Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

10 Az országgyűlés képviselőházának 79. ülése május 6-án, pénteken. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ehhez képest a hitelkérdés ajkként rendezendő, hogy mint eszköz szolgálj a a nemzeti társadalom fennmaradásának és fejlődésének érdekét. A fizetési eszközök hiányán ezüstpénz veretesével, {Helyeslés balfelől.) sőt ha szükséges és amilyen mértékben feltétlenül szükséges, a magyar közvagyon által fedezett fizetési eszközök útján is segíteni kell. (Ügy van! Ügy van! balfelől) A föld- és házbirtok jelenlegi krízisét meg kell szüntetni. {Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nem engedhető meg, hogy önhibájukon kívül bajbajutott földműveseket százezrével földönfutókká tegyenek. {Ügy van! balfelől. — Dinnyés Lajos: Altruista intézmények!) A terheket át kell alakítani olyan olcsó kamatozású, hosszúlejáratú terhekké, amelyek mellett a termelés és a kamatszolgáltatás lehetséges. (Ügy van! balfelől.) Az agrártermelést át kell szervezni, hogy a földmívelőnép termelési és megélhetési leihetőségei biztosíttassanak. A mesterkélt indusztriális politika helyett az egész vonalon érvényesíteni kell azt az elvet, ihogy mint agrárállamnak, sorsunk, iparunk, kereskedelmünk életképessége, tisztviselőink életlehetősége földmívelésünk és földmívestársadalmunk sikeres munkájától és boldogulásától függ. (Ügy van! balfelől. — Gáspárdy Elemér: Ez igaz, de hogyan szerivezzük?) Az dhihez a mezőgazdasághoz idomuló ipart mag kell szervezni, végrevalahára komolyan kell támogatni, a forgalom lebonyolítását és a legális kereskedelem jogos érdekeit ési 'életlehetőségeit elő kell segíteni (Ügy van! balfelől.) A faluban rejlő erők érvényesülésének szükségességét, a falu és város lakóinak, foglalkozásának egymásrautaltságát tílismerve kívánjuk megteremteni az összhangot a falu és a város között. (Jánossy Gábor: Megvan!) Budapest nem diktálhat az országnak, hanem azt óhajtjuk, hogy a fenti elgondolások alapján szervesen kapcsolódjék bele az ország gazdasági és lelki életébe. Az egyesületi és gazdasági szervezetek pénzkezelésének kellő ellenőrzése szükséges avégből, hogy a bevételi források kizárólag azokat a^ célokait szolgálják, amelyek érdekében létesíttettek. Gyökeres és egészséges birtokpolitikát kívánunk. (Helyeslés jobbfelől.) A nagytömegű aprárproletariátust telepes községek létesítése által földhöz kell juttatni. (Ügy van balfelől.) A célvagyonoknál az örökbérleti rendszer életbeléptetését kívánjuk. Hasznos és szükséges közutak építése által a kulbikpsmunkásság számára közmunkák biztosítását, (Zsindely Ferenc: A fedezet pedig?) a foglalkozások egészséges tagozódásának biztosítását, a szellemi túlprodukció levezetését, a bonyolult^ tisztviselői rendszer egyszerűsítését és igazságos rendezését kívánjuk. A háborúban reánk hárult kötelezettségeknek a nemzeti becsület követelményeinek megfelelően igyekezzünk eleget tenni. A hadirokkantak, Ihadiözvegyek, hadiárvák és hadikölcsönt jegyzők jogos érdekeinek védelme és. biztosítása elsőrendű országos feladat. (Rakovszky Tibor: Ez a nemzet becsülete és nem a pengő tartása! — Ügy van! balfelől.) Közegészségügyünk racionális rendezése útján kívánjuk védeni népünket a pusztító kórok ellen. Az ifjúság életlehetőségeinek biztosítását óhajtjuk. Végre kívánunk ebben az országban egészséges és pózolástól ment külpolitikát. (Ügy van! balfelől. — Zaj jobbfelől. — Esztergályos János; Volna jelen a költségvetés tárgyalásánál legalább egy miniszter! — Zaj. — Elnök csenget. — Mojzes János: Monokli és raccsolás (helyett!) E külpolitikának kizárólagos célja, hogy a népek közösségének nagy gondolatán belül akarjuk szolgálni, ápolni és helyreállítani a nemzet megélhetésének és boldogulásának feltételeit. Célja tehát a békediktátumok borzalmas^ igazságtalanságainak éppen a békegondolat ápolása érdekében való megszüntetése és békés revíziója, ennek megtörténte után a magunk nemzeti életének, függetlenségének, öncélúságának mindenkorig becsületes, hű szolgálata mellett minden más nemzettel, néppel és országgal a békés jóviszony ápolása és fenntartása. (Helyeslés balfelől-) Mélyen tisztelt Ház! Ezek azok az általános irányelvek, alapelvek, amelyeknek megvalósítását óhajtjuk ebben az országban. Ezek azok a keretek, amely kereteket egy becsületes, a népre támaszkodó kormányzat fokozatosan, de a momentán szükségleteknek azonnali megvalósításával tölti be. Ez a párt, amelyhez mi tartozunk, le akarja faragni a tőke visszaéléseit, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) hogy ezzel biztosítsa a polgári gondolatot; ez a párt, amelyhez mi tartozunk, a dolgozó kisemberek millióinak megerősítésével és jogokban való részesítésével (Ügy van! Ügy van! balfelől.) biztosítani akarja őáltaluk és velük a nemzeti alapot és mindezt cselekszi a magvar alkotmány tiszteletbentartása mellett, (Ügy van! balfelől.) cselekszi becsülettel, hűséggel, minden támadások ellenére, jöjjenek bár azok a támadások akár nyílt, akár a költekező burkolt diktatúra híveitől. A költségvetést nem fogadom el. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Marschall Ferenc. Marschall Ferenc: Mélyen tisztelt Képviselőház! (Esztergályos János: Legalább most jöhetne be egy miniszter! Legalább egy minisztert kérünk!) Előttem szólott igen t. képviselőtársam fejtegetéseit nagy figyelemmel hallgattam, az általa felvetett politikai természetű kérdésekbe azonban nem kívánok bekapcsolódni, mert úgy érzem, hogy azokra a megfelelő választ megadni a miniszterelnök úr lesz illetékes. Annál szívesebben foglalkozom azonban azokkal a témákkal, és beszédem során ki fogok részletesebben is térni azokra a gazdaságpolitikai fejtegetésekre^ amelyekben a képviselő úr pártjának gazdasági programmját ismertette és amelyekre nézve itt kizárólag csak annyit akarok megjegyezni, hogy azok nagyrésze nem tekinthető pártkérdésnek, (Ügy van! Üay van! jobbfelől.) mert hiszen ezek a problémák valamennyiünk lelkén átviharzanak, (Üguvan! Ügy van! jobbfelől) ezek országos kérdések, amelyeknek feltétlenül ós minden körülmények között meg kell találni az országos megoldást. (Ügy van! Ügy von! jobbfelől.) Ï3n Eckhardt Tibor igen i képviselőtársam a felhatalmazási vita során elmondott figyelemreméltó beszédének egy passzusaira kívánnék mindenekelőtt visszatérni, amelyben utalt arra. hogy rendkívül komoly és nag-y felelősséget vesz magára az, aki a mai időkben akár sötét pesszimizmus karjaiba veti magát, akár pedis: indokolatlan optimizmussal nézi az események zajlását. Magam is azt vallom, hogy akár az egyik, akár a másik mentalitásnak túlsúlyra jutása végzetes útra terelhetné a magyar politikai életet és azzal az egész ország sorsát. Mert