Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-77

422 Az országgyűlés képviselőházának szafizeti, de csak akkor fizeti vissza, ha én adok egy írást, hogy isem adó, sem semmiféle más köztartozásom és semmiféle illetéktartozásom nincs. (Jánossy Gábor: Es a jövőben sem lesz soha! — Derültség.) Engedelmet kérek, ezt az írást nem adtam ki, mert el lehet-e képzelni olyan ügyvédet, aki tudná azt, hogv van-e vagy nincs illetéktartozása. Naponként kapunk pár illetékkirovást, nem írtam tehát alá, azt mondtam: ne adják vissza az 500 pengőt, ^utalják át adószámlámra'. Abban a nyugodt hitben voltam, hogy átutalták adószámlámra. Tegnap megjelent nálam a végrehajtó. Kiderült, hogy eszük ágában sem volt az 500 pengőt adószámlámra átutalni. Ezeket a tréfásnak látszó eseteket csak azért hoztam fel, hogy a pénzügyminiszter úr figyelmét felhívjam arra, hogy ha már olyan kegyes volt .kijelenteni, hogy ügyelni fog arra, hogy a polgárságot hiábavalóan ne zaklassák a pénzügyi hatóságok, akkor tényleg vigye is ezt következetesen keresztül; adjon ki nagyon szigorú utasítást arra vonatkozólag, hogy az állampolgárokat, különösen a vidék gazda népét, a sokszor olvasni és írni sem tudó vidéki falusi népet ne zaklassák felesleges illetékkirovásokkal, mert azoknak nem áll módjukban ügyvédhez szaladni és a közigazgatási bíróságnál orvoslást keresni. (Jánossy Gábor: Annyi a rendelet, hogy a fináncok sem ismerik ki magiakat!) Igen t. Uraim! A racionalizálás kérdésére visszatérve, tény, igaz az, amit az előbb egyik t. képviselőtársam mondott, hogy nálunk csak annyi történt, hogy kormánybiztost neveztek ki, azután a városnál történt valami racionalizálási biztos kinevezése, ellenben a mai napig sem állították fel az országos racionalizálási bizottságot. Ma már Európának majdnem összes államaiban, Franciaországban, Németországban, Csehországban, még Komániában is felállították a racionalizálásnak valamilyen szervét, amelyet racionalizálási bizottságnak neveznek a legtöbb helyen, amely a racionalizálást az egész ország területén a magángazdaságokra vonatkozó részében is irányítja. En ennek a bizottságnak a felállítását is a pénzügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlom. A pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlom még a szabványosítás kérdését is, amely szintén Összefügg a racionalizálással. Nem akarok itt elméleti fejtegetésekbe kezdeni, csak egy esetet említek meg, egy példát hozok fel. Szakemberek állítják, hogy ebben az országban több mint százféle ásó- és kapatípust gyártanak. Szakemberek azt állítják, hogyha a szabványosítást következetesen keresztülvinnénk s ezeket a típusokat csökkentenénk, a gyártási költséget legalább 10—15%kal le lehetne szállítani, azonkívül az állami dologi kiadásoknál és a közszállításoknál is az állam meg tudna takarítani 5—10%-ot. A racionalizálás kérdésével kapcsolatban aggodalomra szokott okot adni, hogy mi lesz az ifjúsággal! Az ifjúság elhelyezkedése úgyis olyan nehéz; ha még a racionalizálást is úgy az állami intézményeinknél, üzemeinknél, mint a magángazdaság körében is szigorúan keresztülvisszük, ez megint azt fogja jelenteni, hogy egy csomó ember elveszti kenyerét és a magyar ifjúságot nem tudjuk munkához, álláshoz és megélhetéshez juttatni. Miután a racionalizálás észszerűséget jelent, az észszerű adminisztráció bevitelét jelenti az állam, a törvényhatóság gazdálkodásába és a 77. ülése Ï932 május 3-án, kedden. magángazdálkodásba, (Kabók Lajos: Nálunk munkásnyúzást jelent!) azt hiszem, ez azt is jelenti, hogy fáradt közintézményeinket és — nem akarom t másképpen nevezni — fáradt magánintézményeinket észten dőről-esztendore fel kell frissíteni és esztendőről-esztendőre a fiatalságnak bizonyos kvantumát ezeknél az intézményeknél el kell helyezni még akkor is, ha a, nyugdíjazások egy pár kiszolgált tisztviselőt esetleg fájdalmasan is érintenének. Igen t. uraim! A pénzügyminiszter úr expozéjában nagy súlyt helyezett arra, hogy az ország hitelszervezete megfelelően kiépíttessék, reorganizáltassék. Ezzel 'kapcsolatban fel kell hívnom a pénzügyminiszter úr figyelmét egy újabb keletű intézményünkre, az Ipari Jelzálogintézetre. Az Ipari Jelzálogintézetet pár esztendővel ezelőtt a törvényhozás azért léteí-dtette, hogy azokat az iparvállalatokat, amelyeknek nincs kellő forgótőkéjük s amelyeket az a veszély fenyeget, 'hogy forgótőke hiánya miatt az üzemüket be kellene szüntetni ós ezáltal egy csomó tisztviselő, egy csomó munkás kenyerét veszítené, az Ipari Jelzálogintézetnek kölcsönökkel kell ellátni. Mi történt a gyakorlatban? En nem okolok személyeket, mert hiszen nem is tudom, hogy személyek-e az okai ennek vagy pedig a jogszabályok nem intézkednek úgy, ahogy intézkedniök kellett volna, azonban tény az, hogy azok az ipari üzemek, amelyeknek az Ipari Jelzálogintézet kölcsönöket adott, a kölcsönzés után ahelyett, hogy jobban reuzáltak volna, ahelyett, hogy az üzemük jobban fejlődött volna és jobban tudtak volna exisztálni. egymásután becsuktak, inzolvensek lettek. (Magyar Pál: Képviselőtársam nagyon téved! Ne tessék ilyeneket mondani! Összesen két intézmény bukott meg. Ezt még sem volna szabad állítani!) Amennyiben adataim tévesek volnának, (Magyar Pál: Hála Istennek, tévesek!) nagyon szívesen veszem t. képviselőtársam ellenészrevételeit. Az egyik cég az Első Magyar Gyapjúmosó R.-T., (Magyar Pál: Semmi baja sincs!) a másik a Gottschlig Ágoston K.-T-, amely 40.000 dollárt kapott, a harmadik a Klein és Fia szappangyár, amely 40.000 dollárt kapott, (Magyar Pál: De ha nem kapta volna meg/ akkor egy évvel előbb jutott volna ide!) a Ney és Eóna cég, amely 90.000 dollárt kapott, a Eesinol Illóolajgyár, amely 70.000 pengőt kapott, a Teudloff— Diettrich-gyár, amey 150.000 dollárt kapott (Magyar Pál: Ez az egyl) és a Fiedler János K.-T., amely 280.000 dollárt kapott. Itt van a Teudloff—Diettrich-gyár esete. Mihelyt megkapta a kölcsönt, a pénz még kezében sem volt, nyolc napra rá beállította az üzemét. (Magyar Pál: Abszurdum! — Kabók Lajos: Hogy lehet ilyet mondani? Ez nagyfokú tájékozatlanság! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nyolc napra rá beállította az üzemét, fizetésképtelen lett. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Magyar Pál: Ez a harmadik annuitásnál következett be. Képviselő úr, nem szabad ilyen adatokat idehozni! — Zaj.) A Teudloff—Diettrich-gyár az Ipari Jelzálogintézet által nyújtott kölcsön kézhezvétele után nyomban fizetésképtelen lett. A helyzet az, hogy a Teudloff—Diettrich-gyár megkapta a kölcsönt, abból kifizette -a bankadósságokat, az Ipari Jelzálogintézet elsőbbséget kapott s ennek következtében a gyár összes tisztviselői, akik 20—30 év óta szolgáltak a Teudloff—Diettrioh-gyárban, elestek minden végkielégítéstől. A tisztviselők neon kapták meg a végkielégítést, s> járandóságuknak nagyrészét teljesen