Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-76
Az országgyűlés képviselőházának 76. ülése 1932 május 2-án, hétfőn. 375 hogy a mérsékelt polgári pártok programmjában nem találja meg a maga érdekeinek energikus alátámasztását.» (Farkas István: Nagyon jó! — Kertész Miklós: Nem az első históriai tévedés!) Eltekintve attól, hogy mekkora históriai tévedés nyilvánul meg ebben a megáilapításban, a mi számunkra az a fontos itt, hogy — mint mondottam — a kormány az általa szubvencionált, pénzelt lapokban csinál propagandát egy olyan felfogásnak, (Büchler József: Saját pártja ellen!) hogy a mérsékelt polgári pártok programmjában többé nem találja meg a polgárság a maga _ érdekeinek energikus alátámasztását, (Zaj a jobboldalon.) és hogy szükség van tehát azokra a véres szélsőségekre, amelyeket a hitlerizmus jelent. (Büchler József: Megvonni a szubvenciót! Saját pártja ellent ilyeneket ír! — Zaj.) A mérsékelt polgári programmnak csődjét bizonyítja és propagálja a hivatalos Budapesti Hirlap. Szóval nem mérsékelt polgári programúira van többé szükség, hanem amire szükség van, az a hitlerizmus, a fasizmus. Ez kell. Ez ennek a mai kormányzatnak a felfogása. Mielőtt bővebben kitérnék ennek a kormányzati tendenciának méltatására, a t. Háznak meg kell engednie nekem, hogy egy-két számadattal kimutassam, valóban olyan kolosszális-e az a hitlerista győzelem, mint ahogyan a Budapesti Hirlap fantáziájában jelentkezik, hogy ne mondjam, arányban áll-e azzal a szubvencióval, amelyet a Budapesti Hirlap élvez. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ebben a tekintetben, t. Ház, elsősorban nem a magam adatait akaromi itt felsorakoztatni, hanem hivatkozom itt egy olyan polgári orgánumra, mint amilyen a Pester Lloyd. A Pester Lloyd adatai szerint a nemzeti szocialisták például Bajorországban szavazataiknak 25%-át, tehát egynegyedét elvesztették. Württembergben velük szemben a régi, az úgynevezett weimari koalíció győzött. Hamburgban a nemzeti szocialisták megkapták a szavazatok 30% -át, egész Poroszországban 35%-át. Egész Poroszországban 422 mandátumból nem Hitleréknek, hanem az egész jobboldalnak csak 202 mandátum jutott, tehát a jobboldali irányzat a baloldali irányzathoz számokban kifejezve úgy aránylik, mint ÎS az 57%-hoz. (Fráter Jenő: A magyarságnak mi köze ehhez?) Bámutat a Pester Lloyd nagyon helyesen a nagy munkanélküliségből fakadó elégedetlenségre, mint amelynek ezek a választási eredmények betudhatok. Tárgyilagosan rámutat arra az ódiumra, amelyet ez a kormányzat visel, amelyet a hitlerista demagógia ilyen vehemenciával támadott. Azt kell kérdeznem ezeknek a polgári forrásból származó adatoknak láttára, hogy valóban olyan lenyűgözően nagy-e ez a győzelem, mint amilyennek a B. H. festette. De, t. Ház, van egyéb adat is. Megállapítottuk ugyebár, hogy a hiteleristák 35%-át kapták meg a szavazatoknak, ami végeredményében Vs-nál nem több. Ha a mandátumaik számát nézzük, akkor is igen érdekes adatokra bukkanunk. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy abból a 162 mandátumból, amelyet Hitlerek megszereztek, nem kevesebbet, mint 112-t polgári pártoktól hódítottak el, hogy úgy mondjam, polgári családtagjaiktól, polgári rokonaiktól szedtek el, úgyhogy 162 hitlerista mandátum közül Hitler tulajdonképpen nem tudott többet meghódítani a választásban, mint 50-et. Kérdem én: olyan nagy győzelem-e ez, és állítható-e akkora nagy lelkesedéssel, mint amilyennel a B. H. és a többi szubvencionált kormánypárti lap állítja, hogy a német szocialista pártot, a német szociáldemokráciát sikerült kiirtani, sikerült megsemmisíteni, amikor pedig ez a párt nem csupán 50 mandátumot hódított, mint Hitler, hanem amikor még a nagy, véres veszteségután is 93 mandátummal vonult be a porosz országgyűlésbe 1 ? (Fráter Jenő: Titkos választás volt!) Persze, hogy titkos választás volt. En azonban most nem a titkos választásról beszeltem, hanem arról, hogy a magyar kormány olyan lapokat szubvencionál, amelyek a közvéleményt ilyen hamisan informálják, és amelyeknek főrendeltetése, hogy ebben az országban a hitlerista fasizmusnak és a hitlerista diktatúrának csináljanak propagandát. (Egy hana jobbfelől: Ez a kettő nem egy! — Farkas István: Mindig a hamisításért kapták á szubvenciót! — Kertész Miklós: Az úgynevezett konszolidáció lapjai tapsolnak a német ellenforradalomnak! Erről van szó! — Farkas István: Önök örülnének minden olyan vacaknak, ami nem jó! — Zaj. — JElnök csenget.) Beszélnem kell még arról, hogy ezek a kormánypárti lapok voltaképpen nemcsak a porosz választásoknak örülnek annyira, hanem örömük átterjed az osztrák választásokra is, és a porosz szocialista vereség mellett mindjárt az ország szocialisták megsemmisítéséről is tudnak regélni és cikkezni. (Büchler József: Ennél nem sok pecsenyét süthetnek az urak! — Fráter Jenő: Mi köze ennek a magyar költségvetéshez? — Farkas István: Hátra arc, generális úr! — Zaj.) Ezt is meg kell világítanom egy-két számadattal. Ausztriában elsősorban Bécsben voltak városi választások és Bécs tartományi választások. A száz városi mandátumból 66-ot. tehát kétharmadot a szociáldemokraták hódítottak el. Bécs tehát továbbra is az úgynevezett vörös Bécs maradt. ÍFráter Jenő: Ennek örül a képviselő úr? — Büchler József: Nagyon!) Kérdem, milyen jogosultsággal lehet ezek után az ausztriai szocialista vereségről beszélni? (Fráter Jenő közbeszól. — Farkas István: Hangosabban tessék dadogni! — Fráter Jenő: Tisztelem a képviselő urat! — Farkas István: Hátra arc, generális úr!) A keresztényszocialisták, akik eddig Bécsben öt kerületben rendelkeztek a kerületi elöljáróságok felett, mind az öt kerületben elvesztették többségüket annyira, hogy a kerületi elöljárók ezekben a kerületekben is, tehát az összes kerületekben ezentúl szociáldemokratákból választatnak. A keresztényszocialisták tudvalevően Bécsben — egykor urak élő és holtak felett —, 19 mandátumot tudtak megtartani, 19 mandátumnak, tehát egy elenyészően csekély töredéknek, ellenzéki töredéknek szegénykosztjára, szegénysorsára jutottak. A mandátumok ötödét sem kapták meg már. A nemzeti szocialisták, az önök által annyira dédelgetett hitleristák Ausztriában is kaptak 15 mandátumot, de ott is a keresztényszocialistáktól hódították el ezeket (Büchler József: Azok mérsékeltebbek!), nem pedig a szociáldemokratáktól. Hiszen tudvalevően a keresztényszocialisták vezére, Seipel volt a protektoruk, aki igenis azon a véleményen van, amelyen a mai magyar kormányzat hivatalos orgánumai, hogy a mérsékelt polgári politika csődbejutott, és hogy rá kell a polgári politikát bízni a hitleristákra, a fasisztákra. Beszélni lehet még arról, hogy a bécsi választások alkalmával a hitleristák szavazókat kaptak a bécsi kaszárnyákban is, ugyanakkor 52*
