Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-74
322 Az országgyűlés képviselőházának En is azt hiszem, hogyha felvették volna a prograanmba a Korányi-kvartettet, akkor talán megengedték volna ezt a munkás dalosünnepet. (Farkas István: Ügyetlenek voltak szegények. — Mihálffy Vilmos: Ügyetlenek!) Ha van valami, ami az ország jó hírnevét aláássa,, akkor a kormánynak ez a cselekedete az. (Farkas István: Bizony, ez destrukció!) Megnéztem a lapokat, egész Európáiban írnak erről és pedig ilyen címen: «Magyarországon már dalolni sem szabad.» (Györki Imre: Ügy van! — Farkas István: Csak sírni szabad. Hangosan azt sem!) Ilyen című cikkek jelennek meg a külföldi lapokban. Helyes ez? Jó ez? Hát nem a legnagyobb nemzetgyalázás, ha odaállítjuk Magyarországot, mint olyan országot, ahol munkás dalosünnepélyt, munkáshangversenyt, daloshangversenyt nem lehet rendezni a Lisztcentennárium emlékére, a Liszt-centennárium alkalmából sem. (Farkas István: Nem is tudják talán sokan az intéző körökben, ki volt az a Liszt!) Érthetetlennek és lehetetlennek tartjuk, t. Képviselőház, hogy ilyen dolgok történjenek. Ez mutatja a kormányzati rendszert és azt a mentalitást,^ amely mentalitásban itt a kormányzati tényezők élnek. Ez önkényeskedés, mert minden országban súlyos kellemetlensége volna egy olyan kormánynak, amely nem engedné meg azt, (Andaházi-Kasnya Béla: Belebuknék!) hogy körülbelül félmillió pengő értékű valuta jöjjön be az országba, amely nem engedné meg azt> hogy egy nagy nemzetközi dalosünnepélyt rendezzenek. Nem felvonulást akartak, nem politikával akairtak foglalkozni; nem politizálni, hanem dalolni akartak. (Magyar Pál: Máshol egy félmilliót költenének erre a propagandára! — Andaházi-Kasnya Béla: Ha volna «általános kartellkongresszus», akkor beengednék!) Mondom, én neím tudok semmit sem kérni a kormánytól ezzel az üggyel kapcsolatban, mert hiszen most már hiába minden, ez megtörtént, ezen segíteni nem lehet. Ellenben meg kellett bélyegeznem a kormánynak azt a cselekedetét, hogy ilyen dolgot csinált. (Ügy vnnt Ügy vam! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. (Büchler József: Sóhivatal! — Ügy van! Ügy van! a s~zélsőbaloldalon.) Következnék Andaházi-Kasnya Béla képviselő úrnak a pénzügyiminiszter úrhoz bejegyzett interpelláció j a, a képviselő úr azonban bejelentette, hogy halasztani kívánja. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni. . Úgyszintén Eckhardt Tibor képviselő úr is bejelentette, hogy hátralevő két interpellációját a legközelebbi ülésnapra kívánja halasztani. Méltóztatnak ehhez is hozzájárulni. Következik Bródy Ernő képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem az interpelláció felolvasását. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Interpelláció a miniszterelnök úrhoz. — Kérdem a miniszterelnök urat, mikor szándékozik életbeléptetni a kormány lak- és üzletbér tárgyában felállítandó bér egyeztető bíróságról szóló rendelkezést?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Amikor körülbelül egy évvel ezelőtt, de majdnem azt mondhatnám, pontosan egy évvel ezelőtt a megboldogult népjóléti minisztérium költségvetését tárgyalta a Képviselőház, akkor én szóvátettem a lak- és üzletbérek terén előállott tarthatatlan ?ú. ülése 1932 április 27-én, szerdán. viszonyokat és miután éreztem azt a felelősséget is, amely nemcsak a diagnózis megállapítását, hanem a jövendő eljárást is involválja, konkrété megjelöltem azokat a módokat, amelyekkel ezeken a lehetetlen viszonyokon változtatni kell. Igen egyszerű a probléma, mert hiszen az, hogy a bért ne negyedévenként, hanem havonként lehessen fizetni, nem világmegváltó eszme, csak egyszerű gyakorlati kérdés és kértem ennek megvalósítását. Kértem azonkívül vegyesbíróságok felállítását a lak- és üzletbérek leszállításának tárgyában, kértem a kilakoltatások kérdésének rendezését és a háztulajdonosok szempontjából is az adóügy elintézését. Ez történt 1931. május 1-én és ugyanakkor felállott Ernszt Sándor népjóléti miniszter úr és nekem ezekre a kérdésekre a következő választ adta. (Olvassa): «Mindenekelőtt méltóztassék megengedni, hogy Bródy Ernő képviselőtársamnak felszólalására a boltbérek emelkedésére vonatkozóan kijelentsem, hogy csakugyan látom, hogy nagyon súlyos a helyzet ma a boltbérek tekintetében. Látom, hogy a kereskedőket nagyon sújtja a gazdasági helyzet és ezzel szemben a háziurak akárhányszor megteszik azt, hogy még mindig emelik ä boltbéreket. Ez a kereskedőre nézve rendkívül súlyos, mert hiszen ő hozzá van kötve ahhoz a helyhez, ahol az üzlete van és ha helyét megváltoztatja, kockáztatja régi hírnevét és azt az összeköttetést, amellyel eddig rendelkezett. Szomorúan látom, hogy ez így van, azért azt a javaslatot, amelyet a t. képviselőtársam tett, hogy béregyeztető bíróságot létesítsek, elfogadom es ebben a tekintetben el fogok járni.» Ez történt pont egy évvel ezelőtt. Azután történtek a választások és töréntek más események. A népjóléti miniszter úr mindig adatokat kért a kérdés elintézésére vonatkozóan, majd pedig elkezdődött a futballjáték az érdekelt és illetékes minisztériumok között. Mert ez az ügy, miután boltbérekről van szó, tartozik a kereskedelemügyi minisztériumhoz, miután lakásügyről van szó, a népjóléti minisztériumhoz, miután adóról van szó, tartozik a pénzügyminiszterhez és miután jogi szabályozásról van szó, tartozik az igazságügy miniszterhez. Méltóztassanak tehát elképzelni, hogy ez a négy minisztérium egymáshoz küldözte az ügyet és levelezőtaggá vált egymással t szemben, az ügy azonban a levelezések folytán megállott és megakadt. (Magyar Pál: Gyorsaság nem boszorkányság, ebben igaza van!) Akkor, nehogy ez a dolog egyéni akciónak tűnjék fel és hogy nagyobb nyomatékkal és súllyal vessem magamát ebbe a kérdésbe, amely nemcsak a főváros, hanem az egész ország lakosságát is érdekli, — a fővárost elsősorban, de a vidéket is — indítványt adtam be Budapest fővárosihoz és kértem, hogy az én négy pontból álló indítványom alapján feliratilag kérjék a kormányt ennek az ügynek elintézésére. Akkor az történt, hogy elsősorban Budapest székesfőváros szociálpolitikai bizottsága, majd törvényhatósági tanácsa egyhangúlag elfogadta az én indítványomlat. így tehát bátran állíthatom, hogy egy milliós lakosság törvényes képviselete áll a hátam mögött ebben a kérdésben és nem egyéni hang, hanem egymillió lakos hangja visszhangzik az én felszólalásomban- Kértem tehát ezt és megindítottam ezt a folyamatot. El kell mondanomi, hogy a miniszterelnök úr megértéssel fogadta az én indítványomat. (Dinnyés Lajos: Megígérte?) Meg is valósította a dolog egyik részét, a havi bérfizetést.
