Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

Az országgyűlés képviselőházának 70, megmenti. Kérem a pénzügyminiszter urat, térjen el a tradícióktól, vegye kezébe a kést és vágja keresztül a pénzügyi teóriák szöveteit és gyógyítsa meg a beteget operációval. (Helyeslés. — Friedrieh István: De mondja meg előre, mit akar operálni, nehogy azután baj legyen! — Derültség. — Berki Gyula: Nehogy vakbél helyett vesét operáljon!) Mert ha ez nem történik meg, akkor elpusztul a beteg, elpusztul a magyar mezőgazdaság és akkor hiába fog nagyobb dividendát adni a Nemzeti Bank, hiába fog még nagyobb pénzkészleteket gyűjteni a Kereskedelmi Bank, az ország elpusztul. A statisztikai adatokra hivatkozva, azt mondja a miniszter úr, hogy Magyarország lakosságának mezőgazdasággal foglalkozó része az összlakosság 56%-át teszi ki. En nem vonom kétségbe ennek az adatnak a helyességét akkor, ha azt tekintem, hogy 56% az, aki de facto mezőgazdasági munkával foglalkozik, aki tehát kapál, kaszál. De ha a lakossásnak azt a százalékát veszem, amely a magyar mezőgazdaságból él, amely élete a magyar mezőgazdaság boldogulásával kapcsolatos, akkor nem 56%-ot kapok, hanem nem mondok keveset, ha 80—90%-ra teszem ezeknek számát. Éppen ezért tiltakozom az ellen, amit egy régebbi felszólalásom alkalmával valakitől hallottam, hogy részrehajló, egyoldalú vagyok. Mikor én ezeket a kérdéseket így fejtegetem, az ország egyetemességének érdekeit keresem és az az érzés mondatja el velem ezeket, amely az ideális liberalizmus alapgondolata. Az tudniillik, hogy egyenlő joga van mindenkinek részesülni mindazon jogokban és javakban, amelyeket az államban tömörült emberiség az egyesnek nyújthat a közérdek veszélyeztetése nélkül, A pénzügyi politika bírálásánál meg^ kell említeni még a kormány devizapolitikáját is, amelyet avval indokol és magyaráz, hogy devizára szükség van. Devizákra szükségünk van és a mellett olyan gazdasági és devizapolitika folyik, hogy a kereskedelem a külfölddel egyáltalában lehetetlenné válik. A közelmúltban itt hoztam szóba azt az esetet, amikor egy ma;;-yar specialitásnak, a balatoni fogasnak külföldre való eladhatása lehetetlenné vált azért, mert a devizapolitika révén 25—30%-ot kell leadni az árból azon érdekek védelmére, amelyek 25—30%-ot kapnak viszont azért, mert a nagyhatalom, a mammon közelében melegszenek. Ezek között említenem kell mindazokat a nagyvállalatokat, amelyeket a nagytőke tart fenn. Nem az irigység beszél a mezőgazdából, hanem az igazságérzet. Ez az igazságérzet mondatja velem azt a megállapítást, hogy igazságtalan az, hogy egyik érdekcsoportot a másikkal szemben favorizálják. A kormány gazdasági téren való működésének bírálásánál sajnosán kell megállapítanom, hogy ezen a téren nem történik semmi. A gazdasági élet prosperitásának alapjául nem azt tekintem;, uogy lehetőleg drágán lehessen valamit eladni, hanem az alap az, hogy lehetőleg olcsón lehessen termelni. Senki se megy tönkre abban, hogy keveset vesz be, hanem mindenki abban, hogy sokat ad ki. (Ügy van! Ügy van!) A termelés megolcsóbbítására pedig semmi sem történik. A termelés drágaságának egyik oka a kamatok magassága, ezt már meg^ is említettem. A másik a közterhek magassága. A közterhek magassága azt eredményezte, hogy a gazdaközönség nem tud annak egyáltalában ülése 1932 április 20-án, szerdán. 21 eleget tenni, de nem tudott a múltban semMert az a helyzet, amit minden kormányférfi, minden pénzügyminiszter kifogásol, mondván, hogy a mai helyzetnek egyik nagy baja az;, hogy nagy adóhátralékok vannak, ez csak annak a következménye és csak azt mutatja, hogy a gazdaközönség már régóta nem a jövedelméből fizette az adókat. Mikor jött az adófizetési terminus, akkor kölcsönpénzért ment a pénzintézetbe^ és azzal tett eleget adófizetési kötelezettségének. Most pénzt nem kap, tehát nem tud adót fizetni. r A gazdasági nehézségeknek s a termelés drágaságának egy másik oka a szabad verseny megszűnése, .a kereskedelemnek a tönkretétele. A közüzemek tönkretették a szabadkereskedelmet, a kartellek viaskodnak a közüzemekkel és drágítják az életet. Kartellek voltak és lesznek;, ezeket elkerülni nem lehet, de a kartelltúlkapások ellen kar telitörvénnyel küzdeni nem lehet, hanem igenis, olyan egészséges gazdasági életet kell teremteni, hogy senki,, se kartel, se más, vissza ne élhessen hatalmával. A szabadkereskedelem ezt a kérdést mindig megoldotta (Egy hang a baloldalon: De hol van?.) és ahol az igazi szabadkereskedelem »biztosítva van, ott nem történhetik meg, hogy akármelyik erőcsoport a másikat tönkretegye. Nem helyeselhetem azokat az intézkedéseket, amelyeknek egyike éppen a gazdák érdekében történt, amikor a tejrendelet kiadásával a tejtermelők érdekében kívántak eljárni. Nem helyeselhetem azért, mert hibának tartom, hogy a fogyasztó terhére akarnak egy termelési ágazatot megsegíteni. A tejrendeletben nem történt más, mint az, hogy felemelték a tej árát, azt azonban nem kutatta senki, hogy miért van a termelői és, az értékesítési ár között 12 fillér különbség, egy olyan Spannung, amely sehol az egész világon nincsen. Nincsenek előttem r az adatok, de mondhatom, hogy Németországban, de egyáltalában egy nagyobb állam ban sem találjuk ezt meg. A termésrendeletben is egy olyan elv érvényesült, amely nézetem szerint hibás, mert egy csoportnak, a fogyasztók csoportjának és ezek között is a legszegényebb fogyasztónak a terhére favorizáltak egy másik gazdasági csoportot, egy másik embercsoportot. Minden szubvenciónak ellensége vagyok és voltam. De az a hiba, amit annakidején a régi kormányok Magyarországon elkövettek egy meleg házi ipar létesítésével, szubvenciók útján, Dar az a szubvencionálása eljárás még mindig helyesebb volt, mint a mostani, mert a közt terhelte, ezt a hibát jóvátenni nem lehet azzal, hogy most egy másik csoportot szubvencionálunk. A magyar mezőgazdaságban megvan az az életenergia, hogy magától is talpra tudjon állni, csak meg kell teremteni azt a talajt, amely ezt a talpraállást neki lehetővé teszi. Nevetséges ebben az országban búzatúltermelésről beszélni, amikor az emberek százezrei vannak kenyér nélkül. Kétségtelen az állatkivitel kérdésének nehézsége, komoly probléma s erről sokat hallunk, de arról nem 'hallunk semmit, hogy milyen óriási mértékben ment vissza a belső húsfogyasztás. A belső fogyasztási képességet kell emelni és ezen keresztül kell megoldani a nehéz gazdasági kérdéseket. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ugyanez a helyzet az iparnál és a kereskedelmnél, ahol ezekben a kérdésekben nem történt semmi. Éppen azért, ha azt kutatom, hogy vájjon ez .a