Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

Az országgyűlés képviselőházának 78. ülése 1932 május A-én, szerdán. 457 bor: Ezt a kijelentést kár volt tenni az ország érdekében !) A politikai illem és a politikai erkölcs azt hozta volna -magával, hogy ozt a kérdést az új kormánj reprezentánsa hozza a Ház elé, de annak, aki egy évtizeden keresztül állandóan kérte és kapta a kölcsönöket, annak aki 8 hónappal ezelőtt a francia követtől még könyörögve kérte azt az 5 millió fontot, amellyel azt hitte, hogy az államháztartást renidflbehozza, annak, aki a Speyer-kölcsönnel kapcsolatban a városokra reá írt. hogy azt vegyék fel. annak ninca mea- az erkölcsi jogosultsága ahhoz, hosrv ezt mondja. (Ügy van! Ügy van! Taps w bal- és a szélsőbaloldalon. — Élénk etlenmondások jobbfelől. — Fráter Jenő: A tisztességét kétségbe vonni nem lehet! — Jánossy Gábor: Ellentétbe jön önmagával!) Igen t. Képviselőház! Ne vegyék rossz néven, ha őszintén megmondom, hogy ez az erkölcsi és politikai imikompatibilitás ebben a magy kérdésben, amellyel kapcsolatosan milliók és milliók erejéig fognak megkárosíttatni a külföldi hitelezők, (EllenrWmdások jobbfclől. — Kálmán István: A Szózatban nem ezt hirdette! — Jánossy Gábor: Nem károsodnak, ne féltse a külföldi hitelezőket!) nemcsak a vezérre, hanem a pártra nézve is fennáll. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon. — Esztergályos János Fráter Jenő felé: Práter, kehrt euch! — Fráter Jenő: Mit szól a koma? — Derültséa. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ulain Ferenc: Ezzel a kérdéssel, miután talán helyesen is, vagy legalább is félighelyesen a pénzügyminiszter^ úr megjegyezte, hogy ez a nemzet] becsület kérdése^ is, tetszett volna a nemzet elé menni és megkérdezni a nemzettől, hogy iád-e felhatalmazást a törvényhozó testületnek és a kormánynak ahhoz, hogy ilyen intézkedést tegyen, amely valóban évtizedeken keresztül belenyúlhat a nemzet hitelébe? (Űffy van! Ügy van! a baloldalon.) Az előttem szólott igen t. képviselő ttrniak ezt az álláspontját tehát helyeslem, indokoltnak tartom, hogy ezt itt leszögezte, de nem tartom a politikai erkölcs és illendőség szempontjából helyénvalónak, (Folytonos zaj.) és nem tartom helyesnek azt, hogy ebben a kérdésben a törvényhozó testület és ia kormány állást foglaljon addig, amíg a nemzet meg nem mondotta, hogy mi a felfogása ebben a kérdésben. (Jánossy Gábor: Minden magyar emjberaek megvan az erkölcsi jogosultsága erre- Bethlen Istvánnak is megvan az erkölcsi jogosultsága!) A negyedik kérdés, amelyet az igen t. előttem szólott t. képviselő úr kifejtett, lényegileg az, hogy: önök, t. ellenzék, nyolc hónap óta_ ^kritizálják a kormányzat gazdasági gestióját. önök azonban pártoskodnak, önök elfogultak s ezért én, Bethlen István, önök elé hozom és a nemzet elé annak a genfi népszövetségnek a dokumentumait, amelyekben az van lefektetve, hogy ezek a bizonyos keleti, délkeleti államok nem masniik az okai annak, hogy ebbe a, gazdasági romlásba belekerültek, íme, mondja a volt miniszterelnök, itt van egy pártatlan bíróság ítélete arról a gazdasági módszerről és intézkedési rendszerről, amelyet ő és kormánya képviselt tíz éven át. Csakhogy eltekintve attól, hogy abban a bizonyos genfi jelentésben nem egyedül Magyarországról van szó, (Rassay Károly: TTgy van! Ez az igazság!) hanem Középeurópa államairól, (Szilágyi Lajos: Is! — Rassay Károly: Kis falzum!) és KÉPVISELŐHÁZI NiAPLÓ VI. eltekintve attól, hogy ennek a jelentésnek hangját a politikai udvariasság is diktálja, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) végül eltekintve attól, hogy ezt a bizonyos genfi bizottságot senki sem hívta fel arra, hogy bíróként döntsön a Bethlen-kormány gestio ja fölött, mondom, mindettől egészen eltekintve, legyen szabad leszögeznem azt, hogy efelett a kérdés felett, hogy tudniillik a kormány helyesen gazdálkodott-e vagy sem, ezen a világon csak egyetlenegy bíró ítélkezhetik : a magyar nemzet! (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon. — Eckhardt Tibor: Nem lehet Genf mögé bújni! Genf mögé nem bujkálhat senki!) Egyébként engedjék meg önök, t. túloldal, akik valószínűleg más véleményen vannak, mint mi itt az ellenzéken, (Egy hang jobb felől: Bizony!) hogy én az önök vezérének eszébe juttassak egy másik bizottsági jelentést, (Halljuk! Halljuk! balfelől. — Kun Béla: Most jön a fekete leves! — Jánossy Gábor: Idd meg, Béla!) amely bizottsági jelentés pedig éppen a magyar kérdéssel kapcsolatosan adatott ki, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és amely jelentésben ugyancsak külföldi szakértők ilyen kritikát mondanak az elmúlt kormányzati rendszerről (Egy hang a középen: Elfogultak! — Zaj a baloldalon. — Rassay Károly: Amikor nem jó, akkor elfogult? — Olvassa): «Magyarország helyzetét azonban súlyosbította a kiadásoknak az elmúlt években a bevételekét meghaladó mértéke, (Ügy van! Ügy van! a bál- és szélsőhaloldalon.) kölcsönöknek külföldön f túlzott mértékben és gyakran nem produktív célra való igénybevétele és a ki nem elégítő^ hitelellenőrzés. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Gelb Malvin! — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Másrészről rövidesen nyilvánvaló lett, hogy a bevételek előirányzata túlságosan optimista volt és a magyar kormány becslése szerint a bevételeknél százmillió pengővel kisebb haszonra kellett elkészülni.» (Jánossy Gábor: Mindennek lement az ára! — örgr. Pallavicini György: Enyhített szöveg!) Vájjon hol van itt az a bizonyos abszolució, amelyet a pártatlan külföldi bíróság az igen t. volt kormánynak és a háta mögött álló pártnak megadott? Ármint előbb jeleztem, abszoluciót a kormánynak nem a külföld adhat, mert én nem tudok róla, hacsak az igen t. volt miniszterelnök úr nem tud arról, hogy akármely rendes ország kormánya egy másik nép kormányától, vagy egy másik nép t bizonyos intézményeitől kért volna abszoluciót a maga gazdálkodásával szemben. (Felkiáltások jobbfelől: Sohsem kért! — Simon András: Eabulisztika.) Amint jeleztem, felmentést a kormánynak csak a magyar nép adhat, vagy^ adhat a magyar parlament, a magyar törvényhozótestület is. (Jánossy Gábor: Az igaz!) Ezek dacára engedjék meg, igen t. uraim, hogy én mégis azt mondjam: tegyük fel, hogy a volt miniszterelnök úrnak igaza van és hogy itt egy pártatlan bíró ítélkezett és a pártatlan bíró megtalálta a helyes megállapítást. Kiindulva tehát abból, hogy ez így rendjén volt, kérdezni bátorkodom én az r igen t. volt miniszterelnök urat, hogy előterjesztette-e ő a pártatlan bírónak az egész való tényállást és elmondotta-e például neki a következőket, elmondotta-e azt, hogy: kérem, genfi szövetségi bizottság, amikor én tíz esztendővel ezelőtt miniszterelnök lettem, akkor én három minisztert cseréltem fel másfél év alatt, az egyik inflációt csinált, a -másik de65