Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. 91 tovább nem tudtam menni, férjemet pedig meg­vasalva vitték a községházára. Itt fogvatartot­ták másnap félkettőig és azután elkísérték Debrecenbe. Három gyermekem az ijedtség­től beteg;» , Én minden kommentár nélkül és igazán a legnagyobb önuralommal olvastam fel ezeket a leveleket es utoljára kérdezem a beügymi­nisztertől; szahad-e, lehet-e embereket törvé­nyesen ütni, verni, pofozni? Jogállam-e az, amelyben ezt eltűrik? Egyetlen egy percig sem szabadna az ilyen kérdésnek válasz nélkül ma­radni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert ^minden mosolygás és minden tiltako­zás ellenére azt mondom, ho 0 *^ a törvények be­tartását csak annak van joga követelni, aki maga is betartja a törvényeket. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Önök azt mondják és az elmúlt napok eseményeit azzal indokolták, hogy olyan terrorista izgatások történtek a parlamentben t és a Népszavában, amelyeket nem lehet eltűrni. Ha az államhatalom maga nem tudja a jogrendet biztosítani, ne követelje polgáraitól, hogy ők betartsák. Kíváncsi va­gyok arra-, hogy ha a túloldalon az e'gységes párti képviselők közül valamelyik ellentétbe jönne az államhatalommal valamelyik vidéki községben és a csendőr összepofozná, hogy olyan mulatságos dolognak tartaná-e? (Kéthly Anna: Más _ törvény van a r parasztra és az úrra!) — Zaj.) Ha azt mondják, hogy egyenlő emberek. — ez nem igaz. Egy országban, lamely jogállam, amely jogot tart arra, hogy ezt az el­nevezést meg is tartsa, a paraszt, a dolgozó földműves legalább is ugyanolyan ember, mint az egységespárti képviselők, (Felkiáltások a jobboldalon: Ez igaz!) ugyanolyan jogok irány­adók reá is. A törvények egyenlően kötelezők mindenkire. (Zsitvay Tibor igazságügyminisz­ter: Régi igazság! így van a való életben is! — Zaj és" ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Igazságügyminiszter úr, az igazság az, hogy ön azt, amit én mondok, nem tudja megcáfolni, mert igazam va.n. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem nekem kell cáfolnom, Önnek kell bizonyítania!) Én bizo­nyítok, ez így van. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Farkas István: Menjen le a miniszter úr inkognitóban, majd bebizonyítják önnek! — Propper Sándor: Öl­tözzék csak gatyába, csizmába és menjen a csendőrök közé! Majd meglátja! — Zaj.) Csen­det kérek! (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Többet járok én a nép között! — Propner Sán­dor: Dehogy jár! — Malasits Géza: Egyszerű ruhában menjen, akkor majd megtudja, mi a magyar csendőr!) Csendet kérek, képviselő urak. Weltner Jakab: En azt mondom, a kor­mányzat feladata, amikor ilyen vádak elhang­zanak, amikor húsz ilyen eset van a kezünk­ben, az, hogy ezeket kivizsgálja. Az ország jó hírneve, a humanitás kívánja meg, hogy gyor­san kivizsgálnák: kinek van igaza ezekben a kérdésekben. (Zsitvay Tibar igazságügyminisz­ter: Nagyon helyes! Ki kell vizsgálni, tessék átadni a belügyminiszternek! — Farkas István: Onnan adják az utasítást, a _ belügyből!) Ne úgy vizsgálják kij hogy olyan jelentéseket kap­janak, mint a népjóléti minisztérium dolgaiban, amelyeket éppen itt olvastak fel. (Farkas Ist­ván: Bethlen azt is letagadta!) Ne azt & törzsőrmestert fogadják el hivata­los tudósítónak, aki megpofozza az embereket, hanem küldjenek ki akár egységespárti képvi­selőket is, elfogulatlan embereket, akik megvizs­gálják ezeket a dolgokat, A hivatalos hatósá­gok nem fogják elismerni, hogy törvénytelen­séget alkalmaztak, hogy törvénytelenül jártak el. Felettük álló embereket kell kiküldeni, olya­nokat, akik pártatlanul vizsgálják meg ezeket, a dolgokat. Ugyebár, ha ezt követeljük, az nem izgatás? A polgár egyenlő jogait követeljük, s egy kul­túrállamban és jogállamban szégyen és gyalá­zat volna, ha egyik polgár különb volna % mint a másik, s ami az egyikre áll, az nem állana a másikra is. (Zsitvay Tibor igazságügyim ­uiszter: Ebben igaza van!) En meg vagyok győ­ződve róla, hogy ha akarják — hangsúlyozot­tan mondom: ha akarják — akkor rendet fog­nak teremteni. Ha nem akarják, ha úgy gon­dolják, hogy az állaimpolitikai rezon,^ ezzéL a iha­tártalan elkeseredéssel és nyomorúsággal szem­ben az egyetlen államhatalmi eszköz a csend­őrség és rendőrség ereje, ha úgy gondolják, hogy az egyre fejlődő szocialista szervezkedést oly módon lehet elintézni, ihogy ágyékon rúg­ják az embereket, hogy elveszik a hadirokkant­tól a botját és a fei én törik össze, ha úgy gon­dolják, hogy ez csillapítja az ország lakossá­gának elégedetlenségét, akkor ennek következ­ményeiért önöket terheli a felelősség. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Senki sem gon­dolja, hogy ez csillapítja. Ha, ez megtörtént, komiszság volt!) Ügy van, én is azt mondom, még pedig határtalan bestiális komiszság, amelynek gyorsan véget kell vetni, de ez eddig nem történt meg. Miért terjedt el most egyszerre járvány­szerűén az országban? Eddig is voltak csendőrök, eddig is volt szocialista mozgalom, desoha sem kaptunk ilyen jelentéseket, kivéve talán hét év­vel ezelőtt, amikor megígérték, hogy a csend­őröket rendre szoktatják. (Propper Sándor: Amióta Keresztes-Fisieher a belügyminiszter!) Miért van az. hogy most történnek ilyen dol­gok! Ügyebár. az igazságügyminiszter úr nem tételezi fel rólunk, hogy mi gyártjuk ezeket a leveleket? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Azt nem. de nem kell feltételeznem, hogy a pa­naszkodó levelek száz százalékig tárgyilagosak! — Szeder Ferenc: Egész Biharban így csinál­ják! Szabolcsban is így csinálják!) Bizonyíték arra, hogy legalább ia van valami a dolog mögött, az, hogy eddig nem voltak ilyen leve­lek, most pedig napról-napra özönével jönnek a levelek, (Propper Sándor: Passzióból nem ír­nak ilyen leveleket!) egyre több helyről kapunk tudósítást ilyen atrocitásokról. (Zsitvay Tibor igazságügyy miniszter: Propper képviselő úr tudhatja, hogy egyszer adott nekem egy leve­let, amely az én reszortomba tartozott, kivizs­gáltam és megfelelően intézkedtem. — Szeder Ferenc: Ügy is kell, ez is a helyes! Bár a bel­ügyminisizter úr is így csinálná! — Propper Sándor: A levél igaz volt, mert elmozdították az illetőt állásából!) Azt mondom, igenis át­adtuk ezeket a leveleket. Nem akarok tovább időzni ezeknek a leve­leknek kérdésével. Megnyugtató választ kérek arra: akarják-e ezt a kérdést elintézni, hely­telennek tartják-e a veréseket, mert meg va­gyok róla győződve, hogy íha a belügyminiszter úr helytelennek tartja és intézkedik, 24 órán belül meg tudja szüntetni ezeket a veréseket. Beszélni kívánok most arról, hogy mit tar­tok én a kibontakozás útjának. Beszélek arról, hogy csak minden erőszakos intézkedésnél és fegyveres erőnél többet érő gazdasági és poli­tikai intézkedésekkel lehet ezt. az izgalmat • és nyugtalanságot lecsillapítani. Önök azt fogják mondani arra. amit legelső orvosszerül aján­lok, amely nem is gazdasági orvosszer, hogy 12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom