Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

286 Az országgyűlés képviselőházának (Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter: TTgy van!) Nem fog a szomszédba menni az a rendőr, ha őt külön törvénnyel felhatal­mazzák, hogy konszideráció tárgyává tegye, hogy ezt az urat pedig én elfogom, nekem erre szükségem van, én előállítom és akkor rá­eszmél — mert tudja, hogy az illetőnél fegy­ver van és ennek lefegyverzése végett leg­kevesebb, hogy a kardját fogja használni. (El­lenmondások jobbfelől.) Bocsánatot kérek, én tudok törvényt olvasni, t. képviselőtársamis kitűnően tud törvényt olvasni. Ha ebből mást olvas ki, minthogy oly felfegyverzett egyén le­fegyverzése végett, akit el kell fogni, ő fegy­vert használhat, akkor ebben nincs más, mint annak az állapotnak a bírálata, hogy az illető­nél fegyver van, én ezt le akarom fegyve­rezni, hogy elfoghassam, tehát én fegyveremet használhatom. Egy szó ellenvetés is elég le­het erre. Kérem, ez egészen fölösleges volt a szövegezésben, mert, ha valaki ellenszegül a rendőrnek, az állam törvényes hatalmának, az vele szemben azokhoz a kényszereszközökhöz nyúlhat, amelyek a hatóságnak rendelkezésére állanak. Engedelmet kérek, ehhez nem kellett új^ törvény. Például Angliában, valamint másutt is, csak azzal jelzi a rendőr, hogy ő valakit a törvény nevében elő akar állítani, hogy vállára teszi a kezét és minden kultúr­államban tudják, hogy ez mit jelent. Nem tu­dom, mit képzelnek el itt Budapestről. Itt van csendőrség és a városokban is van rendőrség. Mit gondolnak arról a városa lakosságról, hogy az nincs tisztában azzal, hogy neki köte­lessége a hatósági közeg felszólításának eleget tenni? Nézze meg a mélyen t. belügyminisz'ter úr, sehol a viliágon olyan kevés hatóság elleni erőszak miatti íbűnper nem folyik, mint Magyarországon. Itt nem azéirt élnek az embe­rek, hogy ellenszegüljenek a ihlatóságnak, örül­nek, ha ninosí velük dolguk, nem olyan nagyon vágyakoznak efajta rendőrségi összeütközésre és nagyon tisztelik és szeretik a rendőrséget, mint intézményt. Hiszen azok az esetek, ame­lyeket itt Szilágyi Lajos képviselőtársam fel­sorolt, valóiban olyanok, hogy mindenkinek tiszteletét megérdemlik és a rendőrség rendet­fenntartó munkája, iránt mindenki a legna­gyobb 'megbecsüléssel is adózik. (Szilágyi La­jos: El kell riasztani a gonosztevőket!) Bocsá­natot kérek, erre majd megmondom t. kép­viselőtársaimnak, hogy mi van külföldöm, mi vlan Angliában, mi van Németországiban, mi van Belgiumban. A belügyminiszter úr igen bölcsen tudja, hogy a gonosztevők üldözésére minden fejlett kultúrállamíb'an nem a posztoló rendőröket és nem a rendőrlegénységet alkalmazzák, a go­nosztevőik üldözésére mindenütt van egy police juddlcière- Már mindenütt van, itt is beígérték iá mélyen t. miniszter úr hivatali elődei és az iigazságügyminiszter úr is, mert tudja, hogy a bűntettesek üldözésére nem a karhatalom a fon­tos*. A tettenérés esetére megvannak a külön szabályok. Benne vain a törvényben, benine van rendeleteinkben, hogy a tettenérés esetén ho­gyan kell eljárni és ott ennek a fegyveres erő­nek hasiználata meg Van engedve, azonban mOsIt ezt külön kiemelni egy törvényben, anél­kül és ahelyett, (hogy itt a bűnügyi rendőrsé­get felállítanák, hogy itt a bűnügyi nyomozást és annak modern eszközeinek alkalmazását is­mernék, ez nagy elmaradottság, ne miéltóztas­isék a szót rossznéven venni, de ez nagy el­ttnlanadottságot és lépést nem tartást jelent a nyugateurópai jogfejlődéssel, a büntetőjogi jog­74. ülése 1932 április 27-én, szerdán. fejlődéssel, a nyomozati jogfejlődéssel, a, köz : igazgatási jogfejlődéssel, az önkormányzati erőnek megoldásával és avval a megbecsülés­sel is ellentétben áll, amellyel a polgári lakos­ság nyugalmának, a polgári lakosság gondol­kozásmódjának és törvénytiszteletének tarto­zunk valiamennyien. Ha ez így van, akkor én nem tudom meg­érteni, miért kelljen Európa közepén egy ilyen országnak lennie, amelynek pedig évezredes tradíciója azt mutatja, hogy Kelet és Nyugat határán a kultúra őrzője, amely a fegyveres inváziók ellen arra volt a maga kultúrájával hivatott, hogy védőpajzsul álljon itt, amelynek a trianoni gonoszsággal szemben az a fogalma, hogy kultúrfölénnyel, egy fokozottabb kultú­rának ápolásával fogja megmutatni a világ­nak, hogy a revíziót minél hamarabb végre kell hajtani. Akkor mi ideállunk avval, ami sehol sincs Európában, mert sehol sincsen Európában az az irányzat, amely ebben a tör­vényjavaslatban kifejezésre jut, akkor mi a magunk virtusát akarjuk talán mutogatni. Nekem mindig eszembe jut, hogy mi ennek a virtusmutogatásnak a koldusai vagyunk- Hi­szen, amibor itt jártak a külföldi hitelezők, aranytálcán szolgálták fel az ételeket és olyan banketteken felhordott ételekkel és italokkal ünnepeltük őket, amire nem volt példa sehol sem. Mutogatni akarjuk a magunk fizikai erőinek ezt a konzerválását intézményeinkben és testületeinkben. Én nem írhatom alá azt, hogy ebben az országban ilyen fokozottabb fegyverhasználati törvényre szükség^ volt. Nem írhatom ezt alá, mert én még a szociáldemokra­tákkal szemben sem tartom szükségesnek ezt, hiszen egyszer megpróbálhatták szélsőséges elemek azt, hogy ötven felfegyverzett ember elrémítette az egész polgárságot, de ezt még­egyszer megcsinálni nem lehet. Mi be vagyunk oltva, t. Képviselőház, a bolsevizmus ellen, mi jobban be vagyunk oltva ellene, mert keresztülmentünk ezen a be­tegségen, mint bárki, bármelyik nemzet ezen a világon. Azt mutatni, mint, hogyha itt valami nyugtalanságra volna ok, azt mutatni, hogy itt fokozottabb felfegyverkezésre van szükség bé­kességnek idején, békességes polgárokkal szem­ben, ez olyan merész lépés, amely ennek az országnak nem azt az arcképét mutatja a kül­föld felé, mint amilyen arca van ennek az országnak. En azt szeretném, ha itt ebben az országban és az országon kívül is az lenne a köztudat mírólunk, hogy egy olyan békességes nemzet vagyunk, amely gazdasági és kulturá­lis fölényre törekszik, amelynek törvényalko­tásai ettől visszhangoznak, nem pedig ilyen fegyveres módszereknek, alkalmatostságoknak halmazatát kell felépíteni és azt mondani, hogy: ezzel fogom éni megmenteni a jogrendet és ezzel fogom felépíteni azt a falanxot, amelyen meg fog törni mindenféle mozgolódás. Mindenki tudja, hogy a nyugtalanságot éppen olyan intézkedések keltik, amelyek^ izgató hatásúak és a lelki életnek nyugtalanítására | alkalmasak. Engedje meg a mélyen t. minisz­ter úr, hogy azt mondjam, hogyha^ valaki le­száll itt a nyugati pályaudvaron és^ megnézi ennek a gyönyörű városnak az előképét, már | ott azt látja, amit nem lát sehol, hogy két lovas­rendőr, azután revolverrel és karddal ^felfegy­verzett rendőr fogadja őt. (Szilágyi Lajos: Többen visszafordultak már!) Engedelmet^ ké­rek, nem tudom, hogy mindenki járt-e már a nyugati pályaudvaron, mert úgylátszik, leg­többen a keleti pályaudvaron jártak. Pedig nagyon ajánlanám, hogy egy kicsit Nyugat felé

Next

/
Oldalképek
Tartalom