Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

458 Az országgyűlés képviselőházának flációt csinált, a harmadik pedig sem ezt, sem azt nem csinálta, mert maga sem tudta, mit csinál. (Egy hang a balközépen: Adósságot!) Kérdezni bátorkodom, vájjon a külföldi bi­zottság azt mondaná-e erre, bogy: kérem, ez így rendben van, mert másfél esztendő alatt egy okos, előrelátó miniszterelnök tényleg hol ezt csinálja, hol azt csinálja, hol ezt tudja, hol azt tudja, hol így hiszi, hol úgy hiszi. — En azt hiszem, a szakértők, akik ezt a kérdést el­bírálnák, azt mondanák: nagyon kevés előre­látása volt annak a kormányzatnak^ amely három félesztendő alatt háromféle pénzügyi politikát inaugurált. Vagy megmondotta-e az igen t. volt miniszterelnök úr. hogy amikor ő 1923-ban és 1924-ben a szanálási akciót meg­kezdte, akkor a következő különös dolog tör­tént vele? Itt a képviselőházban, ezeken a pa­dokon Kassay Károly képviselő úrtól kezdve végig, ahányan voltunk, egymásután állot­tunk fel hosszú, azt hiszem, talán 12 órás, vagy 16 órás ülésben. (Egy hang jobbfelől: Meltfík párthoz tartozott?) En akkor is itt voltam, mélyen t. képviselő úr. (Bródy Ernő: ön hol volt! Ön is vándorolt!) és egytől egyig körülbelül a következő figyel­meztető szót intézték a volt miniszterelnök úr­hoz: (Propper Sándor: Szilágyi akkor nagyon szigorú volt Bethlennel szemben! Hű, de szi­gorú! Akkor még nem ő választatta meg!) a 240 millió pengőt, amelyet önnek odakünn ígérnek, nem szabad elfogadni, mert nem sza­harl eladni a nemzeti függetlenséget, és nem szabad olyan megállapodásokat kötnie, amelyek materiális kérdések szempontjából, tudniillik a jóvátétellel kapcsolatosan a nemzet húsába vág­nak. A 240 millió megvan ebben az országban; tessék előteremteni a pénzt és ne tessék megen­gedni, hogy külföldi tényezők a hurkot ennek a nemzetnek a nyakára rakják. A miniszterelnök úr akikor fölényesen ba­romorvosnak nevezte az egész társaságot, vo­natra ült, kiutazott és aztán tényleg kapott 240 milliót, azaz kapott belőle 20 vagy 30 milliót, hiszen évekre volt beosztva, csak két év után lehetett a kölcsön összes részleteihez hozzá­nyúlni. (Eckhardt Tibor: Félévenként kellett eleigánykodni!) Es méltóztatnak tudni, mi tör­tént ez alatt az idő alatt? Ez alatt az idő alatt az történt, hogy összegyűlt a nemzet tehervi­selő képességéből a Nemzeti Banknál a magyar kormány javára kezelten közel 400 millió pengő. (Eckhardt Tibor: Felesleg!). Igaza volt tehát a ha romorvosi társaságnak, amikor azt mon­dotta, hoErv ebből az országból ki lehet hozni ; a 240 milliót anélkül, hogy a szuverenitást pénzüeviíeg átengedni kelljen. (Andaházi-Kas­nya Béla: Még a baromorvosok is többet tud­nak!) Kérdem önöktől, tényleg mi voltunk a boromorvosok? De ugyancsak ezeken a padokon nap-nap után szólaltak fel (Zaj jobbfelől.) akkor,-amikor a 400 millió pengős felesleg ott volt a Nemzeti Bank pénztárában és a sajtó minden orgánu­mában kivétel nélkül naponkint szinte rikoltva kiáltották a kormány felé: kormány, hát máért csinálod ezt? Azt a 400 milliót miért vontad ki a magángazdaság forgalmából? Állam, kor­mány, az ég szent szerelmére, vigyázz, hiszen ez rossz metódus, túlságosan erősen adóztatsz és így tovább. Miért nem hagyod meg a gazda­sági életet a maga. nyugodt fejlődése irányá­ban? Ne hajtsd a romlás felé a gazdasági éle­tet! Emlékeznek-e önök, igen t. képviselő urak erre? (Jánossy Gábor: Nem emlékszem kérem, nem voltam itt! — Eckhardt Tibor: Naponként is 78. ülése 19S2 május h-én, szerdán. zárták'le az újságírókat! — Rassay Károly: Kállay megbukott a szanálással kapcsolatban! — Berki Gyula: Akkor még a képviselő úr volt a sajtófőnök! Vezette a sajtóakciót!) Kérdezem, hogy amikor erre így rámuta­tott az ellenzék és rámutatott a sajtó, akadt-e valaki a kormány tagjai közt, aki felfigyelt volna erre a figyelmeztetésre s kérdezem, ha az igen t. képviselő úr most -annak a külföldi pár­tatlan bírónak azt mondaná, kérlek, pártatlan bíró, nézd, milyen okosan gazdálkodtam: min­denki azt kiáltotta felém, hogy a 400 milliót ne gyűjtsem össze, a magángazdaságot ne ront­sam meg, de én mégis megtettem, mit szólsz hozzá: úgy-e, jól gazdálkodtam, — vájjon oda­künn azok a pártatlan bírák is így vélekedné­nek? Vagy kérdezni bátorkodom, hogy amikor Kállay Tibor igen t. képviselőtársam 1929 őszén egy költségvetési vita alkalmával itt fel­állót és azt mondotta: T. Képviselőház, én pe­dig, aki valamikor szintén pénzügyminiszter voltam, azt nrononálom. — méltóztassék csak a naplót megnézni! — hogy ezután pedig végre fixírozzuk 800 millió pengőben a költségvetés normális kereteit, szóval állítsunk be egy normál budgetet. hogy a költségvetés ne emelkedhes­sek fel 950 millióra, akkor az igen i képviselő úrnak a pénzügyminisztere. Wekerle Sándor miért^ felelte azt Kállay Tibornak, hogy ez al­kotmányjogi sérelem volna és azután szépen feltornázta a költségvetést 950 millióra? (Bródy Ernő: Nagyzási hóbort! — Zaj.) Kérdezni bátorkodom, igen t. túloldal, hogy a pártatlan külföldi bíró, ha ezzel is eldicseke­dett volna az igen t. előttem szólott képviselő úr, tapsolt volna-e neki ahhoz, hogy ilyen nagy­szerű előrelátással intézte az ország dolgát? Vagy kérdezem, mélyen t. Képviselőház, mit mondott volna a pártatlan külföldi bíró. ha példának okáért az igen t. képviselő úr ki­ment volna elé és azt mondta volna neki : én pe­dig, kérlek, igen t. bíró, a következő nagyszerű közgazdasági dolgokat csináltam: noha alapté­tel minden országban, ahol rendes törvényhozás van, hogy költségvetésen kívül nem szabad költeni egy fillért sem, én elköltöttem költség­vetésen kívül 600 milliót, anélkül, hogy ezt a törvényhozásnak bejelentettem volna, úgy-e. ügyesen csináltam, úgy-e. helyesen jártam el? (Nagy zaj. — Friedrich István: Wekerle Sán­dor maga sem tudta! — Jánossy Gábor: Ki adta ki akkor, ha a pénzügyminiszter sem tu­dott róla? — Rassay Károly: A tárcaminiszte­rek adták ki!) Ha odaállt volna a. külföldi bíró elé az igen t. volt miniszterelnök úr és azt mon­dotta volna: kérlek, bíró. volt itt a népszövet­ség megbízásából egy Smith Jeremiás nevű úr, az 1926-ban elment innen és akkor azt mondotta: 550—600 millió pengő a keret, amely közt ha megmarad a magyar költség­vetés, akkor a magyar költségvetésnek és a gazdasági életnek stabilitása biztosítva van (Rassay Károly: A magas búzaár mellett!); mondom, ha az igen t. képviselő úr eldicseke­dett volna, vagy eldicsekednék ma, vagy bár­mikor annak a pártatlan külföldi bírónak az­zal, hogy ő Smith Jeremiásnál okosabb ember volt. mert ő a Smith tanácsa ellenére feltor­názta a költségvetést 950 millió pengőre — vájjon az a külföldi pártatlan bíró azt mon­daná-e: Nagyszerű, kitűnő államférfiú vagy Bethlen István, soha ilven kitűnő államférfit a világ nem látott? (Fábián Béla; Bár exportál­ták volna tőlünk!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom