal gondolja védeni kihelyezéseit, hogy adósát a végülése 1932 május 12-én, csütörtökön. 281 rehajtások, foglalások és árverések zuhataga^ val támadja, and végeredményben néhány ügyvédnek és illeték szempontjából az államkincstárnak hasznot hoz, (Ügy van! balfelől.) de magának a hitelezőnek semmiféle hasznot nem jelent, hanem jelenti neki azt a kárt, hogy tovább gyengíti a saját adósát, vagyis a saját bonitását támadja meg. (Ügy van!_ balfelől) A rendszeres könyveléssel bíró gazdák — ezt a kijelentésemet majd a pénzügy igazgatóságok fogják a legjobban alátámasztani -— már megállapították, hogy az idén akkor sem volt jövedelem, ha valaki nem küzdött adóssági kamattal, eltekintve természetesen attól, hogy azok, akik már adóssággal dolgoznak, akik már kamatot is fizetnek, teljesen a rentabilitás hatá-? rán alul mozognak. Ugyanakkor tehát, amikor a földbirtok 45%-a menthetetlenül elveszettnek tekinthető és ezzel milliók exisztenciája is kétséges, a másik oldalon a hitelezők a hitelnyuj; tás üzlete helyett kezdenek földbirtokosokká átvedleni, (Homonnay Tivadar: Üj földesurak!) mert az árverések azt vonják maguk után, hogy a hitelező ül bele a földbe. Hogy ez mit jelent, azt számos példával tudom igazolni. (Kun Béla: Elég szomorú!) Mindazokon a birtokokon, amelyek a mezőgazdáktól elvéve a hitelező kezére jutottak, a hitelező nemcsak a kamatját vesztette el, nemcsak azt sem tudja megkapni, hanem a szakszerűtlen gazdálkodás folytán még további ráfizetéssel dolgozik. (Kun Béla: Miért nem mondják ki a moratóriumot, hogy az adós kisgazda újból hitelképes legyen!) Talán tréfás analógiával élek, ha azt mondom, hogyha Weiss Fülöp és én fogr lalkozást cserélnénk, azt valószínűleg sem a Kereskedelmi Bank, sem az én gazdaságom nem köszönné meg. (Ügy van! balfelől) A hitelezőknek tehát szerintem vizsgálat tárgyává kellene tenniök, hogyan menthetik meg adósaikat, mert hiszen ez saját érdekük. Ez a hitelezők létkérdése és hiába igyekeznek olyan terheket róni az adósra, amelyeknek befolyása teljesen bizonytalan. Szerintem tehát meg kell keresni azt a maximumot, amelyet a földbirtok kamatteherként el tud viselni. Lehet, hogy útjszerűen fog hatni az a kijelentésem, hogy a földbirtok által visé

1lendő kamatteher maximuma nem lehet nagyobb, mint az azért a földért fizetendő bérösszeg. Amikor a bérlő bérbe veszi a gazdaságot, természetszerűen azt a legmagasabb . bért igykeszik fizetni, amely mellett még saját rentabilitása is kilátásos, amely mellett még vásárlóképes. Még az ipar szempontjából sem érdektelen tehát, hogy az a gazda csak Olyan maximális terhet viselhet, amely maximális teher fizetése mellett bizonyos jövedelemmaradvány is jut neki, mertneki végeredményben gazdaságából • kell megélnie, neki bizonyos vásárlóképességet biztosítani kell. Amikor tehát a maximális terhet tulajdonképpen a szokásos bérösszegben megállapítom, ezzel már eszkomptáltam ;azt a gondolatot» hogy a (hitelezőtől az adós- bérbevëtte a földjét. Ez a: mai viszonyok közt, de békebeli relációban is átszámítva, terület, nagyság, vidék, minőség szerint nem tehet ki többet, mini holdanként 100—150 kg. oúzát. " Ha pedig a 100—150 kilogramm búzát átszámítom a tőzsdei ár alapján, az jelent 12—18 pengőig terjedő pénzegységet, amèly a kamat maximuma^ egv mezőgazdasági üzemnél, holdanként számítva. Ha viszont ezt a 12—18 pengőt veszem alapul, mint maximumot, akkor engem kevéssé érdekel ! az, hogy mi az én