Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

Az országgyűlés képviselőházának 7 U orientálódjanak. (Rakovszky Tibor: Ha egyszer a keleti pályaudvaron érkezik az ember!) Bocsánatot kérek, egy kis sétára meg is hívhatom t. képviselőtársaimat, most az ebédszünet alatt érkeznek vonatok. (Nagy Emil: Adsz ebédet és akkor elmegyek! — Derültség.) Nagyon szívesen, kitüntető a megtiszteltetés. Csakugyan ! ott áll a rendőr az utcán, a pályaudvaron, mindjárt egymás után, megláthatják. Miért? Mire kell ez? Nem volna jó, ha itt is ugyanolyan módon igazgatnák a közönséget, a békés járókelőt, amint azt Nyugateurópában látja az ember, hogy csak egy gummi bot intésére . . . (Szilágyi Lajos: Csak biztasson 'a gummi botra! Helyt kell állni majd azután ezért az álláspontért. . — Elnök csenget.) Nem arra való, t. képviselőtársam'. Nem tudom, miért mondja, hogy biztassam. (Szilágyi Lajos: Mert már tudom, hogy tervbe van véve, felmerült ez a terv.) Kendben van! Attól a bottól, amely egy zenekart dirigál, soha se féltsék az embereket, hogy ütlegelik vele. Olyan közigazgatási szerszámról, amilyenre én gondolok, amelyet látni Európának nagy metropolisaiban, soha sem gondolja az ember egyenes észjárás r emellett, hogy azzal verekedés támadhat. Azután tessék megnézni, ha elmegy az ember a színházakba, ott a készenlét is kardosán, fegyveresen úgy . fest, mintha oda nem szórakozni vágyó emiberek mennének. Minek? Miért van szükség erre a fokozott fetlfegyverkezésre? Végre az ötödik pont, — itt azután ki lehet érezni, hogy van valamelyes politikum ebben a törvényjavaslatban — azt mondja (Olvassa): «A fegyverhasználat megilleti oly néptömeg szétoszlatása végett, amelynek szétoszlatását a hatóság elrendelte.» Először is vagyok bátor a mélyen t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlani, hogy ezt a szót, «néptömeg», a világ egyetlen törvényében sem találja kodifikálva. Mert mi az, hogy néptömeg? Ez nem olyan egyszerű fogalom, mert amint a büntető jogban például a «többek» fogalma nagy vitákra adott alkalmat, ez^ sem olyan egyszerű kérdés, leírni azt, hogy néptömeg. Ha ezt annak a konszideráció- j jára bízom, akit a fegyverhasználatra feljogosítok, akkor már tíz embernél azt fogja mondani, hogy ez vele szemben kétségkívül tömegerőt jelent, ő tehát tíz ember csoportosulásánál úgy találja, hogy szükséges a fegyverhasználat és betelefonál a központba, vagy az ő feljebbvalójának, és azt mondja: tisztelettel jelentem a tanácsos úrnak, tíz izgága ember van itt, akik fenyegető magatartást mutatnak. Bizony azt fogják neki mondani: kérem, törvény van rá, ha valami olyat lát, hát csak cselekedjék. Engedelmet kérek, ez megint olyan fogalmazás, mint amilyenre már rámutattam, hogy újabb törvényeinkben mintha háborút üzennének a precizitásnak. Csupa olyan kifejezés, amit egy- ! szerűen odabiggyesztünk és azt hisszük, hogy ! ez precíz fogalmazás. Ilyet nem találni sehol. Tessék megnézni j a tömegmozgalmakkal szemben alkalmazott i sztrájkparagrafusokat, például a német tör- j vényben, vagy a francia törvényben, hogyan kezelik azokat iá sztrájkokat, amelyek államellenes tendenciájú mozgalmakat jelentenek, j hogyan kell megállapítani, hogy relatíve hol, I mennyi ember jelent olyan sokaságot, amellyel szemben fel lehet lépni. Ez itt csak oda van dobva és egy olyan rendőrnek konsziderációjára van bízva, akit bizony én ezzel nem ruháznék fel. Ha jogtudós és^ a parancsnokságot jelentő ember rendelkezéséről volna szó, ami bele- j vétetnék ,a törvénybe, — ha már ez szabályozva ülése 19 S 2 április 27-én, szerdán. 287 van —- (Vitéz Keresztes-Fischer belügyminiszter: Benne van!) ennek »megengedném, mert lehetnek idők, amikor ennek igen nagy jelentősége van. Lehetnek olyan politikai mozgalmak is, amelyeknél a nyers erőnek és brutalitásnak fellépésével szemben az, államhatalomnak meg kell mutatnia, hogy a rendet akarja és tudja is fenntartani, de ennek rengeteg kautélával kell felruházva lennie. Ezt nem lehet egyszerű belátással elintézni. A német sztrájktörvényben, a francia mouvement-törvényben taxatív felsorolásokat talál a mélyen t. belügyminiszter úr. Egész felsorolásokkal akarják megközelíteni, hogy mit kell tennie a tömegnek. Például egy olyan tömeggel szemben, amely megrohan valamely áruraktárt, vagy olyan tömeggel szemben, amely a békés lakosság lakóhelyét nem tartja úgy tiszffeeletben, mint ahoigy a törvény előírja, vagy amely templomot vagy iskolát akar (meggyalázni, van Ihélye ilyen fellépésnek. De nem helyes, ha csak egyszerűen úgy állítjuk be, hogy az ő belátására van bízva és azt mondjuk, hogy «néptömeg szétoszlatása végett, amelynek szétoszlatását a hatóság elrendelte». Hiszen ő maga a hatóság. (Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem! A sarki rendőr sohasem hatóság!) Nagyon rossz volna, ha ő nem jelentene akkor hatóságot. De például feltétlenül hatóság az a rendőrfelügyelő, aki ki van rendelve arra, hogy ott parancsnokoljon. Ez nagy politikai horderejű és következményeiben kiszámíthatatlan jelentőségű rendelkezés. Nem merném ezt így egyszerűen elintézni. Emellett legyen szabad felemlítenem, t. Képviselőház, hogy a 2. § adja meg a tulajdonképpeni nyitját annak, hogy mire is való ez a törvény. Ez a törvény — engedje meg a mélyen t. belügyminiszter úr, hogy ezt mondjam — csak alkalom. Csak alkalom arra, hogy egy rendelet születhessek meg, amely rendelet lesz hivatva a továbbiakat szabályozni. Amint hogy újra és újra hangsúlyozom, hogy az újabb legiszláeiónak szörnyűséges hibája és a régi tökéletes törvényeinkkel szemíben emlékezetes fogyatékossága lesz az, hogy minden törvénynek minden harmadik, negyedik paragrafusa azt tartalmazza, «hogy pedig ez miképpen valósuljon meg, azt az illetékes miniszter rendelettel állapítja meg». Merem mondani, hogy a belügyminisztérium főfelügyelete alatt annyi rendeletet adtak már ki, hogy sem a miniszter úr, sem a tanácsosai megközelítőleg sem ismerik és nem is igazodnak el bennük. Magyarországon, nem akarom azt mondani, hogy a berendezkedés diktatórikus módszer. Akárhogyan van ez a képviselőház és akárhogyan van ez a parlamentarizmus, mégis csak azt mondom, hogy itt Magyarországon ennek az alkotmányos érzületnek ereje sokkal nagyobb és sokkal mélyebb, nemhogy itt bárkinek sikerüljön egy diktató- . rikus berendezkedés. Ha itt olyan cselekedetre szánná el magát valaki, hogy konfiskálja a, törvényhozó erőt, akkor a törvényhozás két faktora, a szuverenitás két tényezője összefogna és nem tűrné, nem engedné, még élete árán pem engedné meg azt, hogy az alkotmányosságot elkobozzák. Egy sokkal igénytelenebb, de hatásaiban veszedelmesebb valami az, ami abban mutatkozik meg, hogy rendeleti szabadságot biztosítanak maguknak a miniszter urak. Minden törvénynek ez a leglényegesebb része. Kerettörvényeket alkotunk rendre és csak arra helyezik a súlyt, hogy ibenne legyen az, hogy a minisz39*