Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

Az országgyűlés képviselőházának 7U tottak ezek a dalosok ünnepélyeiket, hangver- • senyéket. Hangsúlyozni kívánom azt, — mert ! hiszen ez élesen ellentétben áll azzal az intéz- | kedéssel, amelyet a belügyminiszter úr itett ezzel a jubileummal, ezzel a nagy nemzetközi dalosversennyel kapcsolatban — bogy mindenkor a legnagyobb ünnepélyességgel, minden zavaró momentumok nélkül zajlottak le ezek az ünnepélyek. A Zeneakadémia vezetősége a legnagyobb elismerés (hangján beszél állandóan arról a kultúmívóról, amely jellemzi ezeknek a munkásdalosoknak az ünnepségeit. (Magyar Pál: Mindenki, aki ismeri működésüket, csak elismeréssel van irántuk!) A rádióban már hallottuk a Munkás Dalosszövetségnek pár tagdálárdájáit és mindenki — legyen az polgár vagy munkás, ellenfél vagy jóbarát — elismeri azt, hogy ezek a dalárdák nagyszerűen csinálják a dolgukat és kitűnő művészi tökélyre emelték tudásukat. (Magyar Pál: Ez így van 1) Elismerem, hogy ezek az emberek naivak voltak. Azt hitték, hogy több bölcseséggel kormányozzák a világot, vagy legalábbis a világnak egyik kis pontját, Magyarországot. Ebben tévedtek, mert úgylátszik, nagyon kevés bölcseséggel kormányozzák azt az országot is. Azt hitték, hogy ebben az országban nemcsak sírni, hanem dalolni is szabad, de tévedtek. Ebben az országban, úgylátszik, csak sírni szabad, csak verni, csak üldözni szabad a munkásokat, de dalolni engedni őket nem szabad. Az idegenforgalmi tanács a székesfőváros és minden illetékes tényező, aki hozzányúlt ehhez a kérdéshez, csak a legnagyobb lelkesedéssel és örömmel beszélt arról, hogy milyen szép nagy ünnepség lesz a nemzetközi vásárral kapcsolatban egy szép dalosünnepség. Eljön körülbelül 3—4000 külföldi dalos, elviszik a jóhírnevét az országnak és az ország fővárosának. r Elviszik azt a hírt, hogy itt nemcsak gatyás, hortobágyi parasztok vannak, akik csikón járnak t és ostorral és lasszóval fogják a lovakat. (Csizmadia András: Még a gatyásokra büszkék lehetünk.) Ügy van, t. képviselőtársam, én is ezt mondom. Láthatták volna, hogy van egy nagyon szép fővárosunk, egy kultúrvárosunk (Magyar Pál: Egyik nem zárja ki a másikat!) es hogy itt ebben az országban a súlyos gazdasági válságnak és az itteni politikai rendszernek ellenére is lehet dalolni. (Magyar Pál: Hogy tudnak is dalolni!) Többek között jelentkezett a külföldről: The London Labour Choral Union. t London egyik nagy munkásdalárdája, azután az Österreichischer Arbeitersaengerbund, a Gau Wien, az Arbeiter Saengerbund in Polen, vagyis a lengyelek, azután Wienből a legkülönfélébb dalárdák, a Schweizerischer Arbeitersaengerverband, a L'Echo du Peuple Brüsszelből, a Csehszlovákiából a dalosok szövetsége, azután jelentkeztek Prágából, Finnországból, a norvég dalosszövetség Oslóból, Bukarestből az Arbeiterbildung und Sportinstitut, az Arbeitergesangverein Frankfurt am/Mainból, a Deutscher Arbeitersaengerbund Berlinből, az Arbeiter Saengerbund Westfalenból. Arbeiter Chor Lettland, a La Concordé Arbeiter Chor Luxemburg, Karlsbad, azután jelentkezett megint Berlinből egy nagy munkásdajosszö vétség, azután — ami még érdekesebb és ami legjobban fáj nekünk — jelentkeztek a pozsonyi dalosok, a nagyváradik dalosok, a Kolozsvári Építőmunkások Dalköre, a Zólyombrézói Vasmunkások Dalkara, a Kolozsvári Typographia Dalkör és az összes budapesti, környéki és vidéki munkásdalárdák, valamint több munkászenekar is. ülése 1932 április 27-én, szerdán. 321 Betiltották ezt a munkásdalosversenyt; a belügyminiszter úr betiltotta, nem tudom miféle oknál fogva- Azt hiszem, attól félt, hogy ezek majd puccsot csinálnak és megdöntik a mai kormány, a mai kormányzati rendszer uralmát. Elképzelte, hogy mindenki hoz majd magával a hátán egy ágyút és gépfegyvereket, külön gránátokat minden zsebben és amikor bevonultak^ volna, első dolguk az lett volna, hogy gránátot vagy, bombát dobtak volna a királyi várra, vagy a miniszterelnöki palotára, vagy nem tudom mire, {Zaj a szélsőbáloldalon,) mert józan ésszel nem lehet felfogni, hogy a belügyminiszter úr ezt az ártatlan, de kulturális szempontból rendkívül jelentőségteljes és fontos aktust, ilyen dalosversenyt miért tiltott be. (Farkas István: így csinálják az idegenforgalmat! Elűzik Magyarországról, akik ide akarnak jönni!) A Nemzetközi Vásár is meglehetősen blamírozta magát ezzel az üggyel. (Magyar Pál: A blamázs nem a mienk!) A Nemzetközi Vásár vezetősége blamálta magát, mert nem is képzelte el, hogy lehetséges még Magyarországon is az, hogy egy dalosünnepélyt, egy nemzetközi jubileumot a kormány betilt és ezért a programmba bevette a következőket (olvassa)'. «Kommen Sie Mai nach Budapest! Haben Sie schon einen Messeausweis? Wissen Sie was er bietet?» Aztán elmondja szépen sorjában, milyen sok szép látnivaló lesz itt, többek között (olvassa): «Jubiläums-Arbeiter-Sängerfest (15. und, 16. Mai.)» Ezeket a prospektusokat elküldték egész Európába és ezeken rajta van, hogy Jubiläums-Arbeiter-Sängerfest. Blamázs tehát ez, mert mi nem fogjuk ezt csinálni, mert nem lesz munkásdalosünnepély. (Magyar Pál: De nem a mi blamázsunk! — Farkas István: Máshol nem kell bejelenteni sem és nálunk betiltják!) Természetesen a kormány blamázsa. Ilyen súlyos gazdasági viszonyok között élő országba, amilyen ma Magyarország, nem jöhet be négyezer ember. Hiszen ha csak arról akarok beszélni, hogy ez a négyezer ember, aki bejött volna, itthagyott volna, egyheti tartózkodást számítva, fejenként 40—50 pengőt, ez is hatalmas nagy összeget jelent valutában, ami nekünk tudomásom szerint és a pénzügyminiszter úr tudomása szerint nem sok van ebben az országban. (Magyar Pál: Ügy látszik, a belügyminiszter úr nem tudja!) Jobb volna tehát, ha a belügyminiszter úr ilyenkor megkérdezné a pénzügyminiszter urat, hogy mi a véleménye arról, ha ilyen nagyösszegű idegen valuta jön be az országba és akkor megmondaná a pénzügyminiszter úr, hogy erre neki szüksége van. Teljesen érthetetlen előttünk, miért tiltotta be a belügyminiszter úr ezt a dalosimnepélyk Gondoltuk, talán a műsor ellen van kifogásuk. Próbáltuk megnézni s azt láttuk, hogy Liszt Ferenc, azután Bartók, Kodály, Hubert, Erkel, Demény szerepeltek a magyarok közül. Próbáltam felfedezni valami destruktív embert ezek között a zeneszerzők között. Megállapítottam, hogy egyik sem destruktív, ezek mind konstruktív kitűnő zenészek, kitűnő zeneszerzők. (Farkas István: Liszt Ferencet kitagadnák, ha nem szegyeinek magukat.) En tehát nem hiszem, hogy ezért tiltották volna be ezt a nemzetközi dalosünnepélyt. Ha a külföldieket nézem, Beethoven, Brahms, Weber, Schubert, Schumann stb. neveit látom. (Farkas István: Beethoven, az is egy destruktív.) Talán ezek destruktívok? (Györki Imre: A Korányi-kvartettet kellett volna előadni! — Derültéég a baloldalon.) ,