Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-77

426 Az országgyűlés képviselőházának jünk, hogy a nemzet jövőjét ki tudja jobban kimunkálni és ki tud eredményesebb munkát folytatni, amely eredményes munka a nemzet javára fog szolgálni. (Ügy van a jobboldalon!) Ismételten kérem, hogy erre legyünk tekintettel és egyszersmindenkorra temessük el ezeket a szemrehányásokat, (Rassay Károly: Ha az adósságokat is el lehetne temetni, akkor rendben volna!) amelyekkel az ország sorsát semmivel sem fogjuk előbbre vinni. A költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés és taps jobbfelől. A szónokot számosan üdvözlik-) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Nagy Emil! Nagy Emil: T. Képviselőház! A mögöttünk levő heteknek úgyszólván legfontosabb külpolitikai eseménye volt, amint jól méltóztatnak tudni, Franciaország miniszterelnökének az a javaslata, hogy az összeomlott kettős monarchia helyén kialakult és ma meglévő különféle államok hagyjanak fel azzal a gyűlölködő politikával, amellyel egymás ellen viseltetnek és próbáljanak összefogni olyan kölcsönös megértéssel, amely a gazdasági együttműködés révén mindegyik ország polgárainak jólétéhez vezet. Ezt a tendenciát a magam részéről én is a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fogadom, mert nekem is meggyőződésem, hogy ma a Duna mellett olyan viszonyok honolnak, amelyek végül oda fognak vezetni, hogy valamennyi érdekelt ország gazdaságilag tönkre fog menni. (Ügy van! jobbfelől.) Es nem lehet különbséget tenni Magyarország és a többi szomszéd államok közt, mert ha nekünk momentán több bajunk is van, amint arra később rá fogok mutatni, kétségtelen, hogy a szomszéd államok éppen úgy rá vannak szorulva Magyarország barátságára, mint mi az övékére. (Ügy van! jobbfelől.) Mégis, nekem az az érzésem, hogy mindazok az orvosszerek, amelyeket tekintélyes világtényezők ennek a helyzetnek orvoslására» felajánlottak, emlékeztetnek arra, amikor az orvos csak lázcsillapítót, fájdalomenyhítőt, vagy pedig altatót ad a betegnek, de nem törődik azzal, hogy meggyógyítsa magukat azokat az okokat, amelyek -a betegséget előidézik. (Ügy van! jobbfelől.) Szerény felfogásom szerint, ha valaki Európának ezen a részén valóban őszinte békét akar teremteni, nem állhat meg az altatószerek és fájdalomenyhítők ajánlásánál, hanem annak oda kell jutnia a minden baj gyökeréhez, magához a szerencsétlen trianoni békeszerződéshez. (Ügy van! Ügy van! Elénk taps a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! Szerény felszólalásomban ma kizárólag ezzel a kérdéssel kívánok foglalkozni. (Helyeslés' jobbfelől.) Némi erkölcsi jogosultságot ad erre nekem az, hogy — büszkén említem fel — az összes magyarok között én voltam a legeslegelső, aki annakidején külföldön előadásokat tartottam Trianon tarthatatlanságáról. (Éljenzés jobbfelől.) Annakidején Rothermere lordot ugyancsak én ismertem meg először Angliában — kegyeskednek még emlékezni — és én küldöttem haza azt az interjúmat «Lord Rothermere azt izente» címmel, amelynek nyomán indult meg tulajdonképpen erőteljesen a revíziós propaganda (Ügy VOM! Ügy van! jobbfelől.) és amelynek nyomán alakult meg maga a Revíziós Liga is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Erkölcsileg tehát feljogosítva érzem magam arra, hogy erről a kérdésről és kizárólag erről a t. Ház előtt heszéljek. Ezt nem ma teszem először. Megvallom őszintén: amiket én most el fogok mondani, azokat voltaképpen ' 77. ülése 1932 május S-án, kedden. elmondttam már hat esztendő óta nemcsak a külföldön, hanem itt benn is. Magyarországnak majdnem minden nagyobb városában tartottam ilyen előadásokat. Azokat a fejtegetéseimet, amelyeket most leszek bátor előadni, már 1927-ben előadtam a londoni egyetemen és az angol királyi külügyi társaság előkelő felolvasó estéjén is. Eddig nem akartam ezzel a kérdéssel a t. Ház elé jönni, mert nem láttam annyira megéretteknek a viszonyokat, hogy ezekkel a kérdésekkel ide lehessen jönni a legnagyobb nyilvánosság elé, most azonban már úgy érzem, hogy ezzel a kérdéssel tovább nem lehet várni, (Ügy vom! Ügy van! jobbfelől.) ütött a tizenkettedik óra, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, mert egy nemzedék kér éltet vagy halált. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem tudom, nem látok-e sötéten t. Ház, de azt hiszem, hogy mindaz a nemes törekvés, mindaz az önfeláldozó munka — amelyet készségesen elismerek a jelenlegi kormányról is — és mindaz a törekvés, amely bennünket mindannyiunkat vezet, hogy hazánk pénzügyi és gazdasági kérdéseit orvosoljuk meg, az én szerény véleményem szerint mindaddig teljes eredményre nem vezethet, amíg az~ alapvető bajon, a trianoni békeszerződésen egy revízióval nem változtatunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Jánossy Gábor: Tökéletesen igaz!) En nem úgy értem ezt a tételemet, hogy Magyarország talán egyáltalában nem is állhatna fenn, hogy itt valami felfordulás támadna, ha a revízió mielőbb nem következnék be. Meggyőződésem azonban az, — amelyet hangsúlyoztam már százszor és százszor esztendők óta és mióta csak külföldiekkel találkozom, mindig azt mondom — hogy lehetetlenség azt kívánni, hogy ezen határok között ez az ország fenntartsa azt a kulturális, nyugati értelemben vett nívót, amelyre ezeréves múltjánál fogva a civilizációval szemben joga van. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az én érzésem, t. Ház az, — mondom, nem akarok túlságosan pesszimista lenni, de meg kell őszintén mondanom — hogy, ha nem jön segítség ezekben a kérdésekben, akkor mi ellenállhatatlanul csúszunk lefelé, afelé a nívó felé, amelyen Szerbia volt a háború előtt. (Malasits Géza: Még hátrább! .Ahol a 80-as években volt Szerbia!) Es higyjék el, t. Ház, majdnem — merném mondani — teljességgel jogosultnak látom azt a felfogást, hogy ezekkel a kulturális és mindenféle egyéb nagy terhekkel, amelyek vele járnak a mi civilizációs állami életünkkel, azt nem tudjuk fenntartani, ha ezekben a kérdésekben változás nem történik. Ebben tehát cselekedni kell, t. Képviselőház. Hiszen csak méltóztassanak kimenni a vidékre, ott már olyan viszonyok vannak nemcsak anyagilag, hanem erköesileg is, amelyektől vallósággal megretten az ember. Es hiszi azt bárki, hogy erre az erkölcsi hangulatra egy valóságos modern kultúrállamot állandóan felépíteni, illetőleg ilyen viszonyok mellett fenntartani lehet? Nem lehet, t. Képviselőház! Nem akarok rekriminálni, — nem szokásom -— de kétségtelen hiba volt a közelmúlt időkben, hogy olyan képet mutattunk kifelé különböző nem egészen ' szükséges kiadásokkal, mintha itt olyan jólét lenne, amely bennünket teljesen felmentene még a revízió gondja alól is, (Ügy van! balfelől.) hiszen Magyarországon nincs baj. Engem e tekintetben nem illethet vád, mert hivatkozom nagyon sok t. képviselőtársamra, hogy én már öt-hat esztendővel ezelőtt nemcsak beszédekben, hanem számos uj-