Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

272 Az országgyűlés képviselőházának 84. a hatalmi érdekcsoporthoz, amely hatalmi érdekcsoporttól nyerte m kormány a tmaga támogatását. Volt pénz a legutóbbi tíz esztendő alatt a bukott malomigazgatók szanálására, volt pénz ebiben az országban bukott bankárok szanálására, akiknek előkelő összeköttetéseik voltak és akiknél miniszterek és minisztereknek a hozzátartozói játszottak. (Büchler József: Talán csak nem Pauperára gondolsz!) Itt ivolt pénz a nagybirtokosak rendszerének, a nagybirtokosok ügyeinek rendezésére '« odáig mentek el, hogy ia gyufa monopóliumát egy idegen érdekeltségnek adták és ezt most sokkal drágábban fizettetik meg az emberekkel csupán azért, hogy »a nagybirtok kielégítést nyerjen. Volt itt pénz arra, hogy a bolettának bevezetésével a nagybirtokosok megint előnyhöz jussanak, volt pénz és van pénz ebben az országban mindenre, ami a hatalomhoz közel áll, csak arra nem volt és nincs fedezet, ami a szegény emberek terhén enyhítene, ami szociális szempontból ennek az országnak helyzetét javítaná. T. Képviselőház! Minthogy én tisztában vagyok azzal, hogy nem élvezhetemi azokat a kiváltságos jogokat, amely kiváltságos jogokat (Büchler József: Bethlen István élvezett!) az egyik alelnök úr engedélyezett a volt miniszterelnök úrnak, (Jánossy Gábor: Nem úgy van! Nagy tévedés!) igyekszem beszédemet befejezni és befejezésül a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): «Tekintettel a nagybirtokrendszer válságára és a mezőgazdasági termelés elháríthatatlan átszervezésére, utasítja a Képviselőház a kormányt, terjesszen elő törvényjavaslatot, amely a hitbizományok, egyházi és kötött birtokok és nagybirtokok rendszerét megszünteti és megfelelő gazdasági és pénzügyi intézkedésekkel földbirtokreformot hajt végre, amely a földnélküli és törpebirtokosokat megfelelő földhöz juttatja: a kisbirtokos gazdálkodása az állattenyésztés, gyümölcstermesztés és általában a belterjes gazdaság kifejlesztésével, a termelés szövetkezeti értékesítésével alkalmas arra, hogy a mezőgazdasági válság hatásaitól mentesen megélhetést nyújtson a földmívelőnépességnek és ezzel közvetve növelje az ipar és kereskedelem fogyasztóképes rétegeit.» Második határozati javaslatom a következőképpen szól (olvassa): «Utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy törvényjavaslat keretében tervszerű, minden gazdasági és pénzügyi előfeltétellel megalapozott, évekre terjedő telepítési programmot terjesszen elő és hajtson végre, amely az adott viszonyok között egyedül alkalmas arra, hogy a más pályákon fölösszámú alkalmas embert gazdaságilag hasznos telepítési akcióval megélhetéshez és gyümölcsöző foglalkozáshoz juttasson.» Harmadik határozati javaslatom a következőképpen szól (olvassa): «A Képviselőház utasítja a kormányt, hogy terjesszen elő törvényjavaslatot a munkanélküliek biztosításáról és állandó segélyezéséről, a mezőgazdaságban el nem helyezhető munkanélküliek rendszeres támogatásáról és foglalkoztatásáról; a kilakoltatások megszüntetéséről, a lakók érdekeinek hathatósabb védelméről és a gazdasági viszonyokkal arányban nem álló lakbérek 30 százalékos leszállításáról, továbbá a kislakásokban és szükséglakásokban való hiány leküzdésére, másfelől az építőipar és a vele kapcsolatos 43 iparág foglalkoztatására indítson az állam és a közületek segítségével több évre terjedi) kislakásépítő akciót.» Végül, minthogy nem volt időm a vidéki i ülése 1932 május 12-én, csütörtökön. csendőrség és hatósági közegek bűnös visszaéléseire rámutatnom, csak határozati javaslatot kívánok beterjesztem, amely határozati javaslat azt célozza, hogy (olvassa): «A Képviselőház szükségesnek tartja, hogy a közigazgatási visszaélések és a csendőrségi brutalitások kivizsgálására egy 21 tagból álló parlamenti vizsgáló-bizottság küldessék ki. (Kabók Lajos: De gyorsan!) A vizsgáló-bizottság feladata elvégzését és egyes konkrét vizsgálatok lefolytatását albizottságokra is bízhatja.» T. Képviselőház! Ezek után még csak azt vagyok bátor elmondani... Elnök: Kérem, a képviselő urat már nem illeti meg a szó. Méltóztassék befejezni beszé dét. Györki Imre: Csak egy mondatot. Elnök: Elfogadja vagy nem fogadja el? Györki Imre: Csak azt akarom megmondani. (Derültség.) Elnök: Kérem. Györki Imre: Minthogy a mostani rendszer folytatása az előbbi rendszernek és a mostani kormányzattal szemben is a legteljesebb bizalmatlansággal vagyok, a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Herczegh Béla! Herczegh Béla: T. Képviselőház! (Halljuk/ Halljuk!) Engedje meg nekem t. képviselőtársam, hogy beszédére csupán egyetlen megjegyzést tegyek, már csak arra való tekintettel is, mert felszólalásomban magam is több kérdést óhajtok érinteni. Ez a megjegyzésem pedig az, hogy a szociáldemokratapártnak 1918-ban egy nagy történeti alkalom adódott arra, hogy politikai bölcsességet, előrelátást, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) kezdeményező képességet, hagyományok iránti tiszteletet, készséget és képességet mutasson, hogy megmutassa arra való rátermettségét, hogy a magyar életet képes és kész átmenteni a jövendő részére. Mindezeknek a képességeknek és ennek a készségnek azonban, sajnos, a szociáldemokratapárt nem adta tanújelét a nemzet válságos idejében. (Györki Imre: Nem mi voltunk kormányon!) Én azt hiszem, igen t. képviselőtársam, hogy amikor egy tízéves kormányzat éppen mindazokból a bajokból és nehézségekből igyekezett kimenteni a nemzetet, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Györki Imre: Hol mentette ki? Mivel mentette ki?) amely bajokba és nehézségekbe a forradalomban zuhant bele, (Ügy van! - Ügy van! jobbfelől.) akkor nem nagyon méltó és nem is nagyon jogos az az éles kritika, amelyet igen t. képviselőtársaim azokról a padokról gyakorolnak. (Györki Imre: Tönkretették tíz év alatt az országot!) Ennyit voltam bátor. megjegyezni előttemszólott igen t. képviselőtársam felszólalására és most kegyeskedjenek megengedni, hogy magával a költségvetéssel foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. pénzügyminiszter úr rámutatott arra, hogy ez a költségvetés sohasem képzelt abnormális viszonyok között nyújtatott be és hogy erre a költségvetésre rányomta bélyegét a viszonyok kényszerűsége. Aminő kényszerhelyzet előtt állott a pénzügyminiszter úr, amikor ezt a költségvetést a Ház elé hozta, ugyanolyan kényszerhelyzet előtt áll a képviselőház is és a többség is. Amilyen bizonyára nehéz érzéssel hozta a pénzügyminiszter úr ezt a költségvetést a képviselőház elé, ugyanazzal a fájdalmas és nehéz érzéssel fogadjuk azt el mi is, mert hiszen jól tudjuk, hogy abnormá-