Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

68 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. tiltakozást jelentettek be felszólalásuk során ez ellen a felfogás ellen, le kell azonban szögeznem, hogy jogi, alkotmányjogi szempontból ezt a kérdést ex asse valamennyi felszólaló közül csak egy tárgyalta: Fenyő Miksa igen t. képviselőtársam. (Halljuk Halljuk! balfelől.) Az elsőtől az utolsó szóig aláírom mindazt, amit ő, mint alkotmányjogi aggodalmat előterjesztett. Azt hiszem, nem idézem tévesen az ő felszólalását, ha azt mondom, hogy aző gondolkodása szerint ilyen intézkedésre talán joga sincs ennek a törvényhozó testületnek. Az a tény, hogy mi itt küldetésünk legnagyobb részéről lemondunk, hogy az adók beszedése felől, az adók miként való elköltése felől az ítélkezést kiadjuk kezünkből és azt kizárólag egy rajtunk kívülálló tényezőre bízzuk rá, olyan intézkedés, olyan eljárás, amely nélkülözi az alkotmányt, az alkotmányos érzést, amelyhez — azt kell mondanom — talán jogunk sincs. (Ügy van! balfelöl.) Minket a nép, a nemzet választott és küldött *ide (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) azzal a kötelességgel, hogy őrködjünk afelett, kitől mit kér a kormány és a törvényhozó testület, hova, kinek, mire költjük el ezt a pénzt. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Erről a jogról lemondani sem lehet, ez olyan jog, amelyről ha valaki lemond, az felelősséggel tartozik a nemzetnek azért, hogy nem volt meg benne az erkölcsi bátorság ahhoz, hogy ezzel a joggal nagy időkben éljen. Erről a jogról lemondani sem lehet, mélyen t. Képviselőház. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Azt mondotta a képviselő úr: «Hiszen, uraim, volt arra eset, hogy a törvényhozás felhatalmazta a kormányt arra, hogy rendeletekkel rendezzen kérdéseket, tehát nem minden esetben tartotta fenn magának a jogot ahhoz, hogy mindezek felől, ami az országban történik, az intézkedés az ő kezeiben összpontosuljon.» Igen, részletkérdésekben, kicsiny kérdésekben, vagy többé-kevésbbé súlyosakban is, de olyan kérdésben, amely a költségvetés lényegére vonatkozik, soha ez a törvényhozó testület, a magyar parlament, le nem mondott abbeli jogáról, hogy ebben a kérdésben egyedül és kizárólag Ő dönthessen. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak tudni azt, hogy mi ez a jogi Ez a jog a parlamentarizmus élete. Erről éppúgy nem lehet lemondani, mint ahogy nem lehet lemondani egy embernek, aki élni akar, magáról az életről. Ez a mi jogaink gerince, t. Ház. Ezen a gerincen épül fel a nemzeti hatalom. Hát ezt a gerincet törjük ketté! Erről a gerincről mondjunk le, t. képviselőtársaim? Azt hiszem, ha az igen t. előadó úr revideálni fogja alkotmányjogi szempontból felfogását, és nem a magánjogi szempontok szerint bírálja azt el, ő sem vonhat le más konzekvenciát, mint azt, hogy erről a jogról pedig, a nemzeti szuverenitás legnagyobb járói, egy törvényhozó testületnek lemondani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es teljesen egyetértek Fenyő Miksa t. képviselőtársamimal abban, hogy ha nem ez a kormány ülne itt, hanem a nagy kormányok bármelyike, ha Deák Ferencek ülnének itt, akik, hozzáteszem, nem kérnének ilyen felhatalmazást, ha a Szilágyiak, a Tiszák ülnének itt, azoknak sem szavaznám meg és nem adnám át ennek a nemzetnek legnagyobb jogát, a szuverenitást. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! De a nagy kormányoknak, a nagy államférfiaknak nincs is szükségük arra, hogy a nemzettől kérjék, elvegyék, elkonfiskálják ezt a nagy nemzeti jogot. Azt fogják önök kérdezni, miért állítom ezt? Azért, t. képviselőtársaim, mert 1914-ben egy világháború viharai zajlottak a nemzet felett s itt ült egy nagy férfiú, nem abból a kategóriából, amelyből valóik ma ezt az országot kormányozzák, mert mártíriumot élt át e nemzetért ^ és még ennek a nagy férfiúnak sem volt bátorsága, sem r óhaja, hogy a nemzettől olyan felhatalmazást kérjen, mint aminőt ezek az urak, ezek a miniszterek és ez a kormány kérni mer az elmultak után a törvényhozástól. Kérdem, hát a világháború négy esztendeje nem volt akkora krízis, mint amekkora ez a mostani? Hát, ha a világháború zivataraiban itt mert ülni egy kormány az országgyűlés előtt s felelősséget mert vállalni azért, amit cselekszik, akkor miért nem mer felelősséget vállalni a pikkolók és liliputiak világában ez a kormány azért, amit csinál? (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat ezért a sértő kifejezésért rendreutasítom. Ulain Ferenc: Nem erre a kormányra értettem, amit mondottam, hanem az egész mindenségre, (Büchler József: Hiszen Korányi egészen kis ember! — Derültség.) Kérdem, hát a háború után nem voltak nagy évek? Az 1918-tól 1921-ig lezajlott esztendők rettentően viharos esztendők voltak. Nem volt akkor egy gazdasági felfordulás? Az volt, s mégis azok a kormányok, amelyek akkor ültek itt, nem is gondoltak arra, hogy a törvényhozó testülethez jöjjenek és azt mondják: Törvényhozók, olyan nagy a gazdasági összeomlás, hogy ti nem tudjátok

r rendbehozni az országot, csak én, kormány és velem egy 33-as bizottság lesz erre képes, ide tehát a jogokkal, mert mi meg fogjuk menteni az országot, rendbehozzuk a költségvetést és helyes mederbe tereljük az ország gazdasági életét. Mélyen tisztelt képviselőtársaim, tudnak-e önök és tud-e ön, mélyen tisztelt előadó úr, 1867 óta egyetlenegy esetet kimutatni, amikor a magyar kormány a nemzet törvényhozó testületétől ehhez a mostanihoz fogható jogokat kért? Avagy nem élt nagy időket ez a nemzet 1867 óta? Nem voltak-e nagy férfiak ennek a nemzetnek az élén, akik a bizalomra méltóak voltak? Es vájjon a törvényhozó testület adott-e egyszer is, vagy adott volna-e felhatalmazást arra, hogy az ő jogainak konfiskálásával intéztessék az ország sorsa? Mélyen t. Képviselőház! Ehhez fogható — bocsássanak meg érte — alkotmányjogi frivolitást, (Buehinger Manó: Ügy van!) aminőt ma elkövetünk, amikor egyáltalában lehetővé tesszük azt, sőt, mi ellenzéki képviselők megengedjük azt, hogy tárgyalható legyen a nemzet alkotmányának ez a konfiskálása, (Ügy van! Ügy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) ehhez fogható jogi és politikai frivolitást ennek a nemzetnek múltja nem ismer. Emlékezzenek vissza, egy nagy, glóriás férfi ült ott a mélyen t. elnök úr helyén húsz esztendővel ezelőtt, aki a házszabályokat akarta revideálni és szigorítani, és itt, ezeken a padokon délelőtt 10 órától délután 4 óráig viharzó dühharag igyekezett megakadályozni, nem azt, hogy a nemzet jogait elkonfiskálják, csak annyit, hogy egy házszabályrevízióval az ellenzék, a minoritás jogait megszorítsák. Nincs ennek a nemzetnek 1867 óta létező alkotmányos életében egy perc, egy pillanat, amely-