Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-81
Az országgyűlés képviselőházának pártnak programimjában is benne van, amelynek én is tagja vagyok, nemcsak azért, mert a miniszterelnök úr is nyilatkozott már ebben a tekintetben, hanem annál a szent meggyőződlésnél fogva, hogy a nemzeti és polgári politikának a titkos szavazás rendszere felel meg és annál a meggyőződésemnél fogva, hogy az országban olyan választójogi törvénynek kell érvényesülnie, amely kizár minden visszaélést, minden illetéktelen befolyásolást, de kizárja a tömegterrior érvényesíthetését is. Mivel a jelenleg ismert választási módszerek közül egyedül a titkos választójog módszere az, amely erre leginkább alkalmas, én igenis, híve vagyok a titkos választójognak (Helyeslés a baloldalon) és amennyiben módomban áll, ezen az oldalon ennek minden erőmmel való elősegítésére igyekszem. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás.) T- Képviselőház! Méltóztassanak azonban megengedni, hogy — mivel én az alkotmányjog kérdéséről azon az oldalon hosszú vitákat folytattam, egy kissé tehát edzve vagyok a közjogi és alkotmányjogi kérdésekben —megjegyezzem, hogy a választójog kérdése alkotmánybiztosíték. (Helyeslés balfelől.) És ha a titkos választójog kérdése álkotmányhiztosíték, ugyanez a szólásszabadság kérdése is, egyik a másiknak ikertestvére. Különös alkotmánybiztosíték a parlamenti szólásszabadság biztosítéka és egyiket a másiktól különválasztani nem lehet. Engedjék meg nekem túloldalon ülő képviselőtársaim, hogy szemükre vessem, hogy nehézzé teszik a helyzetünket ezen az oldalon a választójog kérdésében akkor, ha a másik alkotmánybiztosíték, a szólásszabadság kérdésében nem viseltetnek az alkotmánybiztosíték iránt azzal a tisztelettel, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) amely tisztelettel kell egy parlamentáris és alkotmányos (Ügy van! Ügy van!) törvényhozás tagjainak viseltetnie az alkotmánybiztosíték mindegyike iránt. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Képviselőház! A koncentrációról is akarok pár szót szólani. Az idő sürget, csak pár percem áll rendelkezésre. (Dinnyés Lajos: Lex Puky! Már van idő!) Nemcsak, hogy nem vagyok elvi ellensége a koncentrációnak, hanem azalatt a tizennyolc esztendő alatt, amely alatt a Képviselőház tagja voltam, mindig arra törekedtem, hogy a parlamentnek a polgári és nemzeti alapon álló mérsékelt rétegeit lehetőleg közös, lelki nevezőre lehessen hozni. Azonban anélkül, hogv rá akarnék mutatni arra, hogy milyen kínos és keserves tapasztalatokat szereztem, amikor ennek az elvnek gyakorlati megvalósítását szolgáltam, arra jöttem rá, hogy a koncentráció csak akkor hozhat üdvöt, csak akkor hozhat az ország közérdekében előrehaladást, ha a koncentrációnak tárgyi alapjai vannak. A tárgyi alapok pedig nem lehetnek mások, mint a polgári és a nemzeti gondolat abban a mérsékelt formában, mint ahogy ez a magyar állam tradícióinak megfelel. A jelen nem szakadhat el a múlttól, t. Képviselőház, a jelennek nem az a rendeltetése, hogy elszakítsa azokat a szálakat, amelyek történelmileg és érzelmileg ennek a nemzetnek múltjához fűznek. A jelen csak egy epizód a nemzet életében, amely a maga apró szemecskéiből, láncszemeiből összerakja, a jövőt szolgálja. Ebből a szempontból nézem a koncentráció kérdését is és nem tudóin e pillanatban eldönteni, lehet-e ebben a r Képviselőházban a pártok közötti koncentrációról beszélni. Egyet azonban felelősségem teljes tudatában igenis követelek a Ház minden tagja- » 81. ülése 1932 május 9-én, hétfőn. 103 tói, azt, hogy az ország mostani rettenetes anyagi és leromlott gazdasági helyzetében teremtsünk ebben a Képviselőházban lelki koncentrációt. (Ügy van! jobbfelől.) En ebben jobban bízom, nagyobb eredményeket várok tőle. Ha az alkotásnak felelősségérzete és kötelességtudása párosul a bírálat komolyságával és a hazafias érzéssel: ezt tartom^ én lelki koncentrációnak és ennek eljövetelét teljes szívemből kívánom ennek az országgyűlésnek tartamára. (Helyeslés.) Ebben a gondolatban, minthogy időm is már lejárt, elfogadom a költségvetést a kormány iránti bizalomból nemcsak azért, amit idáig tett, hanem azért is, mert remélem, hogy a jövőben azokon a nyomokon fog haladni, amelyeken az ország boldogulása, az adófizető közönség megterheltetésének lecsökkentése és az ország népének boldogabb jövője alapul. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam beszédében volt egy mondat, amelyre feltétlenül kötelességemnek érzem, hogy visszhangot adjak erről az oldalról is. Igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy nem akadhat Magyarországon olyan kormányzat, amely a revízió gondolatát -. feladhatja. En úgy érzem, kötelességet teljesítek, amikor a baloldalról felszólalva, azonnal bekapcsolódom ebbe a gondolatkörbe és helyeslésemet fejezem ki igen t. képviselőtársam megállapításával kapcsolatban, mert Magyarországon sem a parlamenten belül, sem a parlamenten kívül nem lehet soha senki, aki a revízió gondolatát szívéből bármikor is kitörölné. (Helyeslés. — Létay Ernő: Néhai édesapja a legnagyobb híve volt!) A költségvetés tárgyalásánál csak általánosságban óhajtok a költségvetés bírálatával foglalkozni és miként azt legutóbbi felszólalásaim alkalmával is tettem, — amikor a kisiparnak és a kereskedelemnek, valamint a közalkalmazottaknak sirámait tettem szóvá — a részletes vita során óhajtok foglalkozni egyes foglalkozási agaknak, így a tanítói karnak, a viasutaskarnak és az ügyvédi karnak különböző 1 sirámaival, a részletes vita során óhajtok foglalkozni a külügyi 1 helyzettel, Magyarország külpolitikájával és ott óhajtok foglalkozni a honvédelmi tárca keretén belül azzal a kérdéssel, ^ amelyet az egész ország legnagyobb adósságának tekintek, azzal a kérdéssel, amely mindannyiunknál kell, hogy visszhangra találjon: a rokkantak szomorú kérdésével. A költségvetésnél, amikor azt általánosságban tárgyaljuk, csupán a rendszer bírálatával óhajtok foglalkozni. Itt kritikámat röviden talán egy mondatban is összesűríthetném, amikor megállapítom azt, hogy egy 806 milliós költségvetéssel szemben az államadósságok évi terhe 105 millió pengőt tesz ki és ezzel szemben áll egy 3 milliárdos nemzeti jövedelem. Ez az egy megállapítás mindennél eklatánsabban beszél, t. Képviselőház. S ha én elismerem is azt, hogy a kormányzat igyekezett lefaragni a tavalyi költségvetésből annyit, amennyit az egyedül üdvözítőnek hirdetett több mint tízesztendős rendszer sérelme nélkül lehetséges volt, ha elismerem is azt, hogy kezdenek eltérni attól a politikától, amely a belső rend látszólagos fenntartása érdekében a kitartottaknak seregét termelte a múltban, s ha elismerem is azt, hogy szakítani akarnak azzal a módszerrel» hogy külföldi kölcsönök-.
