Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az országgyűlés képviselőházának 84. lisan nehéz viszonyok szomorú eredménye ez a költségvetés. Az a cirka 150 milliónyi minusz, amely a mérlegben a multévi költségvetéssel szemben mutatkozik, feltétlenül szükséges redukció volt ahhoz, hogy; ezzel az államháztartás egyensúlya helyreállíttassék. Elismerem és magam is hangoztatom, hogy másfelől azonban ez a minusz súlyos hátrányt is jelent a magyar nép gazdasági, sőt szociális helyzetére is. Az állami és önkormányzati alkalmazottak és nyugdijasok járandóságainak 46Vá millió pengővel való csökkentését, valamint az üzemi alkalmazottak és nyugdíjasok járandóságainak 26V2 millió pengővel való csökkentését is, vagyis a személyi kiadásoknak összesen 73 millió pengővel való redukcióját súlyosan meg fogja érezni a magyar mezőgazdaság, a magyar ipar és kereskedelem egyaránt, (Ügy van! jobbfelől.) mert hiszen már a miniszterelnöki jelentés felett a múlt év novemberében folyt vita alkalmával is többen rámutattunk itt arra, hogy a tisztviselők fizetése fontos előmozdítója a forgalomnak és a fogyasztásnak és hogy a tisztviselők fizetésredukciója a fogyasztásnak és a kereskedelmi és ipari forgalomnak csökkentését fogja jelenteni. De a forgalmat és a fogyasztást fogja csökkenteni az is, hogy ez a költségvetés, sajnos, a közszolgálati alkalmazottak létszámának 1962 fővel és az állandóan alkalmazott munkások számának 3208 fővel, összesen tehát 5170 fővel való csökkentését határozza el az állandóan keresőknek ugyanakkor, amikor — sajnos — köztudomású a nagyfokú munkanélküliség, amikor mindannyian tudjuk, hogy a diplomás ifjak ezrei nem tudnak elhelyezkedést találni és amkor tudjuk azt is, hogy a diplomás honoratioroknak idősebb korosztályai is nagyon sok esetben a legnagyobb nehézségekkel és a legnagyobb nyomorral küzdenek. Egészen természetes az is, hogy a munkanélküliséget fogja növelni és a fogyasztást fogja csökkenteni a dologi és beruházási kiadásoknak 80 millió pengővel való redukálása is, mert hiszen a gazdasági élet ezt az összeget ugyancsak nélkülözni lesz kénytelen. Nehéz, nagyon nehéz probléma ez és mindenesetre sokkal könnyebb ezt a túloldalon megkritizálni, mint helyes és minden oldalról megnyugvást keltő megoldását megtalálni, mert hiszen a költségvetés összegét feltétlenül redukálni kellett és ez hatását a másik oldalon egészen természetszerűen éreztetni fogja a gazdasági és szociális életben is. De a redukálás ellenére is a pénzügyminiszter úr csak úgy tudta ezt a költségvetést egyensúlyban tartani, hogy feltételezte azt, hogy az a moratórium, amelyet a békeszerződési terhek fizetése tekintetében ebben az évben nyertünk, a jövő évben is megmarad, és csak azzal, hogy a beruházási tételeket a minimumra csökkentette, olyan mértékig, amelyet már a parancsoló szükség ír elő. Más költségvetést, sajnos, a pénzügyminiszter úr elő sem terjeszthetett volna. Bármilyen szomorú képét mutatja is ez a költségvetés a mi jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzetünknek, mindenesetre köszönet és elismerés illeti meg a pénzügyminiszter urat azért, hogy tiszta és reális képét tárta fel gazdasági és pénzügyi helyzetünknek és azért, hogy bajainkat a lehetőség szerint orvosolni akarja. Ez a költségvetés, t. Ház, a legsötétebb, s — bár paradoxonnak látszik, mégis úgy van — ülése 1932 május 12-én, csütörtökön. 273 egyúttal a legfényesebb bizonyítéka is a gyűlölködés kegyetlenségének is nevezhető annak a munkának, amelyet a békeszerződéseknél végeztek a győztesek és amely munka most már — mint világszerte látjuk — maguknak a győzőknek is veszedelmévé lesz. Mert nyilvánvaló lett az, hogy sem vámfalakkal, sem az import eltiltásával vagy csökkentésével nem lehet védekezni azok eilen a nehézségek ellen, amelyeket a békeszerződések okoztak, amikor ezek a békeszerződések a történeti tradíciók és geográfiai viszonyok folytán kialakult fogyasztási és termelési területeket tépték széjjel. Ezek a gazdasági rendszabályok reánk, agrárállamra nézve újabb és újabb nehézségeket támaszthatnak, de nem enyhítik azt a gazdasági válságot, amelynek éppen ezek a rendszabályok lettek előidézői. A népszövetség pénzügyi bizottságának az a jelentése, amelyet Bethlen István gróf t. képviselőtársunk a múlt hét folyamán ismertetett rtt a t. Ház előtt, új gazdaságpolitikai irány szükségességét hirdeti és rámutat arra, hogy a nemzetek közötti kooperáció feltétlenül szükséges. Ez a jelentés elismerése a politikai rendszerré lett gyűlölködés teljes csődjének. Elismerése annak, hogy nem lehet büntetlenül egyes népeket gazdaságilag lehetetlenné tenni és ezzel azokat ezzel halálra ítélni. Ugyanezen az állásponton voltak delegátusaink a békeszerződések tárgyalása alkalmával, ezen az állásponton volt a kormányzat több, mint tíz éven át és ugyanennek adtunk mi hangot számtalanszor itt a képviselőházban, amit a Népszövetség pénzügyi bizottsága most maga ismer el jelentésében. (Ügy van! jobbfelől.) Az antik tragédiákban sem jelentkezik komorabban a nemezis, mint ahogy most jelentkezik a válság azoknak a népeknek gazdasági életében is, amelyek megfeledkeztek arról az emberi szolidaritásról, amelynek szükségszerűleg meg kell lennie a civilizált nemzetek között. Ennek megértése nélkül nem képzelhető el jobb változás. Ez a költségvetés jelentheti azt, hogy meghajlunk a kényszerhelyzet előtt, ' hogy mi, a magyarság, teljes erőinknek végleges megfeszítésével törekszünk arra, hogy elbírjuk a súlyos nehézségeket, de sajnos, nem nyújthat alkalmat kulturális és gazdasági erőink kifejtésére, ez pedig európai szempontból sem lehet kívánatos, magyar nemzeti szempontból pedig, ha ez az állapot tartósabb volna, valósággal nemzeti veszedelemmé válnék. (Ügy van! Ügy van!) Természetes, hogy ma, amikor terményeinket nem értékesíthetjük, amikor emiatt népünk adófizetőképessége leromlott, csak a mának legszükségesebb beruházásaira fordíthatott a pénzügyi kormányzat aránylag csekély összegeket, nem fordíthatott azonban olyan célokra is, amelyek a jövő szempontjából is feltétlenül szükségesek volnának. Pedig minél tovább halasztjuk el ezeket a feltétlenül szükséges beruházásokat, annál hosszabb ideig állandósítjuk a nemzet jelenlegi bajait. Ilyen beruházásokra volna szükség az Alföld nagy problémáinak megoldásánál is. Mint tiszántúli képviselőnek lehetetlen pár szóval meg nem emlékeznem erről, annál is inkább, mert a statisztikai és közigazgatási kutatások szerint az Alföld nagyobb részében jelentékeny bajok vannak. Sok helyen tapasztalható, hogy az Alföld termőerejében csökkent, hogy klímája nem enged meg lassanként crősebb állattartást és intezívebb gazdálkodást még majd jobb gazdasági körülmények között sem,