Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

4Ô0 Az országgyűlés képviselőházának hát itt van egy példája annak, hogy a pénzügyi kormányzat olyan esetben, amikor evidens és nyilvánvaló, hogy a gazdaközönség terhére, egy üzemanyag árát indokolatlanul megterhelő pénzügyi műveletet végez, a gázolajnál már kirójja azt a kincstári haszonrészesedést, amelyet egyébként a mezőgazdasági üzemanyagként használt gázolajnál nem ró ki, vagyis körülbelül 10:40 pengővel drágítja meg csak ezen a ponton is a kocsikenőcsöt. (Az elnöki széket Almássy László foglalja el.) A. másik rendkívül érdekes jelenség, lamely szintén ebből a kalkulációból derül ki, az, hogy a kocsikenőcsnél használatos 12%-os gyantaolaj beszerzésére egyetlen fillér valutát a gyár a Nemzeti Banktól nem kap. Kérdezem, hogy amikor a mezőgazdaság a maga exportját rendkívüli valutaveszteséggel kénytelen lebonyolítani, mert az export- és importrelációban éppen a magyar mezőgazdasági export rendkívül súlyos pönalizálással kénytelen állandóan küzdeni, hogyan engedhető meg, hogy ugyanez a mezőgazdaság, amely az egyik oldalon már az eladási áraknál jelentékeny veszteséget szenved, a másik oldalon a valuták zugforgalmi árát. legyen kénytelen megfizetni azok után az üzemanyagok után, amelyek a mezőgazdaság számára nélkülözhetetlenek? A nyilvánosság elé viszem ezt a tényt. Igaz, hogy egy oldalról kaptam ezt az információt, de nyilvánosság elé viszem azért, mert rendkívül szeretném, hogy megcáfoltassék, vagy pedig hogy beismerést kapjunk. (Helyeslés balbelől.) Ezt a kérdést így hagyni nem lehet, hogy a magyar mezőgazdaság a maga exportját a hivatalos árfolyamon számolja el, az üzemanyagok árában azonban zugforgalmi valutaárak szerepeljenek. Ez olyan szituáció, amelyet megengedni és eltűrni nem szabad. (Kun Béla: A kormány agrárprogrammjának dicsőségére !) Kénytelen vagyok azután rámutatni arra is, hogy itt bizonyos gyártási pluszrezsi jelentkezik abban, hogy a békében mindössze három kocsikenőcsgyár volt, a régi Nagy-Magyarországon, ma pedig 17 kocsikenőcsgyár dolgozik, ezenkívül meg a Hangyaipar és a Magyar Aszfalt is létesített a legutóbbi esztendőben külön egy-egy gyárat, úgy, hogy itt túldimenzionált gyártási apparátus áll rendelkezésére nem a magyar mezőgazdaságnak, amely egy, két, vagy három gyár termelésével vígan kielégíthető volna, hanem azt kell mondanom, ennek a túlprotegált gyáriparnak, amelyet racionalizálásra, koncentrációra, észszerű és olcsó termelésre semmivel sem szorít rá az igen t. kormány. Kérdezem, hogyha például az észszerűen olcsón dolgozó és olcsóm eladó gyárak tényleg a kincstári haszonrészesedéstől mentesen kapnák meg ezt a gázolajat, amelyre szükségük van, nem lehetne-e máról-holnapra leépíteni ezt a feleslegesen drágító, ballasztot jelentő, a magyar, — mondjuk — gazdasági érdekek szempontjából semmikép haszonnal nem járó gyártást? Nem lehetne-e koncentrálni ezt a gyártást, ami nem azt jelenti, hogy most már dobáljuk szét ezeket a gyárakat, hanem azt jelenti, hogy hajtsuk végre azt a koncentrációt, amely azután közös veszteségi alapon dotálja a lezárt gyárakat, de felesleges rezsiköltséget, felesleges termelési költséget a gyártásban és termelésben nem enged meg. Kénytelen vagyok ezek után rámutatni, hogy amikor a békében; az anyagok és munka78. ülése 1932 május ú-en, szerdán. t bérek nettó beszerzési árai 12:50 koronára rúgtak ugyan, ez a tétel ma 39 pengőt tesz ki, vagyis olyan hallatlan eltolódás van, amely máshol, mint az alapanyagok árában, miután a miunkabérek körülbelül változatlanok, meg nem mgy arázható, meg nem indokolható. De másra is kénytelen vagyok itt rámutatni, és ez az, hogy a kartell itt alapjábanvéve olyan tételeket is állít be a kalkulációba, amelyek a mai viszonyok között el nemi fogadhatók és indokolatlanok. Mert pl. az, hogy ő dübiózákért vagy kihitelezési kamatdiffereneiáért meglehetősen magas tételeket állít be, lehet helyes az elmúlt esztendőre nézve, amikor még tényleg voltak dubiózák, de a folyó évi üzletre^ ez már nem mérvadó, mert ezidén már csak készpénzüzlet van, tehát semmi köcrülniéhyek között sem helyeselhető, ha ezek a kalkulációs tételek az áralakulásnál tényleg figyelembe vétetnek. Én ezt a példát így részletesen — ami talán unalmas is — azért hoztam fel, hogy méltóztassanak betekintést szerezni abba, hogy általában a magyar mezőgazdaság sorsa milyen gondozásban részesül. Én itt nem annyira a kereskedelemügyi minisztérium eljárását kifogásolom, mert nekem az a tapasztalatom a konkrét kérdéseknek megvizsgálása és azokkal való foglalkozás során, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban aránylag sokkal több helyes érzék van e kérdések megítélésével kapcsolatban, mint pl. a pénzügyminisztériumban, amely a legridegebb módon zárkózik el a helyes, indokolt és szükséges mezőgazdasági szempontok honorálása és elismerése elől. Most röviden áttérek azokra a mezőgazdasági üzemanyagokra, amelyek mint úgynevezett adómentes üzemanyagok szerepelnek. Itt kénytelen vagyok mindenekelőtt azt kifogásolni, hogy egy bizonyos mérsékelt árleszállítás ezeknél az anyagoknál április 8-án következett be. Április 8-a előtt minden gazdaság be kellett, hogy szerezze a maga benzin-, gázolaj-, traktorpetróleumszükségletét, végeredményben tehát az egész mezőgazdasági esztendő szükséglete szereztetett be egy négy-hat hetes késedelem következtében indokolatlanul magas árakon. De méltóztassék figyelembe venni még valamit. Amikor mi itt a napisajtóban is azt halljuk, hogy a mezőgazdaság tulajdonképpen rendkívül nagy bén ét kapott az árleszállítás formájában, kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy itt körülbelül ugyanaz a helyzet, mint amilyenről a múlt héten a növényvédelmi szereknél számoltam be. A benzin-, traktorpetróleum- és gázolajárak sem olyan stabilak, nem olyan megingathatatlanok, mint ahogy az árjegyzékek és ajánlatok alapján látszik, mert kicsinyben aránylag csak a fogyasztóknak kis százaléka vásárol. A nagyobb tételek és a nagybani eladások során a múlt évben jelentékeny árengedmények voltak elérhetők, amelyek a folyó évben egyátalában senkinek sem koncedáltattak már, úgyhogy az árleszállítás után a tényleges eladási ár ezidén magasabb, mint volt a múlt évben, amikor még a magasabb árak voltak érvényben. (Egy hang a középen: Hozzá jött a kincstári részesedés!) Folytatólag azután kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy az az eljárás, amely ' a múlt év_ decemberében a benzin-, illetőleg ásványolaj-termékek árával kapcsolatban főleg a kincstári haszonrészesedések egyoldalú felemelése formájában mutatkozott, sem a termelésnek, sem a fogyasztásnak, sem az állam-