Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71 ben a törvényhozó testület a gyöngeségnek és az önlebecsülésnek azt az irtózatos mértékét mutatta volna fel, amelyről fájdalommal kell megállapítanom, hogy ma itt fennforog, ma, amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyalás alá merik bocsátani, tárgyalás elé eresztik. (Musa István: A háború előtt próbálták volna meg!) Ha körülnézek a nagyvilág parlametjeiben, mit látok! Nyomor, gazdasági gond, krízis van mindenfelé. Hol van egyetlen parlamenti testület, hol van egy törvényhozás, amely ehhez fogható rettenetes alkotmányjogi frivolitással dobta volna ki a hatalmat kezéből? Két népről tudjuk, hogy alkotmányos keretei között kényszerzubbonyt létesített a végből, hogy egy krízisen keresztülhajtsa a nemzetet. Az egyik az angol volt. 1931 szeptember 11-én felállott az angol törvényhozó testületben az angol miniszterelnök és ezeket mondotta: Uraim, drasztikus javaslatokkal jövök, olyanokkal, amelyekről álmomban sem hittem volna el, hogy azokat ezen tiszteletreméltó testületben elő kell terjesztenem. De előterjesztem a nemzet nagy érdekei folytán. Itt van, mélyen tisztelt angol parlament, itt van az a költségvetést redukáló javaslat, amellyel én és a mögöttem álló kormány a nemzet gazdasági életét rendezni akarjuk és bár álmomban sem hittem volna, hogy az angol parlamentben ilyen kérelemmel lehet niszterelnöknek előlépnie, mégis odafordulok önökhöz és kérem Önöket, mélyen t. angol törvényhozók, adjanak nekem, angol kormánynak, egyhónapi határidőt ahhoz, hogy ennek a nemzetnek gazdasági kérdéseiben az itt mellékelt költségvetés keretei között szabadon intézkedhessem, azon felelősségem tudatában* hogy vissza fogunk térni ide önökhöz és intézkedéseinket az önök bírálata alá helyezzük. Ez egy nemzet, egy nemzet, amelyben törvényhozók ülnek, akik büszkék tudnak lenni arra, hogy a nép bizalmából ülnek ott. Ezek törvényhozók, mélyen t. uraim, akiknek megvan hatalmas büszkeségükön kívül még nagy erkölcsi kötelességérzetük is a nemzettel szemben. Egy nemzet, ahol a miniszterelnök, amikor eo-vhavi felhatalmazást kér a kormány részére, azt mondja: álmomban sem mertem volna hinni, hogy nekem ilyen drasztikus rendszabályokkal kell az angol törvényhozó testület elé lépnem. Ez az egyik példa. Hol vagyunk mi ettől? Mi, akik az országgyűlésből egy kis országgyűlést csinálunk (Ügy van! Úgy van! balfelől.) 22 úrral innen, 11 úrral onnan és ezeknek az uraknak azt mondjuk: ti pedig intézhetitek az ország sorsát addig, ameddig* akarjátok, úgy, ahogy akarjátok, úgy intézhetitek, hogy a ti derék elnökötök, Ugrón Gábor ő méltósága, azokat a tárgyalási jegyzőkönyveket nem tartozik megmutatni, ha nem akarja ,még a 33-as bizottság tagjai közül sem azoknak, akik nem voltak jelen azon az ülésen. (Úgy van! Ügy van! balfelől. — Kun Béla: Tiszta diktatúra!) Nem szólok arról, hogy az országgyűlés tagjainak sincs joguk arra, hogy odamenjenek és megnézzék azokat a jegyzőkönyveket, mint ahogyan én megkíséreltem, megkértem az elnököt, hogy mutassa meg a jegyzőkönyvet és megtörtént, hogy egy magyar törvényhozónak — talán nem az én személyemre vonatkozik éz, de a törvényhozásra általában, amelynek, mint jogforrásnak, hatalma folytán 33 úr együtt tanácskozik az ország sorsáról — (Ügy van! Ügy van! balfelől.) azt lehetett mondani: és önnek uram, semmi köze ahhoz, amit csinálunk. (Szakács Andor: Velencei tizek. — Ügy van! Úgy van! balfelől. — Buchinger Manó: Szép kis munka lehet, amit ülése iÙ3È április 21-én, csütörtökön. 60 így takargatnak!) Hát, mélyen t. képviselő urak, gondolkoztak önök azon, mit fog egyszer a történelem írója írni arról a társaságról, amely itt élt, itt ült és a magyar alkotmánynak így volt az őrzője?! (Farkas István: Hogy igazolják a bolsevizmust!) De tovább megyek. Azt mondják a mélyen t. képviselő urak, — nem. az előadó >urra értem, aki a kitűnő jogász finom érzékével nem csúszott át ennek a problémának politikai részére — de azt mondják itt Wolff Károly igen t. képviselőtársam, Szilágyi és Tomcsányi képviselő urak, hogy ők megszavazzák ezt a törvényjavaslatot. Miért? Mert a nemzet nagy érdeke hozza magával, hogy ezekben az időkben, amikor sürgősen, azonnal kell intézkedni, legyen egy koncentrikus erő, egy koncentrikus hatalom, amely gyorsan, erélyesen, okosan és cel* szerűen tud intézkedni. Praktikus szempontból, mondja valószínűleg Wolff Károly igen t. képviselőtársam és vele együtt a többiek, praktikus szempontból óhajtja Ő azt, hogy ez a hatalom megadassék a 33-as bizottságnak. Hát, mélyen t. képviselő urak, nincs az égen, nincs a földön olyan praktikus szempont, amelynek alapján én, a törvényhozó, magamról azt a bizonyítványt fogom kiállítani, hogy én nem vagyok elég alkalmas arra, hogy a nemzet dolgainak intézéséhez hozzászóljak. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) Nincs olyan praktikus szempont, amellyel én precedenst engednék létesíteni a jog konfiskálásához, mert nem tudhatom, hogy holnap ki fogja ugyanezt a jogot gyakorolni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nincs olyan praktikus szempont! De egyetértek Fenyő Miksa igen t. képviselőtársammal abban, hogy elvégre lehet gondolkozni azon, hogy a praktikus szempontok talán parancsolnak a nemzeteknek és a praktikus szempontok érdekében talán még az alkotmányon is keresztül lehet tiporni. Tudok a históriából eseteket, koncedálom, hogy amikor elzüllik egy kormányzat, amikor a becsület kivész, amikor a törvényeket tiporják, amikor a jog fel van függesztve, az igazság a szuronyok hegyén jár, akkor a nemzetnek joga van keresztültörni azon az alkotmányon, amely a hitványságnak ezt á rendszerét fenntartja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem mondom, hogy itt èz á rendszer van, nem mondom, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a nemzet keresztültiporjon az ilyen alkotmányon, (Farkas István: Nana, ott tartunk már!) de állítom azt, hogy a szükség, a praktikum szempontjából nincs itt az az idő és nincs meg az az ok, amely indokolja ennek a felhatalmazásnak megadását. Meg fogom világosan magyarázni, — sajnálom, hogy Wolff Károly t- képviselő úr •nincs itt — hogy miért nincs szükség arra, hogy praktikus szempontból ez a felhatalmazás megadassék. Ennek a törvénynek, amelyet 1931 augusztusában hoztak,, 7. szakaszában — a szöveget ismertetem, hogy önök annál világosabban láthassák — ez van (kimondva (olvassa): «Azokban az esetekben, amelyekben a minisztérium ia jelen törvény alapján olyan intézkedést szándékozik tenni, amely felől a határozás az ország alkotmánya értelmében a törvényhozás (hatáskörébe tartozik, a tervezett intézkedést az országgyűlés mindkét Házából alakítandó országos bizottságnak előzetesen bejelenteni tartozik» ... — és most erre fektetem a fősúlyt -^ (tovább olvassa): ...«Szükség esetében azonban a minisztérium az elkerülhetetlenül sürgős intézkedést a bejelentés előtt is megteheti, de az ilyen intézkedésről egyidejűen köteles értesíteni