Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

Az országgyűlés képviselőházának 7-4. ülése 1932 április 27-én, szerdán. 263 mihelyt ezt a Ház elnökével írásban közli, teljesen befejezi az aktust és előidézi ipso facto a képviselői mandátum megszűnését, mert mindaz, amit a Ház és az elnök csinál, hogy az elnök közli a Házzal a lemondás tényét, a Ház pedig ezt tudomásul veszi, már a beállott közjogi eredmény konstatálása és tudomásulvétele, magát a közjogi eredményt, a mandátum megszűnését azonban kizárólag az egyoldalú akaratkijelentés idézi elő. Kitűnik ez tulajdonképpen magából a választási törvény 179. §-ából is, amely törvényhely, ha máskép gondolta volna, megjelölte volna azokat a további közjogi tény elemeket is, amelyek az egyoldalú lemondáson felül a mandátum megszűnéséhez szükségesek. Ebben a tényállásban és ezeknek vizsgálata mellett az igazságügyi bizottság a következőket javasolja: «A Képviselőház elnökének azt a bejelentését, hogy Schmidt Miklós a dárdai kerület országgyűlési képviselője a Ház elnökéhez 1129/1932. szám alatt benyújtott beadványában képviselői megbizatásáról lemondott, a Ház vegye tudomásul,^ egyben pedig Schmidt Miklós országgyűlési képviselőnek e lemondás visszavonását tartalmazó bejelentése felett térjen napirendre.» (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Természetes dolog, hogyha a lemondás egyoldalú ténye magát a mandátumot megszüntette, ezt a megszűnt mandátumot egy visszavonó egyoldalú további akaratkijelentéssel megint életrekelteni nem lehet. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Itt vissza kell menni megint a megbízóhoz, ha a képviselő úr reflektál a bizalomra és a megbízónál kell keresnie újból a megbizatást. A lemondás következtében maga a mandátum ipso facto megszűnvén, nincs mit életrekelteni, tehát a visszavonás bejelentése felett a Képviselőháznak egyszerűen napirendre kell térnie. Tisztelettel javaslom, méltóztassék a Képviselőháznak az igazságügyi bizottság javaslatát elfogadni. (Helyeslés?) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, az igazságügyi bizottság jelentésére vonatkozóan a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t

% Házat, Méltóztatik-e az igazságügyi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen.) A Ház az igazságügyi bizottság javaslatát elfogadta, ennélfogva a Ház tudomásulveszi azt a bejelentést, hogy Schmidt Miklós képviselői megbizatásáról történt lemondását a Ház elnöke tudomásul vette, Schmidt Miklós képviselő úrnak a lemondást visszavonó beadványa felett pedig napirendre tér. A lemondás folytán megüresedett választókerületben az új választás elrendelése iránt szükséges intézkedést meg fogom tenni. Napirendünk szerint következik a rendőrség fegyveíhasználati jogáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 126, 201) Szólásra következik Büchler József képviselő úr, mint a kisebbségi vélemény előadója, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Büchler József: T. Képiviselőház! Tegnap az előadó úr olyan allúziókat tett a törvényjavaslat indokolását illetően, amelyekre reflektálnom kell. Az előadó úr tudniillik Önmagával vitatkozott akkor, amikor arról beszélt; hogy a rendőrségre pedig szükség van. Azt, hogy egy államban rendőrségre szükség van, a világon mindenki természetesnek tartja. Az állaímrendet, a közbiztonságot, egészen biztos, fenn kell tartani és ennek fenntartása érdekében szükség^ van a rendőrségre. Szükség van a rendőrségre az egész világon, nincsen talán egyetlenegy ország sem a világon, ahol ne volna rendőrség. Az azonban, hogy rendőrségre szükség van, nem involválja magában, hogy miután rendőrségre szükség van, ennek a rendőrségnek hatáskörét, ennek a rendőrségnek fegyverlhasználati jogát, hogy úgy mondjam, a legszélesebb körre, ad infinitum ki kell terjeszteni, hogy laizt csinálhassa a rendőr., ami éppen neki jól esiik. (Propper Sándor: Lövőgyakorlatok az Oktogon-téren délben 12 órakor! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Büchler József: Ettől függetlenül és ettől eltekintve azt kell mondanom, hogy ennek a tör vény javaslatnak tárgyalását sem időszerűnek, sem pedig indokoltnak nem tartom. Nem tartom, időszerűnek azért, mert éppen a mai idők nem alkalmasak arra, hogy ilyen javaslatot per longum et latum tárgyaljunk, ennek minden kritériumát, minden ága-bogát kibogozzuk, erről beszéljünk, mert nagyon sokan mondhatják és. magam is ezek közé tartozom, hogy amikor a kormánynak más javaslatokat kellene hoznia, olyan gazdasági természetű javaslatokkal kellene jönnie, amely a népesség számára, az ország számára kenyeret jelent, akkor ilyen javaslatot hoz a Képviselőház elé, amely korbácsot jelent, a nép sízámára. Amikor munkát kellene, adni a munkátlanoknak, akkor egy kormányzat azon spekulál, hogy a fegyver nem eléggé fegyver, hogy ^ a kard nem eléggé kard, hogy a kard nem elég éles,, Ihogy a végtelen hatalom, amely a kormány kezében van és amelyről éppen most, a felhatalmazási javaslat kapcsán annyit beszéltek a Képviselőházban, nem hatalom a kormány kezében és az erőszak csak kisded játék a kormány kezében, az az erőszak, amelyről már itt, a Képviselőház padjairól akár a választásokkal kapcsolatban, akár egyes állampolgárokkal szemiben használt eröszakot illetőleg annyi szó volt. (Kuna P. András: A gyilkos uraknak szabad erőszakoskodni? — Propper Sándor: Eddig a csendőrök gyilkoltak, Kuma P. képviselő úr! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj.) Kérem a képviselő >urakat, ne zavarják a szónokot. (Fekete Lajos: Védik a polgárság életét!) Büchler József: Nem tartjuk — és ezen nem kell különösképpen izgulni — időszerűnek és helyesnek, hogy ezzel a iavaslattal éppen ezekben az időkiben .méltóztatnak idejönni a Ház elé, mert amikor nyugtatni kellene az amúgyis vérig elkeseredett társadalmat, akkor azzal izgatjuk őket, hogy még több puska, még több fegyver, még több kard, még több fenyítés legyen a kormány kezében, minthogyha a hatalom, aa a fenyítő eszköz, amely a kezében van, nem lenne elég arra, hogy a közbiztonság érdekeit szolgálja és hogy az állam rendjét megvédje. (Propper Sándor: Társadalmi bikaviadal ez! Torreádorok a vörös kesztyűvel! — Zaj a jobboldalon és u közében.) Elnök: Csendet kérek. A képviselő urat előibíbi közbeszólásáért és ezért is rendreutasítom. Büchler József: Ennek a társadalomnak gyógyításra és gyógyító írra van szüksége és amikor gyógyítani kellene, mérget adnak be neki, hogy biztosan elpusztuljon. Hát nem elég az a hatalom, amely a kormány kezében van, arra, hogy az ország népét rendbentartsa? Hát 36*