Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

264 Az országgyűlés képviselőházának mit akarnak mégl Mit akar ez a kormányzati rendszer még, amikor önöké a törvényhozás, amikor az önök szuronyai közepette és az önök akaratából került ide az a többség:, amely a kormány mögött ül. önöké a törvényhozás, amelyet egy erőszak szült. Ezt mindenki tudja, ez már köztudomású tény. (Zaj a jobboldalon és a közében.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy az ilyen természetű fejtegetésektől tartózkodjék. Ez sértő. A házszabályok ezt nem engedik meg. A képviselő úr foglalkozzék a javaslattal. (Buehinger Manó: Hát az igazat sem lehet megmondani?) Büchler József: Minthogy önöké a törvényhozás, önöké a törvény is. Olyan törvényeket hoznak, amilyeneket a kormány ajfcar. Semmiféle ellenállásra és ellenzésre nem találnak önök itt azon a pár felszólaláson kívül, amely az ellenzék padjairól elhangzik, ellenzéken kívül nincsen ellenzése, hogy úgy mondjam, ellenzéke a kormánynak. A kormány tehát azt csinálja a törvényhozást illetőleg, amit akar. Önöké a katonaság és önöké a csendőrség. Önöké a rendőrség, önöké minden intézmény. Az önök kezében van a törvénykezés. Önök vetik ki az adót, önök hajtják be az adót. önöké az iskola, a templom. Önöket szolgálja a sajtó, az irodalom, a művészet. (Derültség a jobboldalon.) Önöké minden, ami jó és szép. Hát mit akarnak még ezeken kívül és miért akarják az amúgy is irritált társadalmat még inkább izgatni és lázítani olyan törvényjavaslatok benyújtásával, amelyeket tulajdonképpen fel sem lehet mérni és meg sem lehet mérni a társadalomnak, hogy milyen fontos alkotmányjogi kérdés és politikai kérdés az, amit itt a kormány most törvénybe akar iktatni. Ezzel szemben az uralkodóosztályé mindaz, ami szép és jó, mindaz, amiről az imént beszéltem, A mienk, a dolgozó osztályoké pedig a nyomorúság, a megalázottság, a meghajszoltság, az üldöztetés, (Propper Sándor: Ügy van!) a megrokkantság a munkában, a megrokkantság a háborúban. Mienk a korai vénség, mienk minden, ami rossz, ami csúf. Mit akar ez a kormányzati rendszer, amikor az övé minden, ami jó s a mienk minden, ami rossz s amikor úgy látszik, időtlen-időkig biztosítva van számára a hatalom. Miért akarja tehát hatalmát ilyen törvényjavaslatokkal is megerősíteni? T. Képviselőház! De nem időszerű ez a javaslat éppen mostanában azért sem, mert a nemrég mult időikben miutattúk be a Képviselőházban azt, hogy a hatalommal nemcsak élni, de visszaélni is lehet. (Esztergályos János: Minden esztendő hoz valamit. Két évvel ezelőtt a vízipuska, múlt évben a páncélautó, ebben az esztendőben a szurony és a golyó. — Propper Sándor: Még csak a kövér Berta kell az Oktogon-térre, akkor rendben leszünk! — Elnök csenget.) A csendőri túlkapásokról és erőszakosságokról már sok szó esett itt. Ezek részére teljes hatalom áll rendelkezésre. Meg kell mondani, hogy ezzel a hatalommal vissza is élnek, ezért mondtam az imént, hogy a hatalommal nemcsak élni, de visszaélni is lehet; mutatják az események, mutatja a múlt, amit mi nagyon sokszor tapasztaltunk, hogy menynyire vissza lehet élni a hatalommal. E percben és ebben a beszédemben nem kívánok egyes eseteket felhozni itt azokról, hogyan élnek vissza a hatalommal a hatalom közegei, azok, akik hivatva vannak arra, hogy 7 U* ülése 1932 április 27-én, szerdán. a rendre az állam rendjére és a közbiztonságra ügyeljenek. Ezt későbbre tartogatjuk, későbbre tartjuk, hogy ezekről beszéljünk, de ezek az események éppen azt mutatják, hogy az a fegyver, az a hatalom, amivel mi fel akarjuk most ruházni az államrendőrséget, (Esztergályos János: No, nem akarjuk!) — már tudniillik a kormányzati rendszer és a Képviselőház többsége akarja felruházni az államrendőrséget — egy plusz joggal, egy többlettel, hogy ő akkor is használhassa fegyverét, jogosult legyen használni a fegyvert, amikor azt jónak látja —• később majd rátérek, hogy ez így van, — amikor egyszerűen az ő belátásától, a sarki rendőrtől, nem is a (budapesti sarki, rendőrtől, de a csabai sarki rendőrtől, — nem tudom, én az orosházi sarki rendőrtől, — nem tudom, hogy Orosházán rendőrség vagy csendőrség van-e — szóval, városokban a rendőrtől függ az, vájjon ő szükségesnek, jogosultnak tartja-e a fegyverhasználatot vagy sem. T. Képviselőház! Nem akarunk több hatalmat adni a rendőrségnek, mint amennyi ma a rendőrségnek van. (Kertész Miklós: Éppen elég van!) Úgylátszik, azt a tételt kell felállítani, hogy több hatalom több visszaélés, kevesebb hatalom, kevesebb visszaélés. Minél több hatalmat adunk azoknak a közegeknek számára, akik kötelezve vannak arra, hogy az állam rendjére és a közbiztonságra, ügyeljenek, annál több lehetőség van a visszaélésre. Éppen ez a sok visszaélés int bennünket arra, hogy ezt a javaslatot ne fogadjuk el. Nem időszerű ez a javaslat azért sem, mert a rendőrség az polgári hatóság, nem pedig katonai hatóság. Már külpolitikai okok miatt is helytelen ennek a javaslatnak tárgyalása, mert a külföld úgyis folyton azt állítja, — az más lapra tartozik, hogy jogosan-e vagy pedig jogtalanul — a külföld, pláne az ellenséges külföld, a külföldnek az a része, amelyik árgusszemekkel figyeli azt, hogy mi történik ebben az országban, azt mondja, hogy titkos katonai alakulataink vannak- Miért kell ezt megerősíteni azzal, hogy most már a rendőrségnek is olyan kötelességévé teszik a fegyverhasználatot, mint a csendőrségnek. Hiába mondják önök a külföldnek azt, hogy így meg úgy, ez nem katonai alakulat, hogy ez egy egyszerű civil hatóság' és arról van csak szó, hogy a fegyverhasználatot kibővítjük, hogy több joga legyen, hogy jogosult legyen (Huszár Dezső: Életét megvédelmezni!) a rendőr olyankor is fegyvert használni, amikor eddig' még nem volt jogosult. (Fekete Lajos: A polgárság fokozottabb védelme kívánja!) Önök hiába mondják ezt, mert ezt nem mi bíráljuk el, hanem éppen az ellenséges külföld bírálja el, (Fekete Lajos: A külföld boldog volna, ha olyan rendőrsége lenne, mint a magyar!) ők bírálják el azt, hogy mit neveznek katonai alakulatnak. Lassallenak érdekes megjegyzése volt, — egyik előadásában mondta — hogyha valakinek kertjében van egy almafa és arra ráakasztanak egy cédulát, hogy az fügefa, azért az almafa mégsem lesz fügefa és jöhet a falu, a város és az ország és ugyanazt mondhatja, a termés mégis csak azt mutatja, hogy ez almafa és nem fügefa, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Végtelen szellemes.) T. Képviselőház! Azt mondtam az imént, hogy nem időszerű ennek a javaslatnak tárgyalása. *Most azt kell mondanom, nem is indokolt, hogy ilyen törvényjavaslatot alkossunk- (Mozgás a jobboldalon.) T. Képviselőház és t. belügyminiszter úr, nem lehetnek apropók az indokai annak, hogy valamelyik törvény-