Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

470 Az országgyűlés képviselőházának arra, hogy a magánalkalmazottak jövedelmi adója az összes jövedelemadónak ma már mintegy 16%-át teszi ki, — azóta ez a szám a magánalkalmazottak hátrányára még inkább eltolódott, — akkor a magas pénzügyi hatóságoktól azt a választ kaptuk, hogy ez azért van így, mert ezeknek az adóját könnyebb megfogni, mint akárki másét. Ha nézzük az adóstatisztikákat, akkor nem bírom magamtól elhessegetni azt a gondolatot, hogy a közteherviselés egyenlősége elvének és az alkotmányosságnak ellenére az adózás terén ma majdnem ugyanaz a helyzet, mint amilyen volt a Lipótok, a Mária Teréziák és a Ferenc császárok korában, amikor a nemesség boldog volt, ha 25 esztendőben egyszer összehívták a diétát, amelyen ők nagy lelkesedéssel megszavazták a különféle subsidiumokat, amelyeket természetesen a jobbágyok fizettek meg. Lényegében ma is ez a helyzet azzal a különbséggel, hogy ma jogilag nincsenek jobbágyok, a valóságban azonban igenis vannak adó jobbágy ok: azok, akik társadalmi helyzetüknél fogva, alkalmaztatási helyüknél fogva adójukat nem képesek eltagadni, akik tehát az adót teljes összegében kénytelenek megfizetni. A magyar adópolitika különben is évtizedek óta mellőzi a szociális szempontokat. Ez különösen kirívóan jelentkezik a nemzeti és keresztény kurzus uralma óta. Közel 8 esztendő állott a magyar pénzügyi kormány rendelkezésére, hogy kidolgozza és az életbe átvigye nem a szocialista elgondolást, hanem Beksics Gusztáv és Exner Kornél elgondolását és azonfelül még néhány komoly adótudósnak, adóügyi szakértőnek elgondolását a progresszív adóról. A bőség esztendeiben módjában lett volna a kormánynak egy korszerű és szakszerű alaÍ

)OS reformot előkészíteni <az állami terhek heyes és méltányos elosztásáról, hogy ne a legszegényebb néprétegeket terhelje az adó legnagyobb része, hogy ne történhessék meg az az égbekiáLtó igazságtalanság, hogy a szegény kisgazda egy hold földje után nagyobb aldót fizessen, mint az ezerholdas földbirtokos, hogy ne történhessék meg az az égbekiáltó igazságtalanság, hogy a szegény magánalkalmazott, a munkás, a kisiparos, a kiskereskedő aránytalanul nagyobb adót fizessen, mint a bankvezér, vagy valamely részvénytársaság vezérembere, nem is beszelve a kartellvezérekről, akik nagyon pompásan értik a holding-társaságok alapítását és így az adózás alól való kibújást. A közelmúltban Bajcsy-Zsilinszky t. képviselőtársaink egy rettenetes adatot hozott arranézve, hogyan aránylik őrgróf Pallavieininek adója a saegény kisgazda «adójához. De nem is kell olyan messze elmenni; van itt elég példa rá. Elengedjük a földadót, amire rövidesen még majd rátérek. Itt van a hajor hercegi család, a volt bajor királyi család. Ezek a tiszteletreméltó gentleman-ek Bajorországban élnek és a magyar kultúráért és a magyar népért nem tesznek semmit;;egész tevékenységük Magyarországon abból áll, hogy egyszer egy esztendőben eljönnek vadászati séjour-ra, itt fogadják a helyi nagyságokat a^ vadászaton, kegyesen leereszkednek hozzájuk és azután megint visszamennek. Birtokaik itt vannak Magyarországon, az egész család ezekből a birtokokból él és ha megnézzük, hogy mennyi földadót és jövedelmi adót fizet, ha összehasonlítjuk egy kisebb gazda jövedelmével és adójával, akkor látjuk, hogy még ma is abban a korban élünk, amelyet az imént vázoltam, Mária Terézia korában, amikor a ne78. ülése 1932 május h~én, szerdán. mesék megszavazták a subsidiumokat, amelyeket a jobbágy fizetett, (Gr. Festetics Sándor: Ez a nagy tévedés!) mert a bajor hercegi család az adózás tekintetében nem nagyon erőlteti meg magát. (Esztergályos János: A közbeszóló úr talán mágnás?!) De ez nem is csodálható, mert ahány Ibukott monarchája van^ Európának, talán a portugál és a spanyol királyt kivéve, mind eljönnek Magyarországba, mert ez a reakció szigete; és ahány reakciós: ember Európában van, az idetekint Magyarországba, mint olyan államba, ahol zavartalanul élhet és ahol kihasználhatja az állami törvények gyengeségét azokkal szemben, akiket a törvények nem védenek úgy, mint a vagyont. (Jánossy Gábor: Egy bukott király sem él Magyarországon!) Az előbbi kormánynak sohasem volt ideje arra, — még a feleslegek esztendeiben sem,— hogy a progresszív adózás tekintetében valamit is tegyen, hogy a földértékadót, az egyetlen igazságos adót bevezesse; sőt, amikor a fővárosi városházán ott találta a keresztény kurzus a telekértékesítési adót, amely egyike^ a legigazsáerosabb adónemeknek, azt egyszerűen megszüntették. A telekértékesítési adót a Wolff-párt gáncsolta el, amikor pedig a mi erélves fellépésünkre eltörölték a fogyasztási adót, ezt pedig a belügyminisztérium nem hagyta helyben. Eltűnt tehát a telekértékesítési adó, elleniben megmaradt a legigazságtalanabb adó, a fogyasztási adó. Ugyanezt látjuk az államnál. Nem hoztak erélyes progressziót tartalmazó adónemet, elleniben, amikor a bőség esztendei elmultak, amikor a bajok bekövetkeztek, valamennyi társadalmi osztályon egyenlően szántottak^ végig, valamennyi társadalmi osztálynak adóját szinte egyenlő mértékkel emelve, mintha soha Európában a progresszív adózás gondolata meni lett volna és ez a gondolat soha. meg nem valósult volna. Annak a szegény, 3—400 P-t keservesen megkereső imagánalkalmazottnak az adóját ugyanolyan magasra, ugyianolyan arányban emelték, mint ahogy emelték a nagybirtokos vagy a sok ezer pengő jövedelmet élvező kar tellvezér jövedelmét. Hogy ez mennyire így van, engedjék meg. hogy egy pár számmal igazoljam Az egyenesadók összege a tavalyi előirányzat szerint 231 millió, az idei előirányzatban kereken 250 millió. Az ember azt hihetné, hogy ennek folytán javult az egyenesés a fogyasztási adók aránya, mert a fogyasztási jellegű adók bevétele kisebb összegben van fölvéve, mint az elmúlt esztendőben, a jövedelemadóból várt bevétel . pedig nagyobb összegben. Aki felületesen nézi végig a költségvetés rovatait, azt látja, hogy egyenesadókra fel van véve 249,800.000 pengő, szemben a forgalmiadó és illetékek 206,300.000 pengőjével, fogyasztási adóra 82,430.000 és vám jövedékekre 42,316.000: a fogyasztási jellegű adók tehát kevesebb összegben vannak felvéve, az egyenesadók pedig nagyobb öszszegben. Ebből a felületes szemlélő azt következtethetné, hogy ime rátért a kormány a javulás útjára, mert emelte az egyenesadókat. Ez azonban fikció, mert mi a helyzet? A földadó címén előirányzott 31 millió pengő miai mivoltában nem egyenesadó, hanem fogyasztási adó, azért, mert ezt a 31 millió pengő földadót egyszerűen a földbirtokosok javára írják és ennek költségeit a városi lisztfogyasztóik f tartoznak fizetni, a lisztfogyasztási adóváltságban. Ezt tehát le kell számítani az egyes adókból azért, mert ezt nem a földbirtokososztályok fizetik meg, ha-