Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

74 Àz országgyűlés képviselőházának fi a jakobinusok szavát, látni fogod ia megbecsülést, a tiszteletet s meg: fog* nőni a te tisztele- I led, erényed, nagyságod és súlyod, még a hátad mögött ülők előtt is. Hozd vissza a törvényt, a jogot és erkölcsöt, mert akkor, Ciroe el fog tűnni a mítoszból. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Ha te visszahozod a törvényt, jogot és erkölcsöt, akkor tudod, még mit hoztál vissza? A szeretetet. Visszahoztad a szeretetet nemcsak itt éhbe a Házba, nemcsak közénk, akik egymással szemközt állunk, de vissziahozod a szeretetet kint a népben, s hozzád fel fognak nézni mii ]iók és miUiók és körül fog téged venni a szeretet melege, amely erőt fog neked adni ezer ós ezer Circének minden bűvöletével szemben. Igen t. Képviselőház! Amikor tehát felszólalásomat befejezem, azzal a kéréssel fordulok a miniszterelnök úrhoz, gondolkozzék; nagy szülőknek, nagy családnak, nagy történelmi tradícióknak a fia ő. Ebből a nemzetből ma ínég nem veszett ki a történelmi osztályok iránti megbecsülés és tisztelet. Ebben a nemzetben, bennünk egyszerű polgárokban és a milliókban még mindig van talán nagyon kicsiny, de mégis csírája a múlt iránti tiszteletnek, hogy örömmel, szeretettel, megbecsüléssel látjuk őt és a hozzá hasonlókat a nemzet élén. De figyelmeztetem őt, hogy ha itt Circe szelleme tovább fog tartani, akkor el fog pusztulni ez a történelmi osztály, (Taps a szélsőbaloldalon.) amelynek ő most itt a reprezentánsa és akkor pusztuljon el, mert méltatlan arra, hogy ennek a nemzetnek vezetését tovább kezében tartsia; pusztuljon el, mert nem a történelmi osztály a fontos, a nemzet a fontos és a nemzet élni akar, élni fog ós a Ciroeket ki fogja üldözni a szuronyokkal és a kartellpénzekkel együtt. A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Gr. Hunyadi Ferenc. (Felkiáltások a baloldalon: Szünetet kérünk — Zaj.) Gr. Hunyady Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott igen t. képviselőtársam színpompás és érdekes előadását megrövidítette azért, hogy alkalmat adjon nekem, hogy nézeteimet itt kifejthessem. Amikor ezért neki őszinte hálával tartozom, mégis úgy érzem, hogy a Ház nélkülözi majd ennek a beszédnek a folytatását, mert hiszen olyan színes, olyan megkapó, olyan hasonlatokkal tele beszéd volt, amilyen beszédet ritkaság ebben a Házban hallani. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én ebből a szempontból nem tudok vele versenyre kelni. (Ulain Ferenc: Dehogy nem!) Nem is kívánok, minthogy mindenki a maga lényét tudja adni és amikor ő ezt a színpompás, képletes lényét adja, én az eddigi szokásomhoz képest egészen hidegen, egészen objektíven akarom a magam nézetét ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan kifejteni. (Halljuk! Halljuk!) A keresztény agrár-csoport elhatározta annakidején, hogy ennek a törvényjavaslatnak vitájához csupán két szónokot állít, egyet a vita elején, egyet a vita végén, mert nem akarta ezt a vitát túlságosan elhúzni. A mi csoportunk felfogása szerint egy parlament munkáját nem az elhangzott beszédek számán, hanem a hozott törvények számán lehet lemérni és minket — őszintén bevallom — nem ez a felhatalmazási törvényjavaslat érdekel elsősorban. Minket még a költségvetés sem ülése 1Ù3Ê április Él-én, csütörtökön. érdekel ebben az esztendőben olyan mértékben, mint más esztendőben, mert ennek a költségvetésnek a realitásában teljesen bízni nem tudunk. (Ugy van! balfelől.) Elismerem, reális munkát végzett a pénzügyminiszter úr, amennyire a mai viszonyok között a legnagyobb pontossággal és a legnagyobb előrelátással egyáltalán lehet reális munkát végezni, tehát a reáfordított munka következtében a költségvetés reális, de tudjuk, hogy az egyik oldalon a 33-as bizottság 6-os albizottsága munkájának folytatásaképpen intézmények leépítése folyamatban van, tehát további megtakarításokat is fognak eszközölni, másrészt a konzervatív becslések ellenére sem tudok bízni az adók teljes összegben való befolyásában és így a költségvetést is végerediményben keretnek tekintem, felhatalmazásnak, amelynek keretén belül minden lehető megtakarítás eszközlésével, a reális viszonyok számbavételével kell a kormánynak egy esztendeig gazdálkodnia. Mi nem is a költségvetésre vagyunk elsősorban kíváncsiak. Kíváncsiak voltunk azokra a reformtörvényjavaslatokra, amelyeket a magyar közvélemény Károlyi _ Gyulától a költségvetést követő időben várt. (Ügy van! Ügy van!) Hogy most ettől a szándékunktól eltértünk, s mégis felszólalok ennek a törvényjavaslatnak vitájánál, ez azért történik, mert meggyőződésem szerint a kormánypárt, a többségi párt elfoglalt álláspontja a polgári és nem polgári ellenzékkel szemben sem nem barátságos, sem nem lovagias, sem nem lojális. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez az ellenzék nem fogott obstnukcióba. Ez az ellenzék nem akarta elhúzni ennek a törvényjavaslatnak vitáját. Barátságos álláspont fejlődött ki közöttünk, miszerint holnap délelőttre be fogjuk fejezni ezt a vitát. Nem lett volna tehát hosszú ez a vita és semmivel sem lesz rövidebb a 12 órás ülések bevezetése által. De azért sem lojális ez, mert a múlt ősz óta ez a parlament többet van szabadságon, mint üléseken. Nem mi tehetünk erről, ellenzékiek, iakik napirendi javaslatokkal javasoltuk a Ház állandó munkáját^ hanem a kormány és kormánypárti többség; és nem lehetséges előrelátónak mondani egy olyan . kormányzatot, amely március hónapban nem látja előre, hogy ezt a felhatalmazási törvényt be kell neki terjesztenie. Az alatt, amíg négy hétig szabadságon voltunk, egy ilyen miniszteri inspekcióval, amilyet most látunk^egészen nyugodtan le lehetett volna négyórás ülések alatt tárgyalni ezt a törvényjavaslatot. Mégis azt látjuk, hogy amikor a többség hibájából intermittens itt a tárgyalás, amikor az ellenzék ennek ellenére lojálisán, gyors tempóban halad a imaga munkájában, akkor olyan eszközökhöz nyúl vele szemben a kormányzat, amilyet a legsúlyosabb obstrukciók idején lehet csak egy súlyosan a nemzet érdekei ellen obstruáló ellenzékkel szemben alkalmazni. Az ellenzék egyáltalában nem tudja belátni annak a szükségét, mint ahogy^ isenki sem fejtegette, miért volna a nemzet érdeke, hogy ma_ fejezzük be ennek a törvényjavaslatnak vitáját? Ezt nekünk senki sem mondta, e mellett senki sem érvelt. Az ellenzék abban állapodott meg, hogy holnap fogja ezt a vitát befejezni, eszerint holnap is fogjuk ezt a vitát befejezni. f Ennek az ellenzéki szolidaritásnak megnyilvánulásaképen szólalok én fel most, hogy kifejtve nézeteimet, az ellenzék álláspontját diadalra juttassam. (Helyeslés a baloldalon!) Ha ezzel a felhatalmazási törvényjavaslat-