Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-78
Az országgyűlés képviselőházának 7 dasági f elmaradottságból, abból a gazdasági letargiából, amelybe éppen ez a tízesztendős politika süllyesztette. A volt miniszterelnök úr beszédének politikai részére nem kívánok felelni. (Reisinger Ferenc: Az összes fügefaleveleit elküldi Mussolini a magyar panamák takarására!) Elnök: Reisinger képviselő urat rendreutasítom. (Kabók Lajos: Fügefalevél?) Malasits Géza: Nem akarok kitérni erre, Ulain képviselő úr eléggé megmondotta róla a véleményét. (Zaj a szélsőbaloldalonJ Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Fügefalevél? Mi van abban? — Propper Sándor: Pályadíjat nyerhetne pedig ezzel a közbeszólással!) Malasits Géza: Egyet meg kell mondanom: mindazok a premisszák, amelyek a reakciós politikához fűződnek, nem váltak be. Bethlen képviselő úr miniszterelnök korában azzal jött, hogy a Friedrieh-féle választójogot megváltoztatta, a titkos választójogot nyilt választójoggá deformálta, a nyilt választójog alapján választatott. A választás valójában kinevezés volt s azok jöttek be ide a képviselőházba, akiket akart- Kivételt képezett az a pár kerület, amely titkos szavazással választott. (Zaj.) Az 1926-os választás még roszszabb választójog alapján történt, valóságos hajtóvadászat volt és az ennek a hajtóvadászatnak nyomán támadt képviselőház sem tudta feltartóztatni azt a folvamatot, amely Magyarország gazdaságát majdnem a bukás szélére vitte. 1926—1930-ig tovább folyt ez a politika, amelynek egyes etapjait itt már elmondották, de amelynek kiemelkedő részei: Lillafüred, a belügyi vigadó, a népjóléti minisztériumiban történt szörnyű panamák és mindazok a panamák és egyéb visszaélések, . amelyeket itt a Háziban már szóvátettek. Kérdezem én, a^ nyilt választójognak ezek voltak az eredményei? (Zaj a szélsőbaloldalon.) A nyilt választójognak ez a hatása? Mert akkor azt kell mondanom, hogy: pokolba az ilyen választójoggal és aki ilyen választójog • alapján kormányzott, illyen gazdasági előrelátással, ilyen politikai koncepcióval kormányzott, az ne álljon ide vádaskodni, hanem hintsen hamut a fejére, mondja a mea culpát és tűnjék el egyelőre a közéletből. Mindenkinek joga van ideállni vádaskodni, mindenkinek van joga ideállni szemrehányást tenni egyik vagy másik tekintetben a külföldnek, csak Bethlen István úrnak nincs, mégpedig azért nem, mert tízéves uralmával eléggé bebizonyította^ hogy azokon a károkon felül, amelyeket a világon tapasztalható gazdasági válság okozott, ő a magyar népnek, a magyar nemzetnek annyi kárt okozott^ mint egyetlenegy elődje sem az alkotmányosság kezdete óta. (Esztergályos János: Ma el akarta hitetni, hogy ő egy fekete szárú liliom. — Propper Sándor: Ma jött a fúróval. Szerencsére gummiból volt a fúró! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Ne zavarják elvbarátjukat!) Beszédemet azzal kezdtem el, hogy a bálvány összeomlott és kiderült róla. hogy nem gránitból van. Nem kell tehát róla többet beszélnünk. Amennyit mondottam, arinyit szükségesnek tartottam elmondani. Rátérve az előttem fekvő költségvetésre, elöljáróban ki kell jelentenem, hogy ezt a költségvetést, ennék a költségvetésnek a nyilvánosság elé kerülő részét nem tartom teljesen tökéletesnek és kielégítőnek. Nemesak azokra a füzetekre van szükség, amelyek azt mutat. ülése 1932 május U-ên> szerdán. 469 ják. hogy az egyes minisztériumoknak hogyan alakúinak a bevételei és kiadásai, nemcsak a sommázatra van szükség, hanem szükség volna egy nagyon jól és gondosan elkészített adóstatisztikára. Szükségünk volna adóstatisztikára azért, hogy ennek világosságánál végre lássuk, hogy az egyes társadalmi osztályok és kereső ágak közt kik azok, akik ennek a tízesztendős farsangnak költségeit viselték. Szükség volna ilyen adóstatisztikára azért is, mert ebből kiderülne, hogy nem azok fizetik a nagy adókat, akik vagyonuknál, jövedelmüknél fogva erre képesek volnának, hanem à nagy adókat azok fizetik, akik a legkevésbbé tudnak az adósarcnak ellentállni. (Reisinger Ferenc: Hová lett az egységespárt?) Szükségesnek tartanám azonkívül az országgyűlés elé kimutatást terjeszteni arról, hogy kik azok a hazafiak, akik még a múlt évi adójukra 500 pengővel, vagy ezenfelül tartoznak. Több ízben kértünk kimutatást arról, hogy mennyi az adóhátralék.^ Végre a 33-as bizottságban, pattant ki azután a nagy titok, hogy Magyarországon körülbelül közel 250 millió pengő az adó- és illetékhátralék. Mégis csak megérdemelné ez a Ház, hogy tudomást szerezzen róla, hogy evvel a nagy összeggel, — végre negyedmilliárdnyi összegről van szó — kik tartoznak. A munkások és magánalkalmazottak semmi körülmények között sem, mert ezeknek adóját levonják a fizetésükből. Ezek ezt az adót eltitkolni, eltakarni, elsibolni nem tudják. Sem, a kiskereskedő, sem a kisiparos, sem a kisgazda nem tudja adóhátralékát eltitkolni, (Jánössy Gábor: A gazda sem tudja!) Azok. az uradalmak azonban, amelyekről még itt szó esik, nagyszerűen értik az adózás alól való kibúvást. A költségvetés tehát nem tökéletes, mert hiányzik az adóstatisztika és hiányzik egy kimutatás arról, hogy ki mennyi adóval van hátralékban. Ha rendelkezésünkre állna ilyen adóstatisztika, akkor hamarosan rájönnénk arra, hogy az adózás és a választási eljárás mineműsége közt igen szoros öszszefüggés van. Rájönnénk arra, hogy nem mindegy^ az adózás szempontjából, hogy a képviselőket nyílt választással, hatósági aszszisztenciával választják-e, vagy titkos választással. Mindazokban az államokban, amelyekben a választás titkos és amelyekben a választások valóban a népakarat kifejezői, az adózás demokratikus,^ arányosan terheli a lakosság minden rétegét és minden kereső ágát. Né.-. lünk, ahol burkolt feudalizmus van, ahol nyilt választással választják a képviselőket, itt azok az osztályok, amelyek a politikai hatalom^ birtokában vannak, ezt fruktifikálják gazdasági téren, az adózás terén is. Azok az osztályok, amelyek nem részesei a politikai hatalomnak, hanem abból ki vannak zárva, ezt a körülményt rettenetesen megérzik az adózásnál is. Sok szó esett itt a Házban az eddig lefolyt vita során a nemzeti jövedelemről, ar;i ról, hogy mennyi Magyarország egyévi ter-, melésének eredménye. De arra nézve, hogy ez' hogyan oszlik meg, még megközelítő statisztikát sem kaptunk. Annyi azonban bizonyos, hogy ha nem tévedek, az 1927. évben megjelent adóstatisztika bizonysága szerint a magánalkalmazottak, a szabadfoglalkozásúak és a munkások a jövedelemadóból sokkal nagyobb hányadot kénytelenek viselni, mint amilyen hányad őket a nemzeti jövedelemből való ré : szesedés alapján terhelné. Amikor ézt illetékes pénzügyi helyen szóvátettük és rámutattunk
