Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

288 Az országgyűlés képviselőházának ter rendeletben állapítja meg — amint itt mondja — a fegyverhasználat részletes szabályait, módját, mértékét és hogy milyen körülmények között kötelesek a rendőrök ra fegyvert használni. Ha már más mem hatja ímeg <a t. Házat, a törvényjavaslatból legalább azt méltassák figyelmükre, hogy sehol a világon nines ez. Azt még megengedem, hogy törvényben kell szabályozni azt, hogy mikor van jog a fegyverhasználatra, de előírni, hogy mikor kötelesség a fegyverhasználat, ez már több, mint amennyit elképzelni is lehet. Rendeletileg fogja megmondani és rá fog parancsolni arra a rendőrre a belügyminiszter úr. hogy melyek azok az esetek, amikor ő szolgálatának teljesítésekor fegyvert köteles

1 használni. (Esztergályos János: Esetről-esetre hány lövést adjon le!) T. Képviselőház! Ez az a merészség, ameddig elmenni nem volna szabad. En a rendőrnek soha kötelességévé nem tenném ezt, elég, ha feljogosítom arra, hogy kivételes esetekben használja fegyverét. De még azt is megmondani, hogy mulasztást követ el és fegyelmi felelősség terhe alatt köteles fegyverét használni, ez felforgatása annak a szellemnek, amelyet alkotmányosságnak nevezünk, ez felforgatása annak a nyugalomnak, amelyre minden város életének szüksége van, annak a lüktető erőnek, amely a békességes és komoly gazdálkodási és társadalmi rendnél szükséges. Ezt hagyja ki a miniszter űr, ezt ne vegye be a javaslatba. (Hódossy Gedeon: Nines is benne!) Bocsánatot kérek, ez benne van, hogy rendelet útján szabályozhatja. (Szilágyi Lajos: Még nem tudjuk, mit fog rendeletben kiadni!) Ezt a kötelességet rendelettel szabályozhatja. Ne méltóztassék mondani, hogy nincs benne! A 126. számú törvényjavaslatban, az eredeti törvényjavaslatban ez így benne van és az, hogy rendeletet készíthet. (Szilágyi Lajos: Kötelező fegyverhasználat nincs! A csendőrökében benne van, a rendőrökében nincs és most sem lesz benne!) Még egy furcsaság van, amelynek felemlítésével igénytelen fejtegetéseimet befejezni kívánom. Ennél a törvényjavaslatnál megint találkozunk azzal a jelenséggel, azzal a furcsasággal, hogy kiemelni szándékozik valamit és azt mondja (olvassa): «Ha a fegyverhasználat az 1. § rendelkezései alá nem esik, vagy a 2. § alapján kiadott részletes szabályozásnak nem felel meg...» Tetszik látni, t. képviselőtársaim, hogy azt mondja: a 2. § alapján kiadott szabályoknak, azok a szabályok pedig azt tartalmazzáJk, azt tárgy azzák, amit én felemlítettem. Azt mondja ez a szakasz, hogy ha a jogos védelem szabályai szerint nem kifogásolható, úgy a jogos védelem szabályait kell alkalmazni. Mióta veszünk jogot arra, hogy a Csemegi-kódexben klasszikusan szabályozott jogos védelmet külön kell szabályozni a rendőr urakra? Hát erre nincs szükség. A rendőrt is, ha jogos védelemben jár el, megilletik az említett, a büntetőtörvénykönyvben biztosított jog. Sőt nagyon jól tudjuk, a mi törvényünkben nagyszerűen van kodifikálva, hogy bizonyos esetekben a jogos védelem határainak túllépését sem bünteti iá törvény. Miért kell itt külön kimondani, hogy őróla el ne feledkezzünk? Miért kell külön kimondani: te bíró, én figyelmeztetlek, hogy ha az a rendőr nem is úgy járt el, amint kellett volna, de ha a jogos védelemi fennforog, te tartozol a rendőrrel szemben a jogos védelmet alkalmazni? Miért kell ezt külön kipécézni, megmondani és a bíróság felé intelmet adni a törvényben? Jobban tudja a bíró azt, miniszter 7-4. ülése 1932 április 27-én, szerdán. úr, hogy miképpen kell a jogos védelmet rendőrrel és bárkivel szemben alkalmazni. Egyáltalában az effajta megkülönböztetés, mint amilyen nálunk rendőrrel, csendőrrel^ katonávial, palotaőrrel és általában egyenruhás emberekkel szemben mutatkozik, egy kissé európaiatlan. Mért én, ha az a rendőr nincs szolgálatban, nem is hagynám, hogy egyenruhát viseljen; vagy ha nincs szolgálatban a* katona, épp úgy nem hagynám, hogy egyenruhát viseljen. Polgár iasulj on, éljen együtt ezzel a társadalommal, úgy, amint a császári Németországban volt. Nem jártak iákkor kardcsörtetéssel, nem jártak uniformisban, hanem civilben és egybeforrtak a társadalommal. Ezt kell tenni, ha szolgálni akarjuk azt a gondolatot, hogy ne legyenek külön kasztok. {Zaj. — Szilágyi Lajos közbeszól.) T, képviselőtársam aktív katona volt és mégis igen gyakran hordott civilruhát és elvegyült a polgári társadalommal. En ezt a gondolatot szeretném továbbépíteni és ennek 'a gondolatnak szeretnék testetöltő törvényalkotást adni, hogy ne mutatkozzék meg ja, fegyveres erőnek az elkülönítése. A haderővel szemben sem, de a rend fenntartóival szemben sem óhajtom ezt a különleges elbánást. Bár ott tartanánk, hogy úgy igazságszolgáltatási, mint közigazgatási és minden egyéb tekintetben csak egy egységes jog és fórum uralkodnék, s ezek a megkülönböztetett hatáskörök nem zavarnák azokat a jogelveket, amelyeknek ^kiszolgálásával ennek a nemzetnek konszolidációját, kulturális fölényét kellene f

továbbépíteni. Mivel ennek a megvalósítását nem látom ebben a javaslatban, azért lazt általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Nagy Emil! Nagy Emil: T. Ház! A törvényjavaslat bizottsági munkálataiban magam is tevékenyen résztvettem, sőt a miniszter úrnak teljesen lojális álláspontjából kifolyóan annak szövegezésében is meglehetősen közreműködtem. Ügy érzem tehát, hogy kötelességem felszólalni, éppen azokkal a fejtegetésekkel szemben, amelyek az imént Gál Jenő t. barátom részéről elhangzottak. Nem megyek bele e kérdéssel kapcsolatban sem általános politikai dolgokba, sem pedig azokba a kérdésekbe, hogy mik vannak jól és mik nincsenek jól egész állami gépezetünkben, de azt állítom — és ennek kifejezésére vagyok bátor csak pár percig felszólalni — hogy ez a törvényjavaslat korrekt javaslat» intenciója helyes és megszövégezése jó. Mert nehéz időket élünk, és a rendőr nem lehet többé tisztára csak azon általános állampolgári büntetőjogi szakaszok által megvédelmezve, (Váry Albert: így van!) amelyek neki a jogos védelem szempontjából mentességet adnak. (Váry Alberí: így van!) Ebben a kérdésben előttem szólott t. barátomnak egyáltalában nincs igaza és azt hiszem, a köztünk levő kedves barátságnál fogva megengedi, hogy én ezt nyilvánosan, őszintén is megmondjam neki. Éppen arról van szó, hogy ha eddig a rendőr fegyverét használta, ezt a kérdést teljességgel egy általános állampolgári önvédekezési jog szempontjából vették bírálat alá, és a rendőr ki volt téve annak, hogy a büntetőbíróság esetleg egy kis nüansz magyarázatánál fogva azt állapítja meg: neked talán még sem kellett volna fegyveredet használni, talán amúgy is meg tudtad volna oldani a dolgot. Könnyű ilyen dolgokat később nézegetni és