Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

Az országgyűlés képviselőházának 7, személyzete tisztában van hivatali kötelességével és aszegedi postaigazgatóság jelentése szerint ez a panasz minden alapot nélkülöz. Miután a felsorolt esetekben a vádak egyrészt járatlanságból és felületességből eredők, másrészt nyilvánvaló elferditéseken alapulnak, kérnem kell a t. képviselő urat, hogy jövőben a feladatát minden politikai vonaitkoaástól menten végző magyar kir. posta méltatlan meggyanúsításától tartózkodni szíveskedjék. Végül megjegyzem, hogy az alaptalan panaszok ügyében négy helyen tartottam helyszíni vizsgálatot csak azért, hogy a meggyanúsítások tisztáztassanak. Ezek a vizsgálatok az államnak jelentős költséget okoztak, amely költség ezenkívül hiábavaló is volt, mert több körültekintéssel a vádak alaptalanságáról a t. képviselő úr közvetlenül is meggyőződhetett volna. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1932. évi április hó 27-én. Kenéz Béla sk., m. kir. kereskedelemügyi miniszter.» Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az írásban adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Az interpellációk közül az első Hegymegi Kiss Pál képviselő úr írásbeli interpellációja a kultuszminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szívesekedjék azt felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Van-je tudomása a miniszter úrnak a püsnökladáányi határban levő kerektiszapusztai vallásalapítványi birtok haszonbérbeadási ügyéről, illetőleg ennek különleges, kisemeberek érdekeit sértő változatairól? Mi az oka annak, hogy a tíz év óta becsületesen a birtokban dolgozó kerektisztapusztai bérlőtársulatot mellőzik akkor,, amikor a földmívelésügyi miniszter úr e társulat alapszabályait is jóváhagyta és akkor, midőn ezen társulat ellen jogos panaszok nem merültek fel.» Elnök: A képviselő úr nincsen jelen, az interpelláció kiadatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. Következik Eckhardt Tibor képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi és pénzügyminiszter úrhoz az ásványolajtermékek áralakulása tárgyában. Kérem az interpelláció felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa*): «1. Hajlandó-e a kereskedelemügyi miniszter úr a kocsikenőosnél mutatkozó, 50%-ot meghaladó botrányos áremelkedést megszüntetni? 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg a kincstári részesedés legutóbbi emelésének hatása alatt bekövetkezett súlyos gazdasági bajok orvoslásáról gondoskodni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A múlt szerdán bátor voltam a növényvédelmi szerek ügyében interpellációt előterjeszteni és már akkor bejelentettem, hogy meg fogom ismételni a mezőgazdasági üzemanyagok ügyében ezeket az interpellációimat, mert megengedhetetlennek tartom^ hogy _ akkor, amikor a mezőgazdaság eladási árai az önköltséget sem fedezik, a másik oldalon^ az üzemanyagok ára állandó és rendszeres drárr

; tásnak legyen kitéve és a mezőgazdasági termelést veszélyeztesse. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A múltkor kimutattam egyrészt azt, hogy a múlt évhez képest emelkedtek az árak» ülése 1932 május A-én, szerdán. 479 másrészt azt, hogy megtévesztő metódusokkal látszólag egy olyan szemfényvesztő áralakulást tudott a kartell a hivatalos árvizsgálóbizottság elé vinni, amelynek alapján dicséretet kaptak árleszállításért. Az a témakör, amellyel itt ma foglalkozni szándékozom, — amely egyízben már ide a Ház elé hozatott, mégpedig én voltam bátor ezt a témát szóvátenni — a különböző ásványolajtermékek áralakulása. Méltóztassanak megengedni, Ihogy itt elöljáróiban tisztán csak példaképpen és illusztrálásképpen —- mert hiszen a témakör rendkívül nagy, rendkívül nehezen volna minden vonatkozásban egy interpelláció keretén belül kimeríthető — elmondjam, hogyan alakult az utóbbi esztendőben a kocsikenőcs ára, mi a szituáció, mi volna itt a helyes álláspont ós mi volna a teendő? (Halljuk! Halljuk!) A múlt esztendőben a mezőgazdáknak egy igen tekintélyes része nagyban ^ vásárolta 31 pengővel a^ koesikenőesöt, ezidén a viszonteladók kapják 47 pengőért, (Felkiáltások balfelől: Csekélység!) a fogyasztói ár pedig 53 pengő, vagyis átlagban egy 50—70%-os áremelkedés mutatkozik a multévi árral szemben, akkor, amikor a kincstári haszonrészesedés felemelése és a gyantaáraknak egy bizonyos emelkedése következtében maximálisan 34 pengős nagybani ár volna indokolt és megengedhető. En itt nem hivatkozom egyébre, mint magára a kartell által az árvizsgálóbizottság' elé beterjesztett kalkulációra, amelynek másolata itt van birtokomban. Elöljáróban azonban rámutatok még arra, hogy ez a téma» noha látszólag jelentéktelen, nem oly csekély, hogy a t. Ház figyelmét nem érdemelné meg, mert a differencia, amely a körülbelül 30.000 métermázsa koosikenőcs fogyasztás révén a kartell javára a multévi és az idei ár között mutatkozik, ö;t-Shatszázezer pengőt tett ki, amely a magyar dolgozó kisemberek, kisgazdák keresetét rövidíti jmeg. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Ez telhát nem egy mellékes és nem teljesen negligálható kérdés. A kartell által benyújtott kalkuláció szembeállítja az 1913. évi árakat a most érvényben lévő árakkal. Csak maga a számítás is érdekes, amely a békebeli 22 pengős árral szemben a folyó évben 52 pengős árat mutat ki, amikor a múlt esztendőben még 31—32 pengős árról volt csupán szó. Mármost a kartell kalkulációja szerint hogyan alakul, hogyan jön létre ez az 52 pengős ár? Itt vannak mindenekelőtt az anyagárak, amely anyagokból a kocsikenőcsöt gyártják. A legnagyobb alapanyag a gázolaj. A gázolaj a kocsikenőcs anyagának 78%-át teszi ki. Békében a gázolajnak megfelelő, de t annál jobb minőségű úgynevezett kékolaj ára, amely paraf indus abb, tehát jobb és megfelelőbb volt a kocsikenőesgyártásnál ma használatos gázolajnál, mondom békében, egy métermázsa felhasznált kékolaj ára 3'92 korona volt, ugyanez ma 21'80 pengő. (Félkiáltások balfelől: Hallatlan! Rablók!) Itt érdemes megállani egy szóra. Amint bizonyára méltóztatnak tudni, amikor az ásványolajtermékek kincstári haszonrészesedéssel terheltettek meg, a magyar mezőgazdaság részére szükséges üzemanyagokra a kincstári haszonrészesedés nem léptettetett életbe, illetőleg kivétel tétetett a mezőgazdasági üzemanyagoknál, amelyek közé nyilvánvalóan a kocsikenőcsöt is sorolni kellene, azonban a kartell és a gyárak a kocsikenőcsgyártáshoz szükséges gázolajat kincstári haszonrészesedéssel terhelten kötelesek megfizetni. íme te-