Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

484 Az országgyűlés képviselőházának 60 fillérbe került, s a kezelési díj külön 25 fillér volt hozzá, addig ez az alapdíj később 1 pengő 90 fillérre emelkedett fel, a legújabb tarifaemelés következtében pedig 3 pengőre, úgyhogy egy esztendő alatt közel 100%-osan drágították meg az utazást. Nem mondható, hogy a munkás és alkalmazotti rétegek, amelyek ezeket a kedvezményeket igénybe vették, talán jövedelemszaporulathoz jutottak ezalatt az idő alatt, hogy talán munkabéremelések történtek ezalatt az idő alatt, sőt éppen ellenkezőleg: a munkabér még a

t régi turistajegyek megvételét is igen nehézzé tette volna számukra. Ezzel az új emeléssel pedig egyenesen elzárták őket attól, hogy az egész heti robotolás után kijuthassanak a természetbe. r T. Ház ! Valahogy úgy látjuk, hogy a Máv.-nál egy új szellem kezd bizonyos mértékben lábrakapni, az a «filléres gyors», amely a nagy forgalom és kevés haszon elve alapján áll, s amely arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem tisztán üzlet a Máv., főleg pedig ezeknél a rétegeknél nem szabad, hogy tisztán üzlet legyen. Ez a szellem arra enged esetleg következtetni, hogy a szociális gondolat ezekkel a rétegekkel szemben is valamivel több szóhoz fog jutni, és remélhető esetleg, hogy ezt a rideg bánásmódot, amelyet a turistákkal szemben a Máv. tanúsít, revízió alá veszi. A «filléres gyors»-ot kreáló frisebb szellemnek meg kell látnia azt az akaratlan bojkottot, amelyet a Máv. ellen az alkalmazotti és munkásrétegek kénytelenek voltak végrehajtani, mert képtelenek megfizetni ezeket a hatalmas összegeket, főleg a családok képtelenek ezeknek az összegeknek előteremtésére, ahol apa, anya és gyermekek mennek ki. Ezeknél olyan összegre rúgna például egy nyári strandkirándulás csak ide a szomszéd Dunapartra is, amely egész költségvetésüket felborítaná, mert hiszen igen sokszor egy munkáscsalád nem is keres egész héten annyit, amennyibe egy-egy ilyen vasárnapi kirándulás kerül. A Máv. tarifaemelése — mint már az elmúlt években eléggé megmutatkozott — nem tiszta haszon, és ott, ahol ezekről a rétegekről, a turistákról van szó, a szomszéd államok példájának kellene a Máv. intéző körei előtt lebegnie. Ceeh-Szlovákia például leszállította a tarifát. Ausztria emelte ugyan, de a turistakedvezményt 33%ról 50%-ra emelte, azonkívül egyéb lehetőségeket is bocsátott rendelkezésükre, hogy azt a néhány órányi szabad időt, amely rendelkezésükre áll, megfelelő környezetben, künn a szabadban tölthessék el. Ha a Máv. eddigi álláspontjához ragaszkodik, akkor csak azt bizonyítja be vele, hogy annak a reakciós, turistagyűlölő szellemnek szolgálatában áll, amely a munkás- és alkalmazotti rétegtől irigyli a napot, a vizet, a hegyet, a levegőt, a szabadságot, s amely Széchenyi bulldogjához hasonlatosan beveti magát a szénába, holott neki nem kell, de nem engedi, hogy a másiknak jusson belőle. Ezek az alkalmazotti és munkás-turistarétegek meg fogják ugyan találni az utat, hogy kijuthassanak a városból más úton is, mint a Máv., de mégis sokkal jobban szeretném azt, ha a Máv. segítene és nem elgáncsolna bennünket, emlékeztetve a kereskedelemügyi minisztériumot éppenaz előbb említett es idézett beszédekre a munkások szabad idejének felhasználásáról szóló ajánlással kapcsolatban. A kereskedelemügyi miniszter úr igen sok esetben adta .'tanújelét annak, hogy a hasonló 78. ülése 1932 május 4-én, szerdán. problémákat helyesen és nem kicsinyes szempontokból ítéli meg. Remélem, hogy ha nincs is itt, ennél a kérdésnél is meg fogja találni a megfelelő utat és a megfelelő intézkedéseket. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon). Elnök: Az előterjesztett interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Sorrend szerint következnének a Pakots József, Lázár Miklós és Fábián Béla képviselő urak által bejegyzett interpellációk. A kép viselő urak nálam halasztás iránti kérelmet iíerjesztettek elő. Méltóztatik a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a kért halasztást megadja. Következik Györki Imre képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz a Vámospércs községnek juttatott inséggabona szétosztása tárgyában. A jegyző úr lesz szíves az interpelláció szövegét felolvasni. Pakots József jegyző (olvassa): «1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Vámospércsen (Hajdú vármegye) )a község jegyzője az inséggabona szétosztásánál a lakosokat pártállásuk szerint osztályozta?2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a község lakosai közül a jegyző többeket a szociáldemokrata pártállású Ínségesek közül elutasított kérelmükkel azzal, hogy kérjenek gabonát 'a szociádemokraita képviselőktől? 3. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a község jegyzője az elmúlt karácsonykor három cigánybandát^ fogadott fel, akiknek részvételével a községházán «úri muri»-t rendezett, és a cigányzenészek költségét az ínségesek céljára szolgáló gabonából egyenlítette ki?» (Kabók Lajos: Ezt is lehet? Hallatlan!) «4. Hajlandó-e miniszter úr a vizsgálatot sürgősen elrendelni és a megtorlást foganatosítani? — Györki Imre sk.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! Azt hiszem, a Képviselőház tagjai még emlékeznek a miniszterelnök úrnak a múlt év őszén tett arra a kijelentésére, hogy ebben az országban ínséges és éhező emher nem lesz. Akkor a miniszterelnök úrnak ezt a kijelentését követte volna látszólag az a cselekedete, hogy a falusi Ínségesek^ részére úgynevezett inséggabonát osztat szét, amelynek kiosztására vonatkozólag a földmívelésügyi miniszter úr olykép rendelkezett, hogy csak munkaszolgáltatás ellenében lehet részesíteni az Ínségeseket ebben a gabonában. Kivételt csak azokkal tett, akik munkaképtelenek, vagy annyira előrehaladott korban vannak, hogy érdemleges, komoly munkát tőlük várni nem lehet. Szociáldemokrata képviselőtársaim már nem egy ízben tették^ szóvá azokat a visszaéléseket, amelyek az ínséggabona szétosztása körül ,az ország különböző helyein tapasztalhatók voltak. Nem egyszer mutattunk rá arra. s a legutóbbi napokban éppen Kun Béla képviselőtársunk Hódmezővásárhellyel kapcsolatban mutatott ^rá arra, hogy azok az ínségesek emberi táplálékra teljesen alkalmatlan és élvezhetetlen gabonát kaptak, de ugyanezt a jelenséget észlelhetjük az ország más helyein is. Némely községben pedig az történt, hogy amikor az ínségesek a téli idő 'beálltával azokat a bizonyos mezőgazdasági munkákat vagy földmunkákat, amelyeknek elvégzését a jegyző, a községi elöljáróság, vagy a főszolgabíró szükségesnek tartotta» a hideg időjárás vagy a ma-