Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

286 Az országgyűlés képviselőházának (Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: TTgy van!) Nem fog a szomszédba menni az a rendőr, ha őt külön törvénnyel felhatalmazzák, hogy konszideráció tárgyává tegye, hogy ezt az urat pedig én elfogom, nekem erre szükségem van, én előállítom és akkor ráeszmél — mert tudja, hogy az illetőnél fegyver van és ennek lefegyverzése végett legkevesebb, hogy a kardját fogja használni. (Ellenmondások jobbfelől.) Bocsánatot kérek, én tudok törvényt olvasni, t. képviselőtársamis kitűnően tud törvényt olvasni. Ha ebből mást olvas ki, minthogy oly felfegyverzett egyén lefegyverzése végett, akit el kell fogni, ő fegyvert használhat, akkor ebben nincs más, mint annak az állapotnak a bírálata, hogy az illetőnél fegyver van, én ezt le akarom fegyverezni, hogy elfoghassam, tehát én fegyveremet használhatom. Egy szó ellenvetés is elég lehet erre. Kérem, ez egészen fölösleges volt a szövegezésben, mert, ha valaki ellenszegül a rendőrnek, az állam törvényes hatalmának, az vele szemben azokhoz a kényszereszközökhöz nyúlhat, amelyek a hatóságnak rendelkezésére állanak. Engedelmet kérek, ehhez nem kellett új^ törvény. Például Angliában, valamint másutt is, csak azzal jelzi a rendőr, hogy ő valakit a törvény nevében elő akar állítani, hogy vállára teszi a kezét és minden kultúrállamban tudják, hogy ez mit jelent. Nem tudom, mit képzelnek el itt Budapestről. Itt van csendőrség és a városokban is van rendőrség. Mit gondolnak arról a városa lakosságról, hogy az nincs tisztában azzal, hogy neki kötelessége a hatósági közeg felszólításának eleget tenni? Nézze meg a mélyen t. belügyminisz'ter úr, sehol a viliágon olyan kevés hatóság elleni erőszak miatti íbűnper nem folyik, mint Magyarországon. Itt nem azéirt élnek az emberek, hogy ellenszegüljenek a ihlatóságnak, örülnek, ha ninosí velük dolguk, nem olyan nagyon vágyakoznak efajta rendőrségi összeütközésre és nagyon tisztelik és szeretik a rendőrséget, mint intézményt. Hiszen azok az esetek, amelyeket itt Szilágyi Lajos képviselőtársam felsorolt, valóiban olyanok, hogy mindenkinek tiszteletét megérdemlik és a rendőrség rendetfenntartó munkája, iránt mindenki a legnagyobb 'megbecsüléssel is adózik. (Szilágyi Lajos: El kell riasztani a gonosztevőket!) Bocsánatot kérek, erre majd megmondom t. képviselőtársaimnak, hogy mi van külföldöm, mi vlan Angliában, mi van Németországiban, mi van Belgiumban. A belügyminiszter úr igen bölcsen tudja, hogy a gonosztevők üldözésére minden fejlett kultúrállamíb'an nem a posztoló rendőröket és nem a rendőrlegénységet alkalmazzák, a gonosztevőik üldözésére mindenütt van egy police juddlcière- Már mindenütt van, itt is beígérték iá mélyen t. miniszter úr hivatali elődei és az iigazságügyminiszter úr is, mert tudja, hogy a bűntettesek üldözésére nem a karhatalom a fontos*. A tettenérés esetére megvannak a külön szabályok. Benne vain a törvényben, benine van rendeleteinkben, hogy a tettenérés esetén hogyan kell eljárni és ott ennek a fegyveres erőnek hasiználata meg Van engedve, azonban mOsIt ezt külön kiemelni egy törvényben, anélkül és ahelyett, (hogy itt a bűnügyi rendőrséget felállítanák, hogy itt a bűnügyi nyomozást és annak modern eszközeinek alkalmazását ismernék, ez nagy elmaradottság, ne miéltóztasisék a szót rossznéven venni, de ez nagy elttnlanadottságot és lépést nem tartást jelent a nyugateurópai jogfejlődéssel, a büntetőjogi jog74. ülése 1932 április 27-én, szerdán. fejlődéssel, a nyomozati jogfejlődéssel, a, köz

: igazgatási jogfejlődéssel, az önkormányzati erőnek megoldásával és avval a megbecsüléssel is ellentétben áll, amellyel a polgári lakosság nyugalmának, a polgári lakosság gondolkozásmódjának és törvénytiszteletének tartozunk valiamennyien. Ha ez így van, akkor én nem tudom megérteni, miért kelljen Európa közepén egy ilyen országnak lennie, amelynek pedig évezredes tradíciója azt mutatja, hogy Kelet és Nyugat határán a kultúra őrzője, amely a fegyveres inváziók ellen arra volt a maga kultúrájával hivatott, hogy védőpajzsul álljon itt, amelynek a trianoni gonoszsággal szemben az a fogalma, hogy kultúrfölénnyel, egy fokozottabb kultúrának ápolásával fogja megmutatni a világnak, hogy a revíziót minél hamarabb végre kell hajtani. Akkor mi ideállunk avval, ami sehol sincs Európában, mert sehol sincsen Európában az az irányzat, amely ebben a törvényjavaslatban kifejezésre jut, akkor mi a magunk virtusát akarjuk talán mutogatni. Nekem mindig eszembe jut, hogy mi ennek a virtusmutogatásnak a koldusai vagyunk- Hiszen, amibor itt jártak a külföldi hitelezők, aranytálcán szolgálták fel az ételeket és olyan banketteken felhordott ételekkel és italokkal ünnepeltük őket, amire nem volt példa sehol sem. Mutogatni akarjuk a magunk fizikai erőinek ezt a konzerválását intézményeinkben és testületeinkben. Én nem írhatom alá azt, hogy ebben az országban ilyen fokozottabb fegyverhasználati törvényre szükség^ volt. Nem írhatom ezt alá, mert én még a szociáldemokratákkal szemben sem tartom szükségesnek ezt, hiszen egyszer megpróbálhatták szélsőséges elemek azt, hogy ötven felfegyverzett ember elrémítette az egész polgárságot, de ezt mégegyszer megcsinálni nem lehet. Mi be vagyunk oltva, t. Képviselőház, a bolsevizmus ellen, mi jobban be vagyunk oltva ellene, mert keresztülmentünk ezen a betegségen, mint bárki, bármelyik nemzet ezen a világon. Azt mutatni, mint, hogyha itt valami nyugtalanságra volna ok, azt mutatni, hogy itt fokozottabb felfegyverkezésre van szükség békességnek idején, békességes polgárokkal szemben, ez olyan merész lépés, amely ennek az országnak nem azt az arcképét mutatja a külföld felé, mint amilyen arca van ennek az országnak. En azt szeretném, ha itt ebben az országban és az országon kívül is az lenne a köztudat mírólunk, hogy egy olyan békességes nemzet vagyunk, amely gazdasági és kulturális fölényre törekszik, amelynek törvényalkotásai ettől visszhangoznak, nem pedig ilyen fegyveres módszereknek, alkalmatostságoknak halmazatát kell felépíteni és azt mondani, hogy: ezzel fogom éni megmenteni a jogrendet és ezzel fogom felépíteni azt a falanxot, amelyen meg fog törni mindenféle mozgolódás. Mindenki tudja, hogy a nyugtalanságot éppen olyan intézkedések keltik, amelyek^ izgató hatásúak és a lelki életnek nyugtalanítására | alkalmasak. Engedje meg a mélyen t. miniszter úr, hogy azt mondjam, hogyha^ valaki leszáll itt a nyugati pályaudvaron és^ megnézi ennek a gyönyörű városnak az előképét, már | ott azt látja, amit nem lát sehol, hogy két lovasrendőr, azután revolverrel és karddal ^felfegyverzett rendőr fogadja őt. (Szilágyi Lajos: Többen visszafordultak már!) Engedelmet^ kérek, nem tudom, hogy mindenki járt-e már a nyugati pályaudvaron, mert úgylátszik, legtöbben a keleti pályaudvaron jártak. Pedig nagyon ajánlanám, hogy egy kicsit Nyugat felé