Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

Az országgyűlés képviselőházának enyhítés van, inkább arra törekedtünk, hogy helyes és szabatos kifejezésekkel az élettel együtt haladjon a büntető igazságszolgáltatás és a kibúvási lehetőségeket, mellőztük, nem pedig arra, hogy egyes esetekben a büntetési tételeket emeljük, szigorítsuk. Amit Váry t. barátom kíván, hogy a könyvvezetés és mérlegkészítés visszaélése tekintetében külön minősített esetet ismerjünk, én a magam részéről ezt az indítványt nem vagyok hajlandó elfogadni. Arra törekedtünk, hogy minden taxáeiótól mentesítsük ezt a törvényjavaslatot, ennek következtében itt visszaesnénk abba a hibába, amelyet mint hibát a régi törvénynél felismertünk. De nem is indokolt ez, mert kétségtelen dolog, hogy ha valaki egy büntetendő cselekmény elkövetése alkalmával a bíró felismerése szerint bizonyos súlyosabb körülmények között követte el a cselekményt s olyan mulasztást is elkövetett, amelyet a törvény — más törvény, nem a Büntetőtörvénykönyv — az ő feladatául tűzött ki, mint például >a helyes és hiteles könyvvezetést, ha ezeket szintén elmulasztotta és e tényálladékkal fokozottabban hozzájárult a hitelezők megkárosításához, meggyőződésem szerint, nem akad olyan bíró, aki ezeket a momentumokat a büntetés mérvének kiszabásánál mint súlyosbító körülményeket ne mérlegelné. Nincs tehát szükség arra, hogy ezeket a momentumokat kiragadjuk, a régi törvényből adoptáljuk és ezen a címen megbontva a törvény egységes elgondolását, egy újabb minősített esetet kodifikáljunk. . Gál Jenő t. barátom részben gazdasági, részben politikai, részben — hogy úgy mondjam — talán jogi érvekkel is dolgozott, mégis azt kell mondanom, hogy az ő okfejtésén inkább polemisztikus hang vonult át, semmint meggyőző érvelés. Azzal kezdte, hogy ma nincsenek hitelezők. Legutóbb — azt hiszem, amikor az 'uzsoratörvényt támadta — egészen más oldalról indult ki okfejtésében és ugyanazzal a hévvel támadta az uzsoratörvényt is, mint ezt. Hiszen a következetesség szép, de a következetesség a mindenáron való ellenzésben: esetleg talán a legnagyobb következetlenség. (Derültség.) Arról is beszélt, hogy amikor az országnak nagy adósságai vannak és az ő meggyőződése szerint könnyelmű költekezések történtek volna^ akkor nem jól néz ki, hogy ugyanaz az állam törvényt hoz a hitelsértés megtorlásáról. Ne állítsuk be a dolgokat így. Az állam .költekezése nem azonos a magános költekezésével, az állam hitele nem azoktól a tényezőktől függ, mint a magánosok hitele. Amikor a közhiteiről beszélünk, akkor a magángazdaság! élei; hitelét értjük s a közhitellel szemben az állam hitelét egészen meg kell, hogy tudjuk különböztetni^ (

S

/

azt hiszem, hogy Gál Jenő igen t, képviselőtársam, amikor az ő következetessége ezt kívánja, meg is fogja különböztetni. Azt mondja a képviselőtársam a 4. §-,szal kapcsolatban, hogy az önhibáján kívül bajbajutott emberek gondatlanság címén majd súlyos büntetéseket lesznek kénytelenek elviselni hitelsértés címén. Az önhibájukon kívül bajbajutott embereket nem bünteti ez a törvény s ezenfelül éppen preeizírozza a régebbi törvénynek nagyon is határozatlan kifejezését. A régi törvény csak gondatlan üzletvezetést említ, de nem mondja meg, hogy mi iaz a gondatlan üzletvezetés- Most megvilágítjuk a kereskedőre példákkal a gondatlanság tartalmi elemeit, dé csak azzal a nagy óvatossággal, amellyel éppen 73. ülése 1932 április 26-án, kedden. 249 a mosit szerzett tapasztalatok után kell, hogy ehhez a kérdéshez nyúljunk, amikor tartalmi elemként felhozzuk a nagymértékben hanyag, nagymértékben könnyelmű gazdálkodást. Azt hallottuk Kertész igen t. képviselőtársunktól, hogy már most ezt a «nagymértékben»^ miféle mérőeszközzel fogjuk megmérni? Eri ismerek egy mérőeszközt, amelyre Magyarországon sok mindent bátran rá lehet bízni, ez a magyar bírónak bölcs és józan ítélőképesr sége. Az ismeri az életet, a törvényt^ a jog és erkölcs törvényeit és ismeri a szociális igazság követelményeit is. Meggyőződéseim szerint az a jó törvény, amelyben a bíróságnak mindezek a képességei érvényesülhetnek anélkül, hogy a törvény taxációja és merev jogszabálya lekötné a bírót a maga kezének, a maga jószívének és okos értelmének érvényesítésében. (Helyeslés a jobboldalon.) Meggyőződésem tehát az, hogy a 4. §-nál csak annyi változás van, hogy szabatosabb a törvény a réginél, jobb, mintegy az élethez jobban alkalmazkodó és az igazságot is inkább szolgálja. A. 7. §-szal kapcsolatban azt mondja képviselőtársam, hogy már most ide az egyleteket is egyszerre behozzuk, és milyen lehetetlen gondolat, hogy az egyletekben is szerepet vihet az a büntetőjogi felelősség, amelyet ez a törvényjavaslat a hitel védelme érdekében állít fel. T. képviselőtársam valószínűleg a büntetőtörvénykönyv 417. §-át abban a pillanatban memóriájából kiejtette, amikor azt a megjegyzést teszi rá, hogy egyletről van szó. Mosrt nem egyletről, Ibanem egyesületről van szó, ez is változás; ma úgy beszélünk, hogy: «egyesület», ez az elfogadott terminus technicus. Ez a változás; ezért mégsem volt helyes az a nagy támadása. A másik pedig az, hogy ebbe a paragrafusba belevettük a vagyonkezelőnek is & felelősségét, s azt hiszem, ezzel súlyos hiányát pótoltuk a törvénynek, bár megjegyzem, hogy a judikatúra a vagyonkezelőnek ilyen büntetőjogi felelősségét már nem egy esetben megállapította, úgyhogy ha a törvényt újxa szövegeztük, ebben a részében is kellett, hogy a Judikaturának ezt a helyes megállapítását értékesítsük. Niamessny t. barátom felszólalása során — sajnos — hivatali elfoglaltságom miatt nem lőhettem jelen és így csak néhány kölcsön

: kapott jegyzetre vagyok utalva, hogy neki válaszolhassak, bár annál is inkább sajnálom, mert hiszen nagyon jól tudom, hogy ő a bizottságban is foglalkozott ezzel a törvényjavaslattal és a® ő felszólalását különös érdeklődéssel tudtam volna végigélvezni. Látom, hogy t. barátom a javaslat előnyeit készséggel elismeri, úgyhogy e tekintetben csak köszönettel veszem felszólalását. A gondatlanságra, a 4. §-ra vonatkozó észrevételeiben azonban — sajnos — nem tudok vele egyetérteni, mert a vagyonbukottság fogalmát szándékosan és — mint előbb is kifejtettem — tudatosan ejtettük el, mint olyan valamit, ami a bűnösség fogalmától egészen távolálló esetlegesség. Á vagyonbukottság bekövetkezésének elmaradása a bünitetésre érdemességet nem befolyásolja, a vagyonbukottság kritériuma nem helyes büntetőjogi tényálladeki elem, nem olyan fogalom, amellyel itt foglalkoznunk elméletileg helyesen lehetne, gyakorlatilag pedig ez igen visszás eredményre vezetne. A fizetésképtelenségnek fogalma egyébként a vétkes bukásról szóló régi 416. § 1. pontjában is benne van. Ezt a fizetésképtelen33*