Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-74
Àz országgyűlés képviselőházának 74magyarázgatni, de amikor valaki benne van a veszély valóságos pillanatában, akkor nem ér rá (Ügy vem! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) jogászi és magaviseleti önfegyelmező elmélkedést tartani saját magának lelkében: én most, mint rendőr, merjem-e használni fegyveremet, igen, vagy nemi (Gál Jenő: Es a polgári) A polgári Rátérek mindjárt, t. barátom, legyen szíves türelemimel lenni; én nem szóltam közibe az ön beszéde alatt, csak az ebédmeghívást fogadtam el. (Derültség.) Igenis, a rendőr ma valósággal olyan helyzetben van, hogy szinte be kell várnia, hogy vele szemben alkalmazzanak erőszakot, hogy ő — mint szokás mondani — todsicher-re mehessen abban, hogy a bíróság nem fogja őt becsukni fegyverhasználat miatt (Úgy van! Úgy van! a középen.) Ez ma szerintem a tárgyilagos jogi felfejtése az egész kérdésnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Erre a törvényre szükség Volt, és szerintem jó is, mert a rendőrnek meg kell adni azt a jogot, hogy életének veszélyeztetése nélkül meg tudja védeni az állami rendet. (Esztergályos János: De ha a rendőrt nem támadják meg, és a rendőr bele lő a tömegbei — Huszár Dezső: Akkor becsukják és elcsapják!) Az más kérdés. Nézze, t. barátom, én megmondottam, hogy nem keverek bele ebbe politikai kérdéseket. Az előttem lévő javaslatot csupán jogi, államjogi szempontból tárgyalom. Hogy valaki politikailag hogyan gondolkozik, az más kérdés, én nem reflektálok ezekre a kérdésekre. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben is engedje meg nekem t. képviselőtársam, hogy azt mondjam, hogyha valamely fogalomnak van szüksége állami rendre, akkor — azt hiszem — elsősorban a demokráciának van rá szüksége. (Simon András: Úgy van!) Ahol a centrális hatalom nagyon erős, ott az — méltóztassék elhinni — sokkal inkább meg tud élni ilyen törvényjavaslatok nélkül is. A demokráciának van szüksége a rend feltétlen fenntartására. (Ügy van! jobbfelöl.) Tessék Spanyolországot nézni. A revolucionárius kormány valósággal élethalálküzdelmet vív a rend fenntartása végett, a forradalmi kormány kénytelen elkobozni lapokat a rend fenntartása és a demokrácia érdekében. (Gál JenŐ: Most már politizál!) Igen, politizálok, igen t. barátom, (Gál Jenő: Nem lehet ezt anélkül!) tessék meghallgatni az én politikámat is. Mert abban a perében, amikor a demokratikus átalakulást blamírózzák, akkor jön vissza a diktatúra. (Ügy van! jobbfelől-) Igenis a demokráciának érdeke tehát, hogy ne engedje sajátmagát blamírozni és azért van szüksége feltétlenül az állami rend fenntartására. (Esztergályos János: A képviselő úr csak nem hiszi, hogy itt demokrácia vanl — Élénk derültség.) Nem azt mondtam, hogy van. Csak arról szóltam, hogy arra az esetre, ha képviselőtársam lesz majd f uralmon, meg kell csinálni előre az ő számára egy jó törvényt, hogy meg tudja védeni az állami rendet, ha győzni fog a demokrácia. (Derültség. ~~ Zaj.) így kibékültünk, ugyebár? (Derültség. — Szilágyi Lajos: 32 halottja van a rendőrségnek csak Budapesten. — Zaj a jobb- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Nagy Emil: A rendőrség olyan kiváló testület, amely^ előtt kalapot kell emelni, (Helyeslés.) és elvégre, ha arról van szó, hogy valamely testületben hibák is történtek, erre azt mondhatjuk, hogy ez megtörténik mindenütt. Nem értem azonban Gál Jenő t. barátom ülése 1982 április 27-én, szerdán. 289 felfogását, amikor neki tudnia kell azt, hogy a magyar királyi csendőrség rendkívül széleskörű hatalommal van felruházva. Hiszen itt nem történik más, mint hogy a kormány igen mérsékelt mértékben közelebb viszi a rendőrség jogait a csendőrség jogaihoz. (Ügy van! jobbfelöl-) A csendőrségnél ez megvolt eddig is, ez tehát nem valami novum. Ellenben fennállott az az ellentét, hogy míg a csendőrnek megvoltak a maga jogai, addig a rendőrnek semmi joga sem volt. Nem látom be, hogy akkor, amikor a városokban a rendet legalább is éppúgy fenn kell tartani, mint a vidéken, (Szilágyi .Lajos: Es nehezebben!) a csendőrnek miért legyenek meg az óriási jogai, szemben a rendőrrel, aki igazán jogosultság nélkül állott?) A rendőr kénytelen volt valósággal bevárni azt, hogy vele szemben elkövessenek valamit, hogy azután a szegény pára fegyverét használni merje. A törvényjavaslat tehát helyes. Gál Jenő t. barátom hivatkozott Angliára. Erre nézve azt jegyzem meg, hogy az ottani állapotokat nem szabad csak úgy kiszakítani és nem szabad ezekre csak úgy egyszerűen hivatkozni. Angliában szerintem egészen más a helyzet. Angliában a nemzeti közvélemény valósággal bálványozza a rendőrséget. (Szilágyi Lajos: Becézi!) Ott a rendőrség ezeréves fejlődés eredménye, úgyhogy a nemzeti közvélemény valósággal Össze van forrva a rendőrséggel. (Gál Jenő: Itt így forrasztják össze! Itt ez a forrasztó! — Váry Albert: Ezek tények, ezeken nem n lehet r vitatkozni!) Ügy látszik, hogy Gál Jenő t. képviselőtársam minden bölcsességét imégsem merítette ki, mert nem hagy engem beszélni. (Derültség.) Azt akarom tehát mondani, hogy ott, ahol a nemzeti közvélemény úgy össze van forrva a rendőrséggel, mint Angliában, ott a rendőrségnek sokkal könnyebb a helyzete. Angliában például tételes törvény az, hogy minden állampolgár köteles a tudomására jutott mindenféle bűncselekményt feljelenteni, vagyis Angliában iminden állampolgár úgyszólván egy-egy rendőr. Ez a kötelesség nálunk csak a legsúlyosabb 'bűncselekményekre — a felségsértésre és más hasonló bűncselekményekre — nézve áll fenn. Angliában az, aki nem segít a rendőrnek valamely bűntevő elfogásában, maga is bűncselekményt követ el. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ismerek például egy jogi esetet, hogy amikor a rendőr intett egy kocsisnak, hogy segítsen letartóztatni a tettest, és a kocsis azt mpndotta, hogy lovait nem hagyja el, a kocsist elítélte a bíróiság azért, ímert az állam rendjének fenntartása fontos abb volt, mint az ő két lova. Angliában minden állampolgárnak kötelessége meggátolni még saját testi épsége árán is mindenféle bűncselekmény elkövetését. Viszont ha nálunk Pesten ' valaki meglátja az ablakból, hogy a szomszéd házba be akarnak törni, nyugodtan lefekszik, bánja is Ő, törődik is ő azzail, hogy^ mi történik a szomszédban, joga van hozzá. Angliában az ilyen embert börtönbüntetéssel sújtanák, mert nem tartotta kötelességének megvédeni az állami rendet egy ilyen bűncselekmény ellen. Ahol tehát az állam egész berendezkedése, a nemzet egész közvéleménye minden tekintetben a rendőrség pártján áll, ahol a rendőrséget egy ezeréves ősi, nemzeti intézménynek tekintik, ott sokkal könnyebb a rendŐrség helyzete, mint nálunk, ahol a közönség fináncban is, rendőrben is úgyszólván még ma is — ha többé-kevéshbé el is tűnik ez a felfogás — a bécsi hatalom kreatúráját látja. Ezt
