Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

Az országgyűlés képviselőházának 80. mokratikus felfogásról, amely megengedi, hogy egy Ady-verset rendőri vizsgálat alapján lehessen csak elmondani? (Jánossy Gábor: Tévedés lehet!) Mit tarthatnak egy olyan demokratikus fejlődésről, — t. kultuszminiszter úr — ahol egy Gyóni Géza-verset, (Kabók Lajos: Ehhez szóljon a képviselő úr, Gyóni Gézáról van szó!) a háború egyik hősének versét nem engedi elmondani az, ön miniszter kollégájának felügyelete alatt dolgozó rendőrség. (Jánossy Gábor: Nem érti meg! — Kabók Lajos: Mit szól ehlhez Jánossy? — Jánossy Gábor: Helytelenítem. — Egy hang jobbfelől: Csak tévedés lehet!) Ez a rendszer... (Jánossy Gábor: Ez nem rendszer! Dehogy rendszer! — Kabók Lajos: Bizony rendszer!) Hazafias felbuzdulásában most legyen szíves ezt a pár kis történetet meghallgatni t. képviselőtársain. (Jánossy Gábor: Kérem!) A Vajda János Társaság itt Budapesten a Zeneakadámiában előre meghirdetett kultúrestélyt tartott Ady Endrének párisi emléktáblája javára. A legdisztingváltabb közönség volt jelem és a kultúrestély fényét azzal is emelni kívánták, hogy az estélyen megjelent francia követ iránti figyelemből az Ady-verseket francia nyelven kívánták előadni. Két verset: «A mai próféta átka» és «A Gare de l'Est-en» cínrü két verset. Mindnyájan ismerjük ezeket. Különösen «A Gare de l'Est-en» című költeménye Ady Endrének forró házavágyakozásról, a Parisból Magyaronszágra való visszaköltözés vágyáról tanúskodik. Azok a vágyak, amelyek az ő lelkében forrtak és azok a gondolatok, amelyek ebben a versben napvilágot láttak ,az egész világ elismerésére tarthatnak igényt Ady Endrét illetőleg és erre megtörtént itt az ország szívében pár héttel ezelőtt az, hogy az ott, abban a teremben jelenlévő rendőrtisztviselő megtiltotta Ady Endre verseinek elmondását. Ezt megjelentették a francia követnek, az elolvasta ezeket a francia fordítás* ban és megdöbbenésének adott kifejezést, hogy egy kultúrországban megtörténhetik ilyesmi, hogy a legnagyobb költők egyikét így megtagadják és kitagadják. (Kabók Lajos: Petőfit sem szabad citálni, bezárják érte az embert! — Meskó Zoltán: Csak nem tendenciával kell citálni. Az a kérdés, hogy szabad hangsúlyozni? — Pékár Gyula: Képviselő úr, ez maga a francia követ volt?) T. Ház! Meg kell erősítenem Kabók t. képviselőtársam kijelentését, amivel kapcsolatban legyen szabad azt mondanom, hogy Petőfit nem lehet úgy hangsúlyozni, hogy az ne a nemzet szívéből eredő legyen. (Meskó Zoltán: Bizonyos alkalmakkor mégsem lehet elmondani az «Akasszátok fel a királyokat» című versét.) — Kabók Lajos: Hát mikor lehet? Hétköznapon vagy ünnepnapon?) Nem tudom, hogy akkor miért lehet megengedni, hogy pl. a királyokat tényleg meg is ölik a Shakespeare-színpadokon és senkinek a világon nem jut eszébe, hogy ez ellen tiltakozzék. (Jánossy Gábor: Ez igaz!) Ne méltóztassék^ az irodalmi dolgokon így felbuzdulni és ne féltsék a magyar nemzet lojalitását a versektől. (Meskó Zoltán: Nem engedjük Petőfit vörös költőnek _ megtenni! Petőfi nemzeti költő volt! — Kabók Lajos: Népköltő! — Meskó Zoltán: Magyar költő volt! — Kabók Lajos: A magyar nép költője volt! — Jánossy Gábor; Az ilyen bírálatot írókra bízzák, ne rendőrökre.) Fájdalom, hogy a magyar névmagyarosítás lelkes apostola nem akarja belátni, hogy Petőfi verseit lehetetlenség egy kultúrestélyről kitiltani. (Meskó Zoltán: Ohó, ezt nem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. ülése 1932 május 7-én, szombaton. 95 mondtam! Azt mondtam, hogy szocialista népgyűléseken tendenciózusan adják elő! — Kabók Lajos: Mindegy az, Petőfi verseit akárhol el lehet mondani! Nem lehet kisajátítani!) Bár minden szocialista népgyűlésen lenne a programmiban egy Petőfi vers, t. képviselőtársam. (Kabók Lajos; Nagyon helyes! — Meskó Zoltán: Egyetértünk!) Igen, egyetértünk t. képviselőtársam, de lássa, ezért keletkeznek olyan érvelések, amelyek ezt az országot a nyugati demokráciától való eltávolodással merik illetni. Ezért keletkeznek rólunk, fájdalom, ott künn olyan bírálatok, hogy mi valóban nem abban az értelemben vagyunk «kelet népe», mint ahogyan azt a nagy Széchenyi megírta, hanem mindinkább eltávolodunk a nyugati kultúrától. (Jánossy Gábor: Ezt ellenségeink terjesztik rólunk!) Ezt az okozza és ezért baj az, hogy nem a kultuszminiszter úr kiküldöttje van jelen egy színházban a kultúrestélyen, hogy bírálatot mondjon, hanem a rendőrség. Jánossy Gábor: Ebben igaza van! Ezt aláírom!) Kíváncsi vagyok, hogy az itt jelenlevő kultuszminiszter úrnak lesz-e ehhez egy szava, mert ne méltóztassék azt hinni, hogy csak úgy el lehet menni ezek mellett a kérdések mellett (Kabók Lajos: Pedig nálunk ez, sajnos, így van! — Mihálffy Vilmos: Ebből lesz most kenyér? — Jánossy Gábor: Petőfit nem szabad a napi politika sarába lerántani!) Kodolányi János írónak az Erdélyi Helikonban, a Bánffy Miklós szerkesztésében megjelenő folyóiratban egy novellája jelent meg és ezt a novellát leközölte a Pesti Napló is. Itt Budapesten történt meg, hogy ennek a novellának a felolvasását a rendőrtisztviselő nem engedte meg. Bocsánatot kérek, a Pesti Naplót olvasó közönségnek, szabad ismerni; attól akultúrközönségtől pedig, amely egy ilyen irodalmi estélyen jelen van, féltették a hazafias gondolatot? (Jánossy Gábor: Igaz! Ez helytelen! A miniszter ár mit szól hozzá?) Ezek képtelenségek. Sőt olyankor történt ez, amikor az illető rendőrtisztviselő, aki ki volt vezényelve, beteget jelentett és két rendőrdíjnok volt jelen, nekik volt alárendelve a magyar kultúra megbírálása. (Zaj a ssélsőbaloldalon. — Pékár Gyula: Ez helytelen beállítás! — Jánossy Gábor: írót író bíráljon meg!) Most engedjék meg, hogy azt a debreceni esetet ismertessem, amely igazán kirívó a maga mivoltában. Sós Endre magyar író egy irodalmi társaság meghívására, Debrecenben felolvasást kívánt tartani. Bejelentette a felolvasás címéi azzal, hogy ugyanaz az előadás lesz, amelyet itt Budapesten a Magyar Cobden Szövetségben április hó 9-én elmondott. A debreceni rendőrség egy olyan előadást, amely Budapesten a Cobden Szövetségben mondatott el, egyszerűen betiltott. Az indokolás itt van nálam és ezt a végzést egészen röviden legyen szabad ismertetnem. Azt mondja: ...betiltom. A megokolás a következő. (Olvassa): «A tervezett előadás megtiltandó , volt, mert a «Történelmi hazugságok» cím alatt tervezett előadás nyilván politikai tartalmú előadás, akár a múlt, akár a jelen, vagy a jövő személyeinek és eseményeinek politikai fejtegetései adatnak elő, politikai előadások pedig a rendelet értelmében nem tarthatók. (Zaj és derültség. — Kabók Lajos: Ezen sírni lehetne, nem nevetni!) A rendőrség pedig a közölt cím ellenkezőjéről meggyőződést nem szerzett, annál kevésbé, mert többszöri kísérlet dacára a bejelentő nem volt feltalálható.» (Mozgás és derültség.) 14