Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-78
458 Az országgyűlés képviselőházának flációt csinált, a harmadik pedig sem ezt, sem azt nem csinálta, mert maga sem tudta, mit csinál. (Egy hang a balközépen: Adósságot!) Kérdezni bátorkodom, vájjon a külföldi bizottság azt mondaná-e erre, bogy: kérem, ez így rendben van, mert másfél esztendő alatt egy okos, előrelátó miniszterelnök tényleg hol ezt csinálja, hol azt csinálja, hol ezt tudja, hol azt tudja, hol így hiszi, hol úgy hiszi. — En azt hiszem, a szakértők, akik ezt a kérdést elbírálnák, azt mondanák: nagyon kevés előrelátása volt annak a kormányzatnak^ amely három félesztendő alatt háromféle pénzügyi politikát inaugurált. Vagy megmondotta-e az igen t. volt miniszterelnök úr. hogy amikor ő 1923-ban és 1924-ben a szanálási akciót megkezdte, akkor a következő különös dolog történt vele? Itt a képviselőházban, ezeken a padokon Kassay Károly képviselő úrtól kezdve végig, ahányan voltunk, egymásután állottunk fel hosszú, azt hiszem, talán 12 órás, vagy 16 órás ülésben. (Egy hang jobbfelől: Meltfík párthoz tartozott?) En akkor is itt voltam, mélyen t. képviselő úr. (Bródy Ernő: ön hol volt! Ön is vándorolt!) és egytől egyig körülbelül a következő figyelmeztető szót intézték a volt miniszterelnök úrhoz: (Propper Sándor: Szilágyi akkor nagyon szigorú volt Bethlennel szemben! Hű, de szigorú! Akkor még nem ő választatta meg!) a 240 millió pengőt, amelyet önnek odakünn ígérnek, nem szabad elfogadni, mert nem szaharl eladni a nemzeti függetlenséget, és nem szabad olyan megállapodásokat kötnie, amelyek materiális kérdések szempontjából, tudniillik a jóvátétellel kapcsolatosan a nemzet húsába vágnak. A 240 millió megvan ebben az országban; tessék előteremteni a pénzt és ne tessék megengedni, hogy külföldi tényezők a hurkot ennek a nemzetnek a nyakára rakják. A miniszterelnök úr akikor fölényesen baromorvosnak nevezte az egész társaságot, vonatra ült, kiutazott és aztán tényleg kapott 240 milliót, azaz kapott belőle 20 vagy 30 milliót, hiszen évekre volt beosztva, csak két év után lehetett a kölcsön összes részleteihez hozzányúlni. (Eckhardt Tibor: Félévenként kellett eleigánykodni!) Es méltóztatnak tudni, mi történt ez alatt az idő alatt? Ez alatt az idő alatt az történt, hogy összegyűlt a nemzet teherviselő képességéből a Nemzeti Banknál a magyar kormány javára kezelten közel 400 millió pengő. (Eckhardt Tibor: Felesleg!). Igaza volt tehát a ha romorvosi társaságnak, amikor azt mondotta, hoErv ebből az országból ki lehet hozni ; a 240 milliót anélkül, hogy a szuverenitást pénzüeviíeg átengedni kelljen. (Andaházi-Kasnya Béla: Még a baromorvosok is többet tudnak!) Kérdem önöktől, tényleg mi voltunk a boromorvosok? De ugyancsak ezeken a padokon nap-nap után szólaltak fel (Zaj jobbfelől.) akkor,-amikor a 400 millió pengős felesleg ott volt a Nemzeti Bank pénztárában és a sajtó minden orgánumában kivétel nélkül naponkint szinte rikoltva kiáltották a kormány felé: kormány, hát máért csinálod ezt? Azt a 400 milliót miért vontad ki a magángazdaság forgalmából? Állam, kormány, az ég szent szerelmére, vigyázz, hiszen ez rossz metódus, túlságosan erősen adóztatsz és így tovább. Miért nem hagyod meg a gazdasági életet a maga. nyugodt fejlődése irányában? Ne hajtsd a romlás felé a gazdasági életet! Emlékeznek-e önök, igen t. képviselő urak erre? (Jánossy Gábor: Nem emlékszem kérem, nem voltam itt! — Eckhardt Tibor: Naponként is 78. ülése 19S2 május h-én, szerdán. zárták'le az újságírókat! — Rassay Károly: Kállay megbukott a szanálással kapcsolatban! — Berki Gyula: Akkor még a képviselő úr volt a sajtófőnök! Vezette a sajtóakciót!) Kérdezem, hogy amikor erre így rámutatott az ellenzék és rámutatott a sajtó, akadt-e valaki a kormány tagjai közt, aki felfigyelt volna erre a figyelmeztetésre s kérdezem, ha az igen t. képviselő úr most -annak a külföldi pártatlan bírónak azt mondaná, kérlek, pártatlan bíró, nézd, milyen okosan gazdálkodtam: mindenki azt kiáltotta felém, hogy a 400 milliót ne gyűjtsem össze, a magángazdaságot ne rontsam meg, de én mégis megtettem, mit szólsz hozzá: úgy-e, jól gazdálkodtam, — vájjon odakünn azok a pártatlan bírák is így vélekednének? Vagy kérdezni bátorkodom, hogy amikor Kállay Tibor igen t. képviselőtársam 1929 őszén egy költségvetési vita alkalmával itt felállót és azt mondotta: T. Képviselőház, én pedig, aki valamikor szintén pénzügyminiszter voltam, azt nrononálom. — méltóztassék csak a naplót megnézni! — hogy ezután pedig végre fixírozzuk 800 millió pengőben a költségvetés normális kereteit, szóval állítsunk be egy normál budgetet. hogy a költségvetés ne emelkedhessek fel 950 millióra, akkor az igen i képviselő úrnak a pénzügyminisztere. Wekerle Sándor miért^ felelte azt Kállay Tibornak, hogy ez alkotmányjogi sérelem volna és azután szépen feltornázta a költségvetést 950 millióra? (Bródy Ernő: Nagyzási hóbort! — Zaj.) Kérdezni bátorkodom, igen t. túloldal, hogy a pártatlan külföldi bíró, ha ezzel is eldicsekedett volna az igen t. előttem szólott képviselő úr, tapsolt volna-e neki ahhoz, hogy ilyen nagyszerű előrelátással intézte az ország dolgát? Vagy kérdezem, mélyen t. Képviselőház, mit mondott volna a pártatlan külföldi bíró. ha példának okáért az igen t. képviselő úr kiment volna elé és azt mondta volna neki : én pedig, kérlek, igen t. bíró, a következő nagyszerű közgazdasági dolgokat csináltam: noha alaptétel minden országban, ahol rendes törvényhozás van, hogy költségvetésen kívül nem szabad költeni egy fillért sem, én elköltöttem költségvetésen kívül 600 milliót, anélkül, hogy ezt a törvényhozásnak bejelentettem volna, úgy-e. ügyesen csináltam, úgy-e. helyesen jártam el? (Nagy zaj. — Friedrich István: Wekerle Sándor maga sem tudta! — Jánossy Gábor: Ki adta ki akkor, ha a pénzügyminiszter sem tudott róla? — Rassay Károly: A tárcaminiszterek adták ki!) Ha odaállt volna a. külföldi bíró elé az igen t. volt miniszterelnök úr és azt mondotta volna: kérlek, bíró. volt itt a népszövetség megbízásából egy Smith Jeremiás nevű úr, az 1926-ban elment innen és akkor azt mondotta: 550—600 millió pengő a keret, amely közt ha megmarad a magyar költségvetés, akkor a magyar költségvetésnek és a gazdasági életnek stabilitása biztosítva van (Rassay Károly: A magas búzaár mellett!); mondom, ha az igen t. képviselő úr eldicsekedett volna, vagy eldicsekednék ma, vagy bármikor annak a pártatlan külföldi bírónak azzal, hogy ő Smith Jeremiásnál okosabb ember volt. mert ő a Smith tanácsa ellenére feltornázta a költségvetést 950 millió pengőre — vájjon az a külföldi pártatlan bíró azt mondaná-e: Nagyszerű, kitűnő államférfiú vagy Bethlen István, soha ilven kitűnő államférfit a világ nem látott? (Fábián Béla; Bár exportálták volna tőlünk!)
