Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

Az országgyűlés képviselőházának 78. brutto 8%, 33 fillér, a fekbér 7 fillér, az ösz­szes tehát 4 P 37 fillér. Ennek a nagykeres­kedői ára 4 P 80 f, s mire a fogyasztóihoz ke­rül, 6 pengőbe kerül kilogramja. Az a kávé tehát, amely Triesztben és Hamburgban 1 P 48 fillérért kapható, mire a szegény ember asztalára kerül, 6 pengőbe kerül kilónként, a magyar állam jóvoltából. {Zaj.) T. Ház! Nézzük meg a szegény ember egyetlen fűszerét, a fahéjat. Amikor itt beve­zették a bolettát, a magyar kormány bölcse­sége a fahéj adóját is fölemelte. A fahéj be­szerzési ára kilogramonként 68 fillér, a fuvar 16 fillér, a vám 4 P 64 fillér, a forgalmi adó 50 fillér, a költség 6 fillér, tehát 6 P 04 fil­lérbe kerül itt Budapesten egy kilogram fa­héj, amelyet 68 fillérért szereznek be Trieszt­ben. Beszélhetnék még igen sokat a cukoradó­ról is, amely ugyanezen elvek alapján épül fel. De ami a legégbekiáltóbb, az az, hogy a szegény ember a silány kávéért, a silány teáért, harmineharmadrangú minőségű fű­szerért vámban ugyanannyit fizet, mint a gazdag ember a vásárolt elsőrangú, finom áruért. Hol van itt az igazság, az egyenlő teherviselés elve? Hát nines igazuk, amikor azt mondják, hogy boldogan megszavazzák a vámokat és adókat, amelyeket azután a job­bágyak tartoznak fizetni? T. Ház! Mielőtt beszédemet befejezném, nem mulaszthatom el, hogy még egy adónem­ről ne tegyek említést, amely ugyancsak sújtja a szegény embert, és amely beleillik abba a meglehetősen szomorú képbe, amelyet én itt a Ház elé tártam az adózást illetően. Ez az egyházi adó. A magyar állam 1931/32-ben 7,648.000 pen­gőt költött vallási célok támogatására és egy­házi javadalmazásra, tehát közel hét és há­romnegyed millió pengőt, 1932/33-ban pedig 7,381.550 pengőt, vagyis itt a csökkenés össze­vissza 266.450 pengő. Nem mondhatja tehát senki, hogy a magyar állam nem nobilisán tá­mogatja az egyházakat és a vallási célokat. Ehhez hozzájárul még az, hogy a legtöbb város, mint kegyúr, nagy összegekkel támogatja az egyházakat. Ezenfelül az egyházak egy Friedrich-féle rendeletre való hivatkozással külön egyházi adót is szednek. Tehát az állam ad közel hét és fél milliót, a városok mint kegyurak bőségesen áldoznak erre a célra, azonfelül — nem progresszivitás alapján, hanem ahogy tetszik azoknak az uraknak, aszerint, hogy kitől mennyit tudnak kivenni — megrójják a lakosságot egyházi adóval. A lakosság kénytelen ezeket az adókat megfizetni még akkor is, ha meghaladja a jö­vedelmi adó vagy a kereseti adó 10%-át, mert közadók módjára hajtják be. Nos, soha senki egy fillérről kimutatást nem kapott Budapes­ten arról, hogy hova mennek az egyházi adók. Senki ennek az egyházi adónak kivetéséről, kezeléséről nem tud. Itt nincs demokrácia, nincs kimutatás. Itt kivetik az adót és török defterdárok módjára egyszerűen behajtják, aki nem fizet, azt egyszerűen végrehajtják. (Já­nossy Gábor: Nem jól tetszik ezt tudni!) Azo­kat az adókat, amelyeket akkor állapítottak meg, amikor a magántisztviselő még 250—300 pengőt keresett, amikor a munkásember meg­keresett még 48—50 pengőt egy héten, ma fizetni nem lehet. Elsősorban a kormánynak kötelessége, hogy odahasson, hogy ezek a kö­zületek, amelyek ilyen módon terhelik meg KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VL ülése 1932 május Jí-én, szerdán. 473 adóval a polgárokat, ezekben a nehéz időkben több mérsékletet tanúsítsanak. T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy a rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé számomra, hogy még több adattal mutassam ki az osztályállam adózási rendszerét, de az előbb általam felhozott adatok eléggé bizonyít­ják, hogy igenis, az adózás és választójog, az adózás és a demokrácia között szoros össze­függés van. Azokban az államokban, amelyek­ben a képviselőket titkos választás alapján vá­lasztják, azokban az országokban, amelyekben demokratikus a kormányzat, az adózás^ pro­gresszív és a lakosság teherbíróképességének figyelembevételével rójják ki a lakosságra a terheket. Nálunk minderre nincsenek tekin­tettel, pedig meg kellene ezt gondolnunk. Amíg a közterhek, főleg azok, amelyek a fo­gyasztást terhelik, a lakosság magánjövedel­mének nagy hányadát emésztik fel, addig a gazdasági élet megszilárdulásáról, a takaré­kosság és a vállalkozási kedv felébresztéséről beszélni hiú ábránd. Minthogy ez a f költségvetés tovább foly­tatja azt a politikát, amely Magyarországot majdnem sírbafektette, tovább folytatja azt a politikát, amelyre nézve itt ma Bethlen volt miniszterelnök úr kezet mosott, amelyre nézve azonban nem tud szabadulni a súlyos felelős­ségtől, minthogy logikus folytatása ez^ az előző népellenes, egyoldalú osztálypolitikának, a költségvetést még a részletes tárgyalás alap­jául sem fogadom el. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Müller Antal! (Egy hang half elől: Nincs l idő!) Müller Antal: Tisztelettel kérem az idő. előrehaladott valtára való tekintettel, hogy be­szédemet a pénteki ülésen mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő úr a legközelebbi ülésen mondhassa el beszédét? (Igen.) A Ház hozzájárral. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napi­rendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 6-án, pénteken délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a költségvetés vitáiénak folytatása. Van valaki feliratkozva? Frey Vilmos jegyző: Nincs senki. Elnök: Méltóztatik napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, úgy azt határozat­képpen mondom ki. Festetics Sándor gróf képviselő úr a ház­szabályok 143. <§>-ának a) pontja alapján kér szót. A szót neki megadom. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Festetics Sándor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Kabók Lajos: Jelentkezik a mág­nás úr.!) Az előttem szólott t- képviselő úr itt a nagybirtokot támadásban részesítette, amely támadást a magam részéről a legerélyesebben és a leghatározottabban vissza kell utasítanom. (Derültség a szélsőbaloMalon.) Nem felel meg a történelmi valóságnak és nem felel meg a mai valóságnak sem az, hogy a nagybirtok az adó­fizetés tekintetében nem teljesítette mindenkor kötelességét. (Esztergályos János: Példát ho­zott fel! Példákkal bizonyítja!) Lehettek és vol­tak kivételek más társadalmi osztályokban is. ezt az általánosítást azonban, ismétlem, a leg­határozottabban és a 1 egerélveseb ben vissza­utasítom. Most nem akarom a t. Ház idejét igénybe­venni s ezért az adatokat, amelyekkel bizonyí­67

Next

/
Oldalképek
Tartalom