Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

90 Az országgyűlés képviselőházának 71 nek joga embereket ütni, verni, pofozni és egy kormányzat, amely azt kívánja, hogy kultúrállam kormányának nevezzék, annak legelső teendői közé kell, hogy tartozzék az, hogy ezeket a brutalitásokat megszűntesse. A mai nap folyamán húsz ilyen levelet adtunk át a. belügyminiszter úrnak és a miniszterelnök úrnak, amely levelek sérelmeknek jegyzőkönyvbe foglalásai. Ez a húsz levél a legutóbbi időkben érkezett be hozzánk. Azt mondom, hogy a kormányzatnak módja van arra, ha akarja, hogy 24 órán belül megszűntesse ezeket a brutalitásokat. Ha nem így volna, akkor nagyon szomorú helyzet volna ebben az országban. Ha tehát akarja, tudja is; esak az a kérdés, akarja-e, az a kérdés, amit szembeszegezünk a kormányzattal, akarja-e,. hogy megszűnjenek a verések, avagy az úgynevezett izgatókkal, elégedetlenekkel szemben kormányzati eszköznek tartja-e a törvénytelen iitést-verést és brutalitást? Két ilyen levelet fogok felolvasni egészen röviden. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az egyik levél Nádudvarról jött és a következőket mondja: (olvassa) «Remegő kezekkel ír-om e sorokat, helyzetünk rettentő borzalmas, a csendőrség állandóan háborgat bennünket. E hó 14-én a tiszthelyettes több elvtársunkat felidézett a községházára. Amikor megkezdte a kihallgatásokat, két elvtársunkat felpofozta, egy asszonyt szintén felpofozott, gyomron vágott minden ok nélkül és a felidézetteket kényMzerítette, hogy írják le a nevüket, írják azt, amit ő mond. Például, hogy mindennel meg vagyok elégedve. 15-én, pénteken, egyik elvtársunktól az újságokat elkobozták:, aki adott belőle néhány elvtársunknak és megfenyegették, hogy megbüntetik érte. Az újságban Kabók elvtársunk beszéde volt a parlamentben. Hogy mi fog ebből lenni, az Isten tudja. Április 17-én, vasárnap borzalmas napra virradtunk, amilyen az országban még nasonló alig történt. Ártatlan embereket ütöttek-vertek, olyanokat is, akiknek a párthoz semmi közük, nem is tagjai a pártnak. Egy idős 65 éves ember székbe ment húst venni, a csendőrök behívták a községházára és megverték nagyon. A szeme alja kék és egy másik falusi karcagi gazdálkodót, aki cselédet fogadni jött községünkbe, megpofoztak. így kezdték sorra verni az embereket, sőt volt olyan elvtársunk, akit véresre vertek minden ok nélkül. Ha valaki ügyes-bajos dolga miatt a piactérre ment, behívták a községházára. A pártszervezeti helyiség tulajdonosát felkisérték a községházára, megverték és felesége és gyermekei sírtak az utcán. A leventéket is megverték, körülbelül tizenhatot. Közülök hármat súlyosan. Egyet, Czeglédi Lajost, le akarták a padlóra fektetni, ezt a fiú megtagadta, akkor ráncigálták és így sem birtak vele. Akkor puskatussal gyomron ütötték, úgy, hogy összeesett. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Kabók Lajos: Gazemberek!) Egy harminc centiméteres botot szétvertek rajta (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) úgy hog^ most sem ülni. sem feküdni nem tud miatta (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van ilyenkor az ügyészt — Buchinger Manó: Az előbb snájdigül szavaztak az urak! — Zaj.) Má^ik kettőt szintén megpofoztak. Egy idősebb elvtársunk ment a templomba és a csendőrök az utcán megállították, ö hiába tiltakozott, hogy ő a templomba megy és elkésik és_ bement, azért a csendőrök elvették tőle a botját, amely nélkül a harctéren szerzett súlyos sérülése miatt, nem tud járni, mert sánta és a bottal megülése 1932 április 21-én, csütörtökön. ütötték. Kérjük az elvtársakat, hogy a hadirokkantak érdekében tiltakozzanak, hogy ne bántsák őket, mivel testükön súlyos sérülések vannak és az ütések után még az életük is veszélyeztetve lehet. Különben mindnyájunk érdekében tiltakozzanak az elvtársak! Ha bűnünk van, állítsanak a bíráink elé, de ne pofozzanak (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj.), ne üssenek, mert erre nem vagyunk méltók. 14-e óta vagy harmincunkat meg vertek. Egyéb bűnünk nincs, csak az, hogy szociáldemokraták vagyunk. Az izgalmak már teljesen megviseltek bennünket; nem tudjuk, hogy melyik percben jönnek értünk a csendőrök, bizonytalan a helyzetünk.» (Buchinger Manó: Hazafiasságra való nevelés!) Ez az egyik levél, amit egyetlen betű-változtatás nélkül olvastam fel, úgy, ahogyan leírták. Azt mondják, hogy «Vigyenek bíráink elé, de ne pofozzanak!» Ezt joggal megkövetelhetjük. (Farkas István: így csinálják önök a bolsevizmust!) Nem kommentálom ezeket a leveleket, beszélnek önmagukért, de az feltétlenül kiviláglik belőlük, hogy ők a törvényes eszközöket meg akarják tartani, a törvényes úton vannak, nem izgatók, hanem akik őket pofozzák, azok vannak a törvényen kívül és azokat kell törvényesen felelősségre vonni. A másik levelet is röviden felolvasom. (Olvassa): «Periem a kertben ásózott, én pedig menni akartam a temetésre, amikor három csendőr jött be az udvarunkba: Bertalan Antal tiszthelyettes, Szabó Gyula törzsőrmester és Fábián Károly csendőr, és kérdezték, hogy ki volt nálunk. Én azt mondtam, hogy nem volt senki. Ekkor behívták a férjemet a házba, de bementem én is kis kéthónapos gyermekkel a karomon. Amikor bementünk, a tiszthelyettes azt kérdezte a férjemtől, hogy ki volt itt"? A férjem azt mondta, hogy Réz Gyula.- Azt kérdezte a tiszthelyettes, hogy Réz mit mondott. Férjem azt felelte, hogy nem mondott itt Réz Gyula semmit, csak emlegette, hogy talán Debrecenben volt. Erre azután a tiszthelyettes és Fábián csendőr hozzá kezdtek ütlegelni a férjemet. Egy másik csendőr odaállt az ajtóhoz és bezárta azt. Én kértem a csendőröket, hogy ne bántsák a férjemet, de még jobban kezelték ütni, puskatussal agyba-főbe verték, ágyékon ütötték és gyomron vágták többször, közben többször emlegették a kommunista istenüket és szidalmazták az anyánkat. Én tőlem el akarták venni a gyiermeket, éin nem engedtem és így a síró gyermeket húzgáltuk kétfelé. Ekkor mindkettőnket beledugtak az ágyba és itt mindkettőnket agyba-főbe vertek. (Kabók Lajos: Ezek valóságos gonosztevők!) Én kapaszkodtam volna fel, de ekkor Fábián csendőr szuronyával a kezemet megszúrta, amit az orvosi látlelet igazol. (Kabók Lajos: Az igazságügyminiszter urat nem érdekli, ho.gy az egész országban ütik-verik a falusi lakosságot a hivatalos közegek! — Zaj. Elnök csenget.) Ekkor felálltam az ágyból, az ablakot kinyitottam és kiáltottam a szomszédoknak, hogy ; h« hagyjanak bennünket. Persze nem jött senki. Az ütlegelést a csendőrök, úgy látszik, megelégelték és az ütlegelést abbahagyták. Ekkor rákiáltottak a férjemre, hogy büdös kommunista — előrekísérték a férjemet, de én is mentem. A ligámén tünk 300 lépésre, a tiszthelyettes megállt és a?-t mondotta a csend őröknek, hogy vasal já.k meg a férjemet. A férjemet felbuktatták és megvasalták, engem pedig a tiszthelyettes megint elővett, torkon ragadott és fojtogatni kezdett «és oomibon rúgott. Ezt látta ifj. Lika Jánosné, született Balázs Karolina. Én