Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

Az országgyűlés képviselőházának 78 tőséget megad a vállalatoknak, a magyar mezőgazdaság- és fogyasztóközönség érdekeit is hatásos [védelemben kell részesíteni. (Ügy van! Ügy van!) Egészséges egyensúlyt kell itt a termelésbe behozni oly módon, jhpgy az árak tisztességes és konkrét megállapítások alapján, nem elfogultan, nem egyoldalú szempontok szerint, de a ma ep-voldalúan diktált kartellárakkal szemben a közérdeknek megfelelően szabályoztassanak. Miután ez a kérdés messze r túlmegy egy tárca horderején, azért vagyok bátor a miniszterelnök úrhoz intézni ezt az interpellációmat. (Elénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Kétihly Anna képviselőtársunk interpelláción a a kereskedelemügyi miniszter úrhoz a Máv. turistakedvezmények 50%-os jegyeinek visszaállítása tárgyában. ^ „ Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Pakots József jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelmi miniszterhez a Máv. turistakedvezmények 50%-os jegyeinek visszaállítása tárgyában. Hajlandó-e a miniszter úr, tekintettel a turistaforgalom fejlesztésének nagy érdekeire, a Máv. turistajegy-kedvezményeinek mértékét a régi viszonylatban 50%-ra, három személy együttes utazása esetén is, visszaállítani? Kétihly Anna, s. k.» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Sajnálom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr nincs jelen, remélem azonban, hogy ha közvetve is értesülni fog az én interpellációmról, meg fogja tenni a megfelelő intézkedéseket ebben a kérdésben, amely igen nagy és igen értékes réteget érint. Amikor a múlt héten a népjóléti minisztérium lebontásáról tárgyaltunk itt a Képviselőházban, akkor az egyik érv az volt, hogy minden minisztériumot át kell, hogy hasson a szociális gondolat. Mi akkor megmondottuk, beszéltünk arról, hogy ennek a gyönyörű elvnek gyakorlati része meglehetősen kérdéses, és ha most ebben a pillanatban speciálisan a kereskedelemügyi minisztériumnál keresem a szociális gondolatot, akkor megállapíthatom éppen ezzel a kérdéssel kapcsolatosan, hogy ott sem nagyon fedezhetem fel. Néhány évvel ezelőtt az akkori kereskedelemügyi miniszter benyújtotta a Háznak a munkások szabadidejének felhasználásáról szóló 1924. évi 6. ajánlástervezetet és azzal kapcsolatban igen sok és igen szép kísérőbeszédek hangzottak el, hogy miképpen és miféle módon kell és lehet ezt a szabadidőt felhasználni. Amikor azután a beszédek megvalósításáról, a cselekvésekről volt szó, akkor a beígért cselekedetek részben elmaradtak, a már létező intézmények részben visszafejlődtek, úgyhogy mindaz a szép kísérőbeszéd, amely itt elhangzott, tulajdonképpen pusztába kiáltott szó maradt. A munkások szabadidejének felhasználásáról beszéltünk, és abban a pillanatban, amikor ezt reklamálom, nem is akarok a munkaidőről, a munkaidőegyezményről beszélni, amely jóval ezt a szabadidőről szóló ajánlást megelőzőleg, 1919-ban lett megalkotva Washingtonban, nem akarok a minimál bérekről sem beszélni, holott mindkettő előfeltétele a szabadidő felhasználási lehetőségének. Most csak arról beszélek, hogy a szabadidő észszerű . ülése 1932 május U-én, szerdán. 483 és egészséges felhasználása elé, — vájjon a szociális gondolat jegyében-e — milyen áthághatatlan akadályokat gördít a kereskedelemügyi minisztérium, illetőleg az egyik állami intézmény, a Máv. A háború után megindult egy nagy mozgalom: ki a szabadba, ki a természetbe. Hiszen a háború előtt is volt bizonyos mértékű turisztika, amely részben különcöknek, részben exkluzív társaságoknak mulatsága volt, akik inkább azért hagyták el vasárnap a várost, hogy az ünneplő néppel össze ne keveredjenek. A háború után ez a mozgalom kiszélesedett. Előbb a fiatalok, később azután minden korosztály rávetette magát — ezt kell mondanom — a turisztikára. Főleg a munkásés alkalmazotti rétegekből származó tízezrek mentek ki vasár- és ünnepnapokon a természetbe. Ki kellett nekik menniök azért is, mert a munkásság életviszonyai, munkaviszonyai, lakásviszonyai annyira leromlottak, hogy másképpen mentséget és védelmet alig találhattak volna. Hiszen kialakult az esztendők folyamán az a mondás, hogy ez a legolcsóbb orvosság, a legnagyszerűbb prevenció, és egy ágy a turista menedékházakban három kórházi ágyat tesz feleslegessé. Ezt a nagy mozgalmat ez a réteg lebonyolította állami segítség nélkül, tisztán a maga erejéből és a maga erejére hagyva, sőt minden eszközzel visszaszorították őket attól, hogy kimenjenek a füstös, poros városból, minden erővel visszaszorították őket, hogy újból a kocsmákba, csapszékekbe, kávéházakba és kártyaszobákba kergessék őket vissza. A tilos magánutak, a tilos magánterületek mellett a kincstári kerületek sok ezer holdja lett elzáriva előlük, hogy a földmívelésügyi minisztériumnak szociális igondolkozásáról és gondoskodásáról kellő bizonyítékot adjanakPedig ezek a nagy tömegek, amelyek kimentek a városból ünnepnapokon, jelentős bevételi forrást jelentettek a túravidékek lakossága számára, s ugyanezt jelentették a Máv. számára is, amelynek így nagyszámú fizető közönséget biztosítottak. De azok a kényes és finnyás ur.ak, akik ezt a plebset csak ketrecben vagy rácsok mögött szeretik látni, ez ellen a mozgalom ellen szörnyű agitációt kezdtek. Az előkelő magántársaságok által kiadott lapok, — vadászlapok és egyebek — amelyeknek egész létalapja onnan adódik, hogy az eg-yes f minisztériumok sajtóosztálya száz és száz uéldányokra fizet elő. ízléstelen, ostoba és valótlanságoktól hemzsegő cikkekben valóságárai uszítottak a turisták ellen- Ezek a gyűlölködéstől tajtékzó, hangulatkeltői cikkek honoráltattak azután a Máv. által, amikor megszüntette, illetőleg megdrágította azokat a turistajegyeket, amelyek ezeknek a rétegeknek a szabadba való kijutását megkönnyítették volna. Mi történt? Azelőtt hat személynek együttes utazása, esetén a Máv. 50%-os kedvezményt adott, később pedig bevezette a félárú weekendjegyeket, aminek eredménye azt volt, hogy az 1926. évi 46.000 utassal szemben 1930-ban már 640.00 utast szállított a Máv. ilyen olcsó jegyekkel, míg azutám a tarifaemelés következtében, 1931-ben ez a 640-000-es szám meredeken visszaesett kiinduló pontjára. 1931-ben az új tarifaemelés alkalmával a félárú weekendjegy kedvezményeket 33%-kai szállították le, az 50%-os turista kedvezményeket pedig 30%-osan csökkentették, s míg azelőtt például — csak egyetlen egy példát felhozva — a bndapest—kismaros—budapesti utazás 1 pengő 68*